Budapest, 1984. (22. évfolyam)

4. szám április - Rappai Zsuzsa: Közelképek a Lotz-freskóról

Közelképek a Lotz-freskóról 1984. szeptember 27-én nyitja meg újra kapuit a megszépült Operaház. A látogatók megcsodálhatják majd a nézőtér helyreállított mennyezet képét, Lötz Károly alkotását is. Az 1883—84-ben készült tempera festmény — hasonlóan a kor több középületének, például a párizsi Operának a dekorációjához — a mitológiából meríti témáját: az Olimposz isteneit és félisteneit jeleníti meg. A nézőtér fölé kupolaszerűén boruló körkompozíció lazán elhelyezkedő figurái — múzsák, hórák és gráciák — a két főszereplő vonzáskörében „lebegnek": Apolló lantjának hangjaira ritmikus, hullámzó mozdulatokkal, Bacchus körül szilajabb, felszabadultabb tánccal. A kép minden eleme a görög-római szépségideál jegyében fogant. A plasztikus megformálású alakok, lebegő drapériák, a harmonikus mozdulatok és a fénnyel teli, világos színek életörömöt sugároznak. Azt az örömöt, melyet a zene vált ki hallgatóiból. A zene apoteózisa ez a festmény, a zenéé, mely e termet estérőlestére megtölti. Lötz Károly alkotása tökéletes kiegészítője az építész, Ybl Miklós művének, a nagyszabású neoreneszánsz terem stílusos „lezárása". Az épület rekonstrukciója folyamán gondosan megtisztították a nézőtér mennyezeti képét az elmúlt 100 év szennyeződéseitől, kijavították sérüléseit, s így eredeti szépségében tárul szeptembertől újra az Operaházat birtokba vevő művészek és a közönség szeme elé. Bérezi Lóránt a restauráláshoz készített állványzatról fényképezte le Lötz Károly alkotását. Ilyen szögből még soha nem készítettek a műről'fotót, s egyhamar nem is lesz rá mód. 16 RAPPAI ZSUZSA szövege