Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Gömöri György: Egy angol utazó

A cél: a közlekedés javítása Látogatás a BKV forgalomirányító központjában Napjainkban a főváros köz­lekedése — hasonlóan a világ sok más nagyvárosáéhoz — elérte azt a kritikus pontot, amelynél már nem lehet változ­tatni. Idejekorán felismerték ezt a BKV forgalomirányítással foglalkozó szakemberei is, akik 1978 óta már a Kálvin tér mö­gött álló modern épületből „vezénylik" fővárosunk felszíni tömegközlekedését, és igyekeznek — a lehetőségekhez mérten — minden eszközzel elősegíteni a minőségi fejlesz­tést. Ennek a munkának főbb irányvonalait — melyek közül nem egy már a 2000. évet idézi — szeretnénk bemutatni, ab­ban a reményben, hogy megis­merve azokat a nem szűnő erő­feszítéseket, melyeket a BKV szakemberei tesznek a körül­mények jobbítása érdekében, talán megértőbbek leszünk az átmeneti nehézségek láttán. Az első fontos tény, amit a forgalomirányítás „szívében" járva megtudtam, az volt, hogy — sajnos — mint sok minden másra, erre a tevékenységre sincs mindenki által alkalmaz­ható, jól bevált recept. így te­hát nem lehet a külföldi tapasz­talatokat szolgaian lemásolni, hanem saját lehetőségeinket és körülményeinket figyelembe véve, önálló rendszer kialakítá­sára kell máris törekednünk. A legfőbb cél ekként fogalmazha­tó meg: állandóan „látni, hal­lani" lehessen a forgalmat. En­nek érdekében folyamatosan bővíteni kell az információ gyűjtésére és továbbítására szolgáló berendezéseket és rendszereket. Mielőtt ezek ismertetésébe fognánk, először is azt kell meghatároznunk, melyek a forgalomirányítás legfonto­sabb feladatai: — a forgalom menetrendszerű­ségének biztosítása; — a forgalmi zavarok kialaku­lásának megakadályozása; — a már létrejött zavarok gyors, hatékony elhárítása, a forgalom folyamatának mielőbbi helyreállítása; — a beavatkozáshoz szükséges és nélkülözhetetlen informá­ciók gyors megszerzésének biztosítása; — kapcsolattartás, adatgyűj­tés, korszerű utastájékozta­tás és felvilágosítás. E feladatok megoldására irá­nyuló intézkedés volt a 4-es és a 6-os vonalon közlekedő villa­mosok URH-készülékkel való ellátása. Ily módon lehetőség nyílt közvetlen kapcsolattartás­ra a járművek, a végállomások, a két vonal forgalmára a Moszkva téren külön felügyelő diszpécser és a forgalomi­rányító központ között. A rendszer üzembe állítása révén javult a zavarelhárítási tevé­kenység, és a részmenetidőre való közlekedés ellenőrzésének lehetősége is. A csomóponti diszpécser — akinek munkába állításával egy kézbe került a Nagykörút felü­gyelete — az általa gyűjtött sok­rétű információ segítségével olyan beavatkozásokat végez­het, amelyekre nem volt lehetőség az URH-rendszer be­vezetése előtt. Többek között biztosítja a járművek helyes sorrendjét, korrigálja a lemara­dásokat, rendre továbbítja a járművezetőktől kapott — a vil­lamosközlekedést nem befolyá­soló — bejelentéseket is. Ezen intézkedések egy része már a zavarok megelőzését szolgálja. Az URH-rendszer jelentősége ugyanis leginkább a már kiala­kult forgalmi vagy műszaki akadályok elhárításánál mutat­kozik meg. A helyszínről ugyanis jóval rövidebb idő alatt futnak be az adatok, s az elhárító apparátus segítsége is hamarabb vehető igénybe. Bizonyítékul csak két adatot sorolunk fel 1979-ből és 1982-ből: míg korábban a bejelenté­sig eltelt idő 5,6 perc, a forgal­mi akadály átlagos időtartama pedig 14,7 perc volt, addig ezeknek a tartama tavalyelőtt már 2,2, illetve 10,8 percre csökkent. Az URH alkalmazásával, vagyis az állandó ellenőrzés lehetőségének megteremtésével vált lehetővé a részmenetidő szerinti közlekedés bevezetése. Jelenleg elmondható, hogy a részmenetidőket is betartó sze­relvények száma eléri a 75—80 százalékot. A rendszer által eddig elért eredményeket röviden a kö­vetkezőkben lehet összefoglal­ni: javult az egyenletesség, egy­ötödével csökkent a menetki­maradás, az események beje­lentési ideje több mint felére, a forgalmi akadályok időtartama pedig 25 százalékkal csökkent. A kísérleti üzemeltetés alapján egyértelműen meghatározható­vá váltak egy hatékony rend­szer kialakításának feltételei: a vonalon közlekedő valamennyi járművet és a végállomásokat is fokozatosan kell látni URH-berendezéssel, a vonal felügye­letére külön diszpécsert kell ki­nevezni, meg kell oldani a részmenetidő ellenőrzését és a járművezetőknek a részmeneti­dő betartására való ösztönzé­sét. Az információs rendszer bő­vítésének következő fázisai a 7-es vonalon közlekedő autó­buszok felszerelése rádiótele­fon-rendszerű URH adóvevő berendezésekkel. A tavalyi év végéig tíz kocsi közlekedett már ilyen készülékekkel. Az irányító diszpécser tevékenysé­gét már nagy vonalakban vá­zoltuk, érdemes most néhányat felsorolnunk az URH-val fel­szerelt járművek vezetőinek kötelmeiből. Jelenteni kötele­sek: — a balesetet (akár saját, akár idegen jármű okozta), mi­lyen segítségre van szükség: mentő, rendőrség, tűzoltó­ság stb.; — műszaki hibát; — utaslemaradást; — forgalmi akadályt; — forgalomirányító jelzőlám­pa meghibásodását; — egyéb sürgős intézkedést igénylő eseményt. Mindennapi tevékenységünk szerves, elválaszthatatlan része a közlekedés. Az utazás napon­ta foglalkoztatja az embereket, befolyásolja hangulatukat, közérzetüket. Nem közömbös tehát, hogyan szervezik meg egy-egy város közlekedését, s miként tudják ezt legjobban közelíteni az igényekhez. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom