Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Vén Zsuzsa: Az utolsó szó jogán

A homlokzat mon ínég ma is áll az eredeti klasszicista épület, a tömb Arany­kéz utcai oldalán azonban csak egy maradt meg napjainkig. Ezt akarják most lebontani. Az általunk tárgyalt telek 1810. június 2-án került árverésre. Az említett „szabályi zási terv" ér­telmében három éven belül be kellett volna építeni, de az építke­zés 1825—26-ra halasztódott. Második tulajdonosa, Schönaig­ner Mátyás emelt rá, Hild József tervei alapján, kétemeletes bér­házat. Schönaigner Mátyás Ausztriá­ból érkezett Pestre, ahol IS27. április 21-én mint háztulajdonos polgárjogot nyert. A bérház 1863-ig maradt a család tulajdonában, ekkor Schopper Jenő, a Concor­dia Gőzmalom Társulat képvise­lője vette meg, s 1864-ben har­madik emeletet építtetett rá Gottgeb Antallal. Az emeletrá­építés igen jól sikerült, s a mai néző észre sem veszi, hogy a két építkezés közt 40 év telt el. Érde­kes adalék az épület történeté­hez: 1876-tól dr. Fromm Pál fő­városi orvos a tuJaidonosa, aki­nek leszármazottai ma is itt lak­nak. Egyébként a ház az államo­sításig volt a család birtokában. iserépkályha, 19. század második fele. Szilágyi Edit felvételei és reprodukciója FÓRUM Lépcsőházrészlet Az épület földszintjét erősen átalakították az idők folyamán, kivéve a hevederekkel tagolt, ka­zettával díszített, dongaboltozat­tal fedett kapualjat, mely eredeti állapotában maradt meg. Az észa­ki oldalán a kapualj két dór osz­lopkiváltással csatlakozik a fél­köríves alaprajzú főlépcsőház­hoz. Ennek korlátja egyszerű, klasszicista kovácsoltvas pálca­rács, felső szegélyén ornamentá­lis frízzel, fa fogódzóval. Az ud­vari homlokzatok körül futó füg­gőfolyosók kor'átja is eredeti ko­vácsoltvas pálcarács, melyeket in­dadíszes betétmezők szakítanak meg. A lakásokban és a lépcső­házakban megvannak az eredeti ajtók és ablakok, a hozzájuk tar­tozó rézkilincsekkel, ablaknyitó fogókkal. A III. emeleti lakások­ban eklektikus cserépkályha és parketta található. Túlzás volna az Aranykéz utca 6. szám alatti épületet a magyar vagy akárcsak a pesti klasszicista építészet kiemelkedő alkotásának nevezni. Jellegzetes képviselője viszont a 19. század elején kiala­kított városi bérháztípusnak, me­lyek közül, sajnos, sok áldozatul esett a századfordulós városfej­lesztő törekvéseknek. Ez érthető­vé teszi, miért sajnálnánk, ha az épületet valóban lebontanák. FORRÁSOK, IRODALOM: Budapest Főváros Levéltára: Pest város ta­nácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek. 1804. okt.—dec. p. 365—66. Szépítő-Bizott­mány iratok, tervek: 3781, Építési Bizott­mány iratok, tervek: 206/1864. Fővárosi In­gatlanrendezési Iroda Tervtára: a XX. századi kisebb átalakítások tervei. Dr. Kismarty—Lechner Jenő: Budapest épitőművészeti topográfiája. Bp. 1917. Bier­bauer Virgil: Pesti építőmesterek munkássága 1809—1847. Tanulmányok Budapest Múlt­:juó1 I. köt. 1932. p. 86. 90. H. Boros Vilma: A Pesti Szépítő Bizottság működésének kez­dete és a Szépítési terv. Magyar Művészet­történeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Bp. 1954. p. 512, 522. Rados Jenő: Hild Jó­zsef Bp. 1958. p. 298. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom