Budapest, 1983. (21. évfolyam)

2. szám február - Kovács Péter: Királyok liliommal

tót a városba. Végül is egyre kevesebben vették zokon, hogy mindezzel elsősorban nem Budapesten találkozhattak. Persze, ma már Székesfehérvár rég nem az egyetlen „vidéki" város, amely az ország kulturális életében valódi szerepet kér, valódi feladat elvégzését vállalja magára. Kecskemét, Békéscsaba, Pécs, Szombathely rangos művészeti biennáléi, a kaposvári színház, a Győri Balett társulata — hogy csak kapásból idézünk néhány városnevet — jelzik azt a változást, ami gyakorlatilag épp most játszódott-játszódik le hazánkban. Hál' Istennek, egyre kevésbé igaz, amire szintén sokan panaszkodtak, hogy Magyarország egyvárosü ország, s Budapesten kívül se kultúra, se élet nincs e hazában. Tavaly szeptemberben — éppen Nagy Lajos király halálának hatszázadik évfordulóján — a XIV. századi Magyarország művészetét bemutató kiállítás nyílt, ismét Székesfehérvárott és ismét a Csók István Képtárban. Lajos királytól purista történetírásunk is épp mostanában igyekezett megvonni a „nagy" jelzőt. (Ezt az igyekezetet mutatta a kiállítás címében is a szerény s csaknem az ismeretlenségig szokatlan I. Lajos megjelölés.) Azóta azonban — ugyancsak egy fehérvári történészkonferencián Kálmán püspök címere a győri püspökvár homlokzatáról Gaissel Henrik soproni polgár címere. Sopron, bencés templom