Budapest, 1984. (22. évfolyam)

6. szám június - Keresztury Dezső: A kert

Félszázada nézem már öreg cseresznyefám alól a várost; napok, évszakok forognak fölöttem egykedvűn, a táj megállt hullámverése csak fölszinét cseréli: a Péterhegy elfödi Pest, Csepel kősivatagát, a Gellért beleöklel a déli szelekbe, a Sashegyig nyúlt hátán hordja a Vár ködös s hűs fényben élesült csipkerajzát, aztán körül, mint egy amfiteátrum lelátói: a többi hegy. Erdő, mező, rét, kiskert volt itt, a határon túl, a Vámház most a TSZ-é; a villany sűrű sorai nőttek, az éj opálos ködén átvillant egy-egy reklám piros, zöld fénye, merész fényszóróikkal az autók szinte az égbe nyúltak. Nyilt táj volt ez, jó csatatérnek: a Kamaraerdőt kivágták, légó s ostromágyuk jöttek, Sztálin-gyertyák mutatták meg a bombavetőknek, hol dúlják hangybolyi műveidet világ; — azóta tornyok, panelvárak nőttek helyükre, s lesznek címszavak, sírok, emléktáblák, a bomló lét szilánkjai a forgatagban. Ó kedves kertem! hányszor megtéptek, kibeleztek s mégis élsz: vén fáid sejtik tán, mit rejt az idő, a ház megújulva vár; — csak a zavaros város ne öntene bűzt, zajt ránk, mig a lankák új bőrt öltenek betonvarral rücskösen, higanylámpák fölött sárgán ragyognak Kelenföld fény-árbocai; fogy a bogár, a madár az éj csöndje fakó, tücsök helyett sziréna szól. Keserűédes föld ez: a glaubersós vizek nagyhírű vidéke eddig ér: a paradicsom, alma, körte sejtet valami jó keser-ízt; nincs errefelé rák; de a tündér fölszin alatt barlang lapúl, a föld ölén tömörré préselt márga őrzi a letűnt évezredeket; idefönt csupa édesség az ég kristályüvegébe fagyott emlék, de baljós, mint amit összetörtek és sugártömbökbe zártak, kitudhatatlan útjaival a jövő. Ne világ virága: ibolya, mák mályva, közhasznú, mindennapi, legényvirág, páfrány, jácint, oroszlánszáj, jázmin, gránát bokrai, legyen Judás-pénze, rózsa négy-ötféle: éven át virítani. Zeller, sárgarépa, petrezselyem, cékla, zöldbab, retek, padlizsán, sóska, spenót, hagyma, paradicsom, málna nő kapa, eső nyomán, borsó, torma, eper: ha minden jól terem: úgy szép a kert igazán. Liliom, karcsu-testü, nárcisz, zsálya, szekfü, nekem mind jó ami lesz, gyümölcsfák hó ága, szőlő halk virága fürdet s illatos fenyves, dália, muskátli, flox, viola, bármi virág szívemnek kedves. 15