Budapest, 1983. (21. évfolyam)
11. szám november - Havas Gábor: Szárszó '43
HAVAS GÁBOR Balatonszárszó nem csupán földrajzi név: fogalommá lett a hazai köztudatban, két okból. József Attila 1937-ben itt tett pontot az életére, és 1943-ban a népi írók itt vázolták fel a kibontakozás útját a rendszer biztosra vett közeli összeomlása utánra. A náci ellenőrzés alatt álló Európában egyedülálló tanácskozás számos fontos előzményéből kiemelkedik az előző évi találkozó. Németh Lászlót idézzük, aki akkor testileg-lelkileg összetörve a szomszéd községből gyalogolt át előadásának a megtartására: „... alig telt bele tíz nap, a fáradt és kedvetlen ember úgy tele volt fénnyel, tervvel s igazi reménységgel, mint hosszú évek óta sosem. Ezt a változást nem Földvár tette, hanem a birkalegelő túlsó végén lévő telep, amelyről eddig csak azt tudtam, hogy ott költő vére száradt a parti sínekre.'''' És a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség telepéről: „Másképp, mint vallásos intézmény fedezete alatt nem is lehetett volna egy ilyen sereglést összehozni.'" Naplójegyzetében írja: „Szárszón a homokparton egy fiatalember ült mellém beszélgetni. Lassan tizenöten-húszan is odakéredzkedtek fiúk és lányok. Ott sütöttük ki a régi magyar könyvtár terveit. S ott egy negyedórára azt éreztem: igen, így körülülve, így gyönyörű szellemi embernek lenni.''' A telep légköre Magam is ott voltam a Németh Lászlót körülvevő gyűrűben, a magasparton, s hallottam, amint fürdésre invitáló írótársának viszszaszólt: „Nem azért jöttem Szárszóra, hogy a Balatonban fürödjék." Igen. Egyikünk sem azért jött, sem az 1942-es háromszáz, sem az 1943-as hatszáz résztvevő. Találkozni akartunk. Olvasók írókkal, programkeresők programot adókkal, diákok munkás- és parasztfiatalokkal. Most, az 1943-as konferencia 40. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront és a Kossuth Könyvkiadó 700 oldalas kötetben adja ki a Püski Sándor által annak idején már közreadott jegyzőkönyvet, kiegészítve a találkozóhoz vezető utak ismertetésével és a konferencia sajtóvisszhangjával. Ez a könyv a Népfront gyökereinek érdekes, értékes dokumentuma, objektív képet ad a történtekről. A valóság azonban objektív és szubjektív tényezők együttese. Németh Lászlót is azért idéztem, hogy ízelítőt adjak a szárszói hangulatról, a „lelkesedő és visszalelkesítő" fiatalságról, arról a szellemi közegről, amely előadókat és hozzászólókat egyaránt arra bírt, hogy gondolataik legjavát, mondhatni: lelküket tárják a kollektíva elé. A szárszói tábor légköre, tizenöt nyár konferenciaözönében alakult ki. Már az 1934. évi főiskolás konferencia memorandumot küldött szét a magyar falu kérdéseinek megoldása érdekében. Itt ismerkedtek meg egymással 1935-ben a debreceni és pesti kommunista egyetemisták. Az itt szövődött barátságok segítették a Márciusi Front 1937. évi kiállását. Az egy-kéthetes nyári konferenciák mellett, amelyeken összesen mintegy harmincezren vettek részt, friss színt képviseltek az ún. testvériségtalálkozók, ezeken munkás- és parasztfiatalok, diákok ismerkedtek egymás életkörülményeivel, problémáival. A központban működő Kabay Márton-kör nagy erővel vetette magát a rétegtalálkozók szervezésébe: az 1942. februári egyhetes zártkörű, 150 fős tanácskozás már a társadalmi forradalom jegyében zajlott le. Ennek sikerében nagy szerepe volt a Szociáldemokrata Párton belül működő, de Ságvári Endre által irányított Országos Ifjúsági Bizottságnak. Széles társadalmi bázist nyújtott az együttműködéshez a Magyar Élet kiadó, Püski Sándor vállalkozása, főleg ennek könyvbaráthálózata. A találkozók értelmiségi résztvevői között legaktívabbak a Bolyai (1942-től: Győrffy) kollégisták. A konferencia Az 1943-as „nagy" szárszói táborozás egyik pólusán Erdei Ferenc és Nagy István, másik pólusán Németh László állt. Veres Péter összegezett, de Erdeiék felé hajlott. Karácsony Sándor pedig nyelvünk logikájából vezette le a magyar „mellérendeléses" gondolkodást. Rajtuk kívül előadtak: Ball a Péter (Népdal-népzene), Dömötör Sándor (Hagyományaink), Jócsik Lajos (A Közép-Duna-medence közgazdasága), Kodolányi János, László Gyula (Régészeti néprajz és a magyar őstörténelem), Muharay Elemér (Népi kultúra). A záróvitát Püski Sándor vezette be. A vitában felszólalók között ott volt Asztalos István, Bözödi György, Darvas József, Dobi István, Féja Géza, Fitos Vilmos, Gombos Gyula, Juhász Géza, Kardos László, Somogyi Imre, Szabédi László. Történelmi névsor! Erdei Ferenc Balogh Edgár a tanácskozást köszöntő levelében jól jellemezte a találkozó újszerűségét: „Örömmel hallom, hogy a hagyományos balatonszárszói értekezleten ezidén a népiség már nemcsak elméletesdi lesz, értelmiségi munkások szellemi játéka, hanem ott lesznek végre köztetek a falvak és a gyárak fiataljai is, és így élő valósággal telítődnek meg a divatos népi fogalmak. (...) Elszavaljátok-e valamelyik tábortűznél a Hazám kemény sorait ? Ebben a versben követeli József Attila: ».. .a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányrú-vetni meg száz bajunkTi most Balatonszárszón döntő lépést tesztek a költői álom valóra váltása felé. Az első lépés mindig döntő: irányt ad. (...) Hiszem, hogy ti mindnyájan, akik ma már nemcsak egy eszményi népiség nevében, hanem közvetlenül magával a néppel is hajlandók vagytok megvitatni a magyar társadalom kérdéseit, jelen lesztek akkor is, amikor majd nem ti vontok be parasztokat és munkásokat megbeszéléseitekbe, hanem benneteket hív a nép." Bérci László felvételei 18 Szar sző 9 43
