Budapest, 1984. (22. évfolyam)
4. szám április - Deák András: „Haza a lakótelepre...”
embereket: milyen a közlekedés, hol lehet jól bevásárolni, melyik orvosi körzethez tartoznak és így tovább. Fontos szerepe ilyenkor a tanácsnak meg a társadalmi szerveknek, hogy segítsék az új lakók tájékoztatását, eligazodását. Aztán megkezdődik a lakóbizottságok, az érdekképviseleti szervek megválasztása, mert jelentkeznek a gondok, főleg a lakások garanciális javításával kapcsolatban. A tanács és a lakosság jó kapcsolata és a kölcsönös informáltság érdekében célszerű minél előbb megejteni az aktuális tanácstagválasztásokat is. Kétségtelen, hogy a beköltözés utáni években a lakótelepiek közérzetét különösen érzékenyen befolyásolják az ellátás hiányosságai: ha késik a gyermekintézmények, az egészségügyi, kereskedelmi létesítmények átadása. Újpalotán az első lakók a lisztet, cukrot, kenyeret még egy faházban voltak kénytelenek megvásárolni; ma viszont olyan piacunk, vásárcsarnokunk van, hogy a szomszédos kerületekből is idejárnak az emberek. — Ne haragudjon, de én makacsul ismét az emberi kapcsolatokra térnék vissza, egy konkrét példa kapcsán. Hallottam, hogy Újpesten szanáltak egy házsort, s az onnan elkerült családoknak itt, Újpalotán egymás mellett adtak lakást. De hiába laktak továbbra is közel egymáshoz, a lakótelepen elsorvadtak a korábbi baráti, ismerősi kapcsolatok. Eleinte még bebecsöngettek egymáshoz, de aztán elmaradoztak a látogatások. Talán túlságosan is jól akartak alkalmazkodni a megváltozott illemszabályokhoz: hogy akármikor nem lehet a másik családot zavarni, a vendéglátást ildomos viszonozni, ilyenkor tenni is kell valamit az asztalra, készülni kell rá. Mindez a régi otthonukban egyszerűbb volt, hiszen bekiabáltak egymásnak az udvarról, esetleg zörgettek az ablakon. De a csengőt megnyomni, úgy tűnik, nehezebb... — Nem hiszem, hogy ez lenne a jellemző. Nekem az a véleményem, hogy mindig az emberek célja, törekvése a döntő. Aki szeret barátkozni, hiányolja a társaságot, az itt, a lakótelepen is ki tudja alakítani a maga kapcsolatait. Számtalan példát mondhatnék arra, hogy milyen új ismeretségek, barátságok szövődnek a játszótereken, a bölcsődés, óvodás, iskolás gyerekek szülei között, de hamar egymásra találnak az azonos érdeklődésű emberek, így például az autótulajdonosok vagy az állatbarátok is. Meggyőződésem, hogy az épületek anyaga és stílusa legfeljebb befolyásolja, de nem dönti el az emberi kapcsolatok milyenségét, áttörik ezek a betonfalakat is. S ha van is egy bizonyos befelé fordulás, az semmiképpen nem lakótelepi sajátosság... — Kövessük hát azokat az embereket, akik rászánták magukat, hogy kimozdulnak a lakásukból, de Újpalotán akarnak maradni. Hova mehetnek? — Hát, kultúrházba egyelőre nem. Hiába jogos az igény, megvalósítására nincs anyagi lehetőség. S úgy tűnik, a VII. ötéves terv időszakában sem lesz. De ez nem mentheti fel a tanácsot az alól, hogy minden más módon próbálja segíteni az újpalotaikat szabaidejük hasznos eltöltésében. Jelenleg nyolc lakóhelyi klubunk van. A parkok, játszóterek, szánkózódombok mellett a telep menti szélvédősávból kulturált pihenőerdőt alakítottunk ki. Talán az egész országban egyedülálló a telephely nélküli szabadidőközpontunk, amely széles társadalmi bázisra építve működik közre a lakosság kulturális igényeinek kielégítésében — a tájékoztatástól a színházjegyek megszerzéséig. Az iskolákban különböző kiállításokat szervezünk. Egy árkádbeépítéssel sikerült a Szabó Ervin Könyvtár helyi fiókját létrehozni. Népszerű a sokféle lehetőséget kínáló lakótelepi sportegyesület. Otthont kaptak a különféle társadalmi és tömegszervezetek. Hangsúlyozom, hogy 13 év elteltével tartunk itt, s ha ezt is figyelembe vesszük, úgy gondolom, aligha kell szégyenkeznünk. Hasonló fejlődési ütem mellett húsz-harminc év múlva szerintem sokan már irigyelni fogják azokat az embereket, akik lakótelepen élhetnek. — Ne haragudjon, de annyi jót mondott a lakótelepről, hogy kénytelen vagyok megkérdezni: ön hol lakik? — Lakótelepen. Korábban a Belvárosban, a Ráday utcában volt a lakásunk. A körfolyosós bérházban a pincéből hordtam fel a szenet, ablakainkat jóformán nem lehetett kinyitni a gépkocsik bűzétől. Mostanábap is gyakran akad dolgom a Belvárosban, s mindig fellélegzek, ha kijöhetek onnan. Haza a lakótelepre. DEÁK ANDRÁS 5