Budapest, 1984. (22. évfolyam)

4. szám április - Radnai Lóránt: „Isten igaz bíró”

„Isten igaz bíró" A Kálvin téri templom bal oldali fülkéjében egy gyönyörű asszony márvány síremléke található. A hölgy keresztneve Sarolta. A körülötte zajló pletykák miatt fejezte be öngyilkossággal rövid életét. Teste vörösréz koporsóba zárva pihen ott, ahol előzőleg báró Wesselényi Miklós koporsóját helyezték el ideiglenesen, mielőtt Zsibóra szállították. A síremlék az oldalépítmény háromszor négy méteres fülkéjében kapott helyet, mivel a kálvinisták a templom belsejében nem helyeznek el síremléket. Az emlékkamra bejáratát fehér márvány rácsozat és díszítés keretezi. Alkotója Feszi Frigyes, a magyar romantikus építészet jeles képviselője, többek közt a Vigadó építője. A szobor Raymond Gaiard párizsi művész alkotása (1854). Sarolta pihenő alakja alacsony podeszten nyugszik. Szép fejét pártás fejdísz koszorúzza, ruhája gyöngyökkel van ékesítve, melynek bő fodrai nemes rajzú drapéria formájában terülnek alakjára. Az imára kulcsolt kéz szomorú hangulatot sugall. Csendes nyugalom vagy inkább megnyugvás árad belőle. A rácskereten három szó olvasható: „Isten igaz bíró" (Jeremiás könyve XI: 20). A márványtábla felirata: STRACHÁN SAROLTA, GRÓF ZICHY MANÓ hitvese meghalt 1851. november 12. Strachán Sarolta születésének pontos helyét és idejét nem ismerjük, azt viszont tudjuk, hogy anglikán vallása révén tagja volt a kálvinista egyháznak. Közreműködött a templom építésében: két oldalkarzat költségeit fedezte (8500 forint). Sarolta férje (a szabadságharcban honvédőrnagyként vett részt) a Zichy-Ferraris kettős nevet viselte. A második név olasz eredetű. Gróf Ferraris József János (1726—1814) osztrák tábornagy Mária-Terézia és II. József bizalmasa volt. Számos csatában megsebesült, többször kitüntették. Érdemeit I. Ferenc császár azzal ismerte el, hogy megengedte gróf Ferraris vejének, gróf Zichy Ferencnek — és leszármazottainak — a Ferraris név viselését is. Strachán Sarolta Széchenyi István naplójában Gróf Zichy-Ferraris Manóné, Charlotte Strachau néven szerepel. Ez különbözik a síremlék feliratától. Ám tudjuk, a nevek elírása a síremlékeken igen gyakran előfordul. Széchenyi naplója 1843. március 25-én említi az asszonyt először. Charlotte mások társaságában meglátogatta. Széchenyi 52 éves volt ekkor, míg Charlotte legföljebb 20—25. A napló még 18 alkalommal említi az ifjú hölgyet — többnyire röviden. Látogatásokat, találkozásokat említ Széchenyi, szinte egykedvűen. Mégis találhatók ezek között „jelesebbek" is, amelyekre érdemes figyelnünk. Ilyen például az 1843. december 15-i bejegyzés: „Zichy Charlotte a hídra nézvést noszogat, miért nincs út, s ostobaságokat beszél, megalázva engem." 1844 szeptemberében a naplóíró kötekedő hangulatról ad hírt, 1846. február 3-án pedig egy kellemesebb estéről: Széchenyi egy bál után ott marad Charlotte-nál, miközben felesége és annak barátnője eltávozik. A férfi ekkor már tíz éve házas. A barátság 1847-ben erősödik, amikor Széchenyi arra kéri Charlotte-ot: „ne legyen ellene, aknázzuk ki okosan a helyzetet — kössünk szövetséget." Nem tudhatjuk, mi húzódik a háttérben, de hogy bizalmas ez a kapcsolat, az bizonyos. Az év végén a következő sorok olvashatók a naplóban: „Ékesszólóan csevegek Charlotte-tal. — Mit tegyek! — Megszoktam — Nem vagyok már annyira..." Decemberben pedig: „Charlotte-nál, aki valóságos kriptaszökevény..." Széchenyi István rengeteg gondja és baja között is találkozik az asszonnyal. 1848. május 16-án az alábbi furcsa mondatot veti papírra: „Charlotte-nál, üzekedik Andrássyjával, fényes nappal." (A német nyelvű eredeti naplóban nehezen olvasható szó szerepel itt: „rammelt." Ez még drasztikusabb értelmezést is megenged. Széchenyi nyilvánvalóan féltékeny volt az akkor huszonöt éves, híresen szép Andrássy Gyulára. A szerk.) Az utolsó bejegyzés Charlotte-ról augusztusban kelt; 1848 szeptemberétől 1859-ig Széchenyi nem ír naplót. Döblingben van, amikor 1851. november 12-én Charlotte önkezével véget vet életének. Síremléke, a magyar romantikus szobrászat remeke, műemléki védelem alatt áll; a férj emeltette, így akarván megőrizni feleségének emlékét. A történtek megítélését — a felirat szerint — nem az emberekre bízza: „Isten igaz bíró". RADNAILÓRÁNT