Budapest, 1984. (22. évfolyam)
5. szám május - Dr. Buza Péter: Lófrálunk a régi Pesten
Lófrálunk a régi Pesten 1787 tavaszán a hajóhidat nem a szokásos helyén kötötték ki a két parthoz: északabbra, a városfalon kívülre került. Akkortól kezdve nevezték a pestiek Nagyhíd utcának a mai Deák Ferenc utcát, s erre minden okuk megvolt: a promenád egyenesen a csónakhoz és a deszkaalkotmányhoz vezetett. A telekárak egy csapásra felszöktek a hídfő környékén, s hamarosan új városrész nőtt ki a földből: II. Lipótról, a királyról nevezték el a tekintélytisztelő polgárok. A Dunával párhuzamos sávban öt utcányira terjedt a frissen meghódított birodalom, amelynek határait nyugat felől a folyó s északon is egy áthághatatlan akadály, a Neugebäude jelöli ki. Leopold boldogult elődje, II. József emelte ezt a monstrumot a pesti puszta közepén, az egyháztól elkobzott javakat használva föl az építéshez. Csakhamar kiderült, hogy ez a kincses tarisznya sem feneketlen: a törökökkel vívott szerencsétlen és tömérdek pénzt emésztő háborúk miatt félbeszakadt a pallérok munkája. Álltak már a falak, s többé senki se mondhatta bagatellnek a különös kísérletet. Itt kezdjük hát sétánkat. Ha a Kossuth tér bármely pontjáról megpróbáljuk becserkészni tekintetünkkel a Bazilika kupoláját, az, amit magunk előtt nem látunk — s ami miatt a múlt században nem láttunk volna tovább az orrunknál —, HAJÓHÍD — ÚJVILÁG SELYEMGYÁR — FATER nos, ezek a három emelet magasságú épületszárnyak, bástyaként őrködő saroképületek, ezek az immár a szellemvilágba száműzött, szürkére vakolt kínai falak, ez mind együtt az, amit úgy emlegettek szépapáink: Neugebäude. Előtere a Dunáig terjed, s mögötte — vagy előtte, attól függően, hogy a régi város felől vagy a Parlament lépcsőjétől nézzük — homokos, zsombékos mezőség, ki egészen a Nagykörútig, azaz, hogy pontosak legyünk, a Tüköry-gátig. Ezt a töltést az 1799-es nagy árvíz után emelték, amely akkor elsöpörte szinte az egész Ferencvárost, vagyis azt a néhány száz házacskát, amit akkor Ferencvárosnak neveztek. Ott magasodott a földből emelt védmű a Dunára támaszkodva, a mai Szent István körút vonalán, lankás, gyepes oldalán bájos virágok. Kicsit beljebb már valódi mákvirágok tenyésztek; a folyóval érintkező néhány tucat méteres sávon ugyanis a fakereskedők tárolták uszályokon ideérkező portékájukat, s a termetes törzsekből rótt raktárváros alatt, földbe vájt üregekben húzódtak meg Pest és Buda minden rendű és rangú csavargói, a nehéz- és még nehezebb fiúk. nevet adó Tüköry család serfőzője mellett felépített Újvilág mulató tündöklésének korszaka választja el. Ez a híres s meglepően hamar hírhedtté vált szórakozóhely délutánonként, a vasár- és ünnepnapok nyári kirándulóinak — akik átvágtak a farakásokkal benépesített napsütötte füves térségen — ígéretes és vonzó úti célként kínálkozott. Frissen csapolt hideg sörre éppúgy szomjaztak eleink, mint mi, egy-egy fárasztó séta után. A békés napszakot azonban rendre fölváltja az este és az éjszaka, s másfajta mulatságok, amelyek, persze, nem kevésbé vonzók... A Neue Welt — igazából ez volt a neve — a múlt század hatvanas éveiben épült fel a Tüköryek sörgyára melletti óriási kiterjedésű kert közepén, a már említett zsiványtanyák tőszomszédságban, ahol a földbe vájt barlangokban otthonosan érezték magukat a csavargók, tolvajok, s jó rejtekhelyet találtak itt a zsákmánynak is. Háborítatlan nyugalomban tölthették napjaikat a farakások árnyékában, titkos szerződéseik biztosították a nyugalmas ejtőzést. A titkos szerződést a fakereskedőkkel kötötték, a tolvajok a kvártélyért vállalták a csősz tisztét — nem engedtek másokat lopni a fából. Azoknak, akik nem voltak benne a pakliban, igencsak veszedelmes volt ez a világ, ha leszállt a budai hegyek mögött a nap. A közeli katonai szekérraktár személyzetének például 12 Nagyjából három periódusra oszthatjuk azt a korszakot, amikor Pestnek ez a része még isten háta mögötti tájnak számított. Az elsőt a harmadiktól a gátnak
