Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - C. Kiss Sándor: Mi van a fal mögött?

Mi van a fal mögött? FORTUNA UTCA 18. Mintha átok ülne a budai Váron. A palotának és a Vár lakónegyedének van néhány olyan kényes pontja, amely a látogatónak azonnal a szemébe ötlik és eleve lehangolja. Ilyen a Dísz tér a volt Honvédelmi Minisztérium romépületével. Ide érkeznek a turistacsoportok autóbuszos seregei, de — kényszerpályán mozogva — itt kell elhaladni minden olyan látogatónak, aki a várpalota bármelyik múzeumát meg akarja tekinteni. Természetesen útjukba esik a Szent György tér, a romos Sándor-palotával (a volt Miniszterelnökséggel), melynek állagmegóvásáról és helyreállítási munkáinak megindulásáról sok illetékes nyilatkozata elhangzott, szemmel látható következmény nélkül. A Szentháromság téren javult a helyzet, hiszen immár két éve áll a Jánossy György tervezte Ybl-díjas diplomataház. A Mátyás-templom melletti park és kapcsolt részei is elég rendezettek ahhoz, hogy ne kiáltsanak azonnali átalakítás után. A Vár lakónegyedének egy pontján, a Fortuna utca és a régi Kard utca (ma Hatvany Lajos utca) sarkán mintha megállt volna az idö. Vendéglátóipari hirdetésekkel teletűzdelt, fáktól benőtt romépület várja sorsának jobbra fordulását. Sokkoló hatása mostanában nem olyan erős, mert folyik a Várnegyed házainak sortatarozása, és a környező épületeket állványerdő burkolja. A Kard utca is építőipari csatatér. A látogató arra gondol: most majd ezt a romot is sorra kerítik a renoválok. Nos, erről szó sincs. De arról igen, hogy a szomszédos házakat tatarozó építőipari vállalat anyagot tárol és szállít az épületmaradványok között. Néhány hete a befalazott földszinti ablakok egy részét kibontották, hogy könnyebben, gyorsabban menjen a munka azoknál a házaknál, amelyeket most újítanak föl. Ám a szóban forgó romépület műemlékként való helyreállítását csak fontolgatják, talán addig, amíg megmaradt szerkezetei végképp tönkremennek, s nem marad más lehetőség, mint lebontani. Pedig a felszabadulás után végzett felmérések, majd később a még megmaradt földszinti részek aládúcolása és ideiglenes lefedése arra utalt, hogy az épület jobb sorsra érdemes, műemléki jellege vitathatatlan. Az építészettörténeti kutatásokból megállapítható, hogy a XIV. században ennek az épületnek a helyén két középkori lakóház állott. A déli részén a teleknek körülbelül egyharmadát foglalta el a korábbi, a XIV. század második feléből származó épület, amelyet a XV. században némileg átalakítottak, s amelyhez a XVI. század folyamán épülhetett hozzá az északi, egyemeletes épület, amelyet már akkor öszszekötöttek a déli, meglévő házzal, megtartva mindkét kapubejárót. Az épületet a XVI. században — részben a török hódoltság alatt — ismét átalakították, ekkor keletkezett — az északi kapubejárótól északra — a két kődongaboltozatos helyiség, valamint a Kard utcai kőkeretes ablaksor. Martin Sigl építész 1748-ban újjáépítette a zártsorú, eredetileg is körülépített udvarú, egyemeletes lakóházat, Giessel József tervei alapján. Ez a második világháborúban szinte teljesen elpusztult. A kutatások szerint az épületben legalább 12 jelentősebb építési periódus emlékei különböztethetők meg. A homlokzat kilenctengelyes volt eredetileg, szalagkeretes ablakokkal. Az egyik bejárati kapu záradékíve fennmaradt. Fölötte a ház előreugró emeletét konzolsor tartotta. Ez a megoldás, a fennmaradt részletek tanúsága szerint, kedvelt volt Budán, ma azonban mindössze néhány ilyen homlokzatú ház található a Tárnok utcában és az Országház utcában. A konzolsor lefaragott csonkjai ma is láthatók. A déli kapubejáró déli falában lévő ülőfülkepár — rongált állapotban — megmaradt. Az épület sarkát XVI. századi kőkváderekből falazták. A sarokhelyiség Kard utcára néző kis ablaka török kori. Az átépítések egyik emléke volt a barokk stukkómennyezet maradványa; ennek részletei 1945-ben még megvoltak. A szakértők az ötvenes évek elején is úgy ítélték, hogy a ház földszinti részei mindenképpen helyreállíthatók. Persze, ma már csak újabb vizsgálatokkal lehet eldönteni, hogy mi menthető még meg az alig védett földszinti szerkezetekből. 1966-ban az Országos Takarékpénztár, illetve a Főváros Építőipari Beruházó Vállalat megbízta a Középülettervező Vállatatot, hogy tervezzen ide lakóházat. A terveket Kékesi László Ybldíjas építész készítette, aki korábban irodaházat tervezett ide. A felmerült állítólagos műszaki nehézségek azonban meghátrálásra késztették a kivitelezőt. Háromszor hoszszabbították meg az építési engedélyt, végül a kivitelezés meghiúsulása miatt, a tervező javaslatára, ideiglenes állagmegóvást, aládúcolást végeztek, és a meglévő szerkezeteket A déli kapubejáró két megmaradt gótikus ülöfülkéje A barokk stukkómennyezet maradványai 1945-ben még megvoltak 18