Budapest, 1984. (22. évfolyam)

5. szám május - Mihályfy Árpád—Szécsi László: Hidat vagy metrót?

Hidat vagy metrót? A szerkesztőséghez hasonlóan a Közlekedési Minisztérium ille­tékeseiben is kérdések merültek fel Lelkes Mihály Hídavatás 1990-ben? cimű írása nyomán (Budapest, 1984. 2. szám). Alapvetően vitatjuk azt a fel­vetést, amely a fő kérdésben így fogalmazódott meg: a lágymá­nyosi közúti hídé-e az elsőbbség az MO autópálya hidjával szemben? Véleményünk szerint az ilyen jellegű szembeállítás, illetve a sorrendiség hangsúlyozása nem indokolt. Néhány megállapítás ugyanis arra utal, hogy az MO autópálya megépítéséig a lágy­mányosi Duna-híddal együtt az ún. Hungária körúti gyűrű fog­ja ellátni az országos úthálózat elemei között is a forgalom­elosztó funkciókat, amellyel — a cikk szerint — a Közlekedési Minisztérium is egyetért. Való­jában azonban olyan út- és híd­építések között állít fel a cikk írója sorrendiséget, amelyek funkciójukban egymást nem he­lyettesíthetik, és az egyik megé­pítése a másik létesítését még át­menetileg sem kérdőjelezheti meg. Két híd — eltérő funkciók Melyek tehát a két híd alap­vető — egymástól eltérő — funkciói? A lágymányosi híd: Budapest hídja. Ha rápillantunk a térkép­re, látható hogy semmivel sincs távolabb a városcentrumtól, mint északon az Árpád-híd. Csatlakozó útjaik is a város Du­nával kettévágott részein, lakó-, illetve iparterületein haladnak keresztül. A tervezett híd funkciója el­helyezkedéséből adódik. Első­sorban a főváros többi hídját hivatott tehermentesíteni, Bu­dapest belső forgalmi gondjain enyhíteni. Úgy gondoljuk, senkinek sem jut eszébe azt állítani, hogy ma a Petőfi-híd „ideálisan" látja el országos funkcióját, az átmenő-, elsősorban teherforgalom leve­zetését. Éppen ezen az áldatlan helyzeten kellene segíteni, nem pedig a cikk írójával egyetértve azt állítani, hogy a Petőfi-hídtól 18 egy kilométerre épülő lágymá­nyosi híd ezt a kérdést valóban megoldja. Ennek a hídnak or­szágos funkciót adva, csak a mai helyzetet konzerválnánk. Sajnos be kell látnunk azt is, hogy az új híd elhelyezése a fő­város igényei szempontjából sem a legkedvezőbb. Á cikk író­ja szerint a feszültség elsősor­ban a Lánchíd — Erzsébet-híd térségében jelentkezik, melynek enyhítésére egy, a főváros déli felébe építendő híd nem adna teljes értékű, forgalmi megol­dást. Ma már tényként kell azonban elkönyvelni, hogy a városszerkezet nem teszi lehető­vé új híd — Budapest szem­pontjából — kedvezőbb helyen történő megépítését. Az előbbiektől funkciójában lényegesen különbözik az MO autópályagyűrű és nagytétényi hídja, amely elsősorban az or­szágos autópálya- és főútháló­zat összefogására szolgál, a nemzetközi és az országrészek közötti forgalom levezetését oldja meg a főváros elkerülésé­vel, biztosítva egyben a fővárosi agglomeráció és Pest megye te­rületei között a közvetlen kap­csolatot. A Közlekedési Minisztérium — mint a közlekedési ágazat felelőse — azt szorgalmazza, hogy a lágymányosi híd és az MO híd is — csatlakozó útvo­nalaikkal együtt — mielőbb megépüljön. Semmiképp sem helyeselhető, hogy „versenyez­tessük" az eltérő szerepkört be­töltő Hungária körutat és az MO gyűrűt, Duna-hídjaikkal együtt. Azzal sem értünk egyet, hogy a Hungária körút budai szakaszát „ideiglenes" funkci­ókkal ruházzák fel és szükség­szerűen kikiáltsák az autópá­lyák gyűjtő-elosztó útvonalá­nak. Az MO megépüléséig tartó funkció ellátását ugyanis az or­szág igen drágán fizetné meg, mert ez a teljes Qsztapenkó-tér­ség átépítését és az Ml, M7 au­tópálya közös szakaszának bő­vítését igényelné. Minderre az MO megépítése után már nincs szükség, ekkor a Hungária kö­rutat — nem zárva el az autó­pályák felé való kijutás lehető­ségét — vissza kellene adni fő funkciójának és városi főút ter­mészetéből adódóan a budai körúthoz (Alkotás u.) csatla­koztatni; oda, ahová a Kis- és Nagykörút is csatlakozik. Ebből kiderül, hogy ha az MO, a hozzá tartozó Duna-híd­dal együtt, időben elkészül — tehát az építés a VII. ötéves tervben elindul, és az 1990-es évek elején az első szakasz for­galomba helyezhető —, akkor, és csak akkor, sikerül megállí­tani és elterelni a fővárost elá­rasztó kamionforgalmat a la­kott településrész határán. A Duna-hidak területi elhelyezkedése Az elvi gondolatmenet ma­gyarázatául az alábbiak szol­gálnak. Manapság az ország dunai közúti átkeléseinek két beteg területe tapintható ki. Mind­kettő fejlődést gátló tényező. Az egyik a budapesti hidak for­galmi zsúfoltsága és az ebből adódó kedvezőtlen gazdasági, környezetszennyezési hatás, a másik a dunai hidak számának elégtelensége és centrális fekvé­se. A Duna Szob és Mohács kö­zötti, 260 kilométer hosszú sza­kaszán, ahol a folyó mindkét partja magyar terület, Szobtól az első híd a budapesti Ár­pád-híd, 55 kilométerre fek­szik (Vácnál csak az egyik Du­na-ágon van közúti híd, a mási­kon nincs), majd következik a hat budapesti híd 7 kilométer hosszon. A Petőfi-hídtól dél­re 84 kilométerre lehet a Dunán áthajtani a vasúti vágányt is tartó két forgalmi sávú duna­földvári hídon, majd ettől 80 kilométerre fekszik az egy for­galmi sávú, szintén vasútvona­lat átvezető, kompközlekedési színvonalat nyújtó bajai Duna­híd. Nincs az országnak még egy olyan, közlekedési kapcsola­tokkal ellátatlan területe, ahol 55—84 kilométer távolságra lenne egymástól kelet-nyugati irányú közúti kapcsolat. A Du­na elválasztó hatása miatt nem , alakulhatott ki a jelenleginél szorosabb kulturális-termelési­kereskedelmi kepcsolat a Du­nántúl, illetve Észak-Magyar­ország és az Alföld között, ho­lott ez minden szempontból fontos lenne. E helyzet tartha­tatlanságát, az országrészek összekapcsolásának szükségét jelzi, hogy az elmúlt évek alatt az átlagot meghaladó mérték­ben növekedett a budapesti hi­dak átmenő forgalma, vala­mint a Budapesten kívüli két Duna-híd és a kompok közúti forgalma. Ennek számszerűségét jellem­zi, hogy legalább 100—120 kilo­méter hosszú területsávban éb­redő közúti forgalom igyekszik át — jobb híján — a budapesti hidakon. E forgalomból külön kiemelhető az észak-magyaror­szági iparvidék és a közép-du­nántúli iparvidék kommuniká­ciójából, illetve az intenzíven fejlődő budapesti agglomeráci­ós területek és települések egy­más közötti kapcsolatából ere­dő és a budapesti Duna-hida­kat terhelő közúti forgalom. A meglévő Duna-hidak nem­csak országos léptékben, hanem Budapest területén is centráli­sán helyezkednek el, hiszen a hat budapesti híd a fővárosi 30 kilométeres Duna-menti hossz belső egy negyedén, a város­központban található. Az átke­lési igény — a beépítettségből következően — a 30 kilométer hosszon elosztva jelentkezik, nem a város belső 7 kilométe­rén. Ilyen módon — Duna-híd hi­ányában — a fővárosi agglo­merációs forgalom, valamint az országrészek közötti és a nemzetközi közúti forgalom is kénytelen Budapest belső része­in áthaladni, amely más hídát­kelési lehetőség esetén keve­sebb üzemanyag-fogyasztással, gyorsabban, kisebb zajjal és le­vegőszennyezéssel tudna lebo­nyolódni. Nehezen számszerű­síthető és megfogható előnyök maradnak el azért, mert Érd és Százhalombatta térsége nincs megfelelő kapcsolatban a Cse­pel-szigettel vagy Gyömrővel. Például a Bulgáriából elindult kamion, Belgrádnál Zágráb irá­nyába fordulva, Gyömrőnél el­kerülhetné a budapesti Petőfi­hidat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom