Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - A hátsó borítón: Fernando Botero (Kolum-bia): Casa de Raguéi Vega, 1975, olaj, 195,5x246,5 cm. Somfai István felvétele.

részletes rendezési tervek készülnek; feladatuk a rendezésre kijelölt területek műszaki megtervezése és szabályozása. A legjellemzőbb feladatok a lakásépítési területeken adódnak. A lakásigény társadalmi méretű, tömeges megjelenése a korábbi évtizedekben a tömeges lakásépítés széria-gyártásra alkalmas módszereinek meghonosításához — a házgyári lakástermeléshez — vezetett, aminek eredményeként a lakás jellemzően ipari termékké vált. Ezeket az évtizedeket hazánkban a lakáscentrikus településfejlesztés jellemezte; a lakások jelentős részét erősen centralizált építőiparral, kiemelt építőteohnológiával valósítottuk meg. Ezáltal számottevő eredményeket értünk el a mennyiségi lakástermelésben, az új lakóterületek, lakóházegyüttesék pszichológiai, vizuális — környezeti, használati — értéke azonban elmaradt az elvárhatótól. A tömeges lakásépítéshez kötődő lakókörnyezet erősen tipizálódott, szegényessé vált, számos helyen erkölcsi avulása is felgyorsult. Az utóbbi években a társadalmi-Budapest, káposztásmegyeri új városrész terve, a II. ütem beépítési javaslata gazdasági környezetben jelentős változás következett be. Erősödtek az intenzív gazdasági fejlődés igényei és feltételei, megindult a társadalmi-gazdasági irányítás továbbfejlesztése, ami egy minőségében fejlettebb központi és egy erőteljesen decentralizált irányítási rendszer kialakulását eredményezi. A népgazdaság teherbíró képességével arányosan csökkent a célcsoportos lakásépítés volumene, és a lakásépítésben előtérbe került a magánerő fokozott mértékű bevonása. Ezáltal lehetőség nyílt a lakásigények kielégítésének differenciáltabb tervezésére és megvalósítására s a lakókörnyezet igényesebb, változatosabb kialakítására is. A VÁTI évek óta foglalkozik az alacsony szintszámú beépítés környezeti előnyeinek és gazdaságosságának vizsgálatával. A Békásmegyerre készített konkrét és kísérleti tervek összehasonlítása igazolta, hogy alacsony (2—3 szintes) beépítés alkalmazása a laksűrűség és a beruházási költségek alakulása szempontjából is kedvező eredményre vezet, a környezet teremtés, -alakítás szempontjából pedig — emberi léptékénél, változatosságánál fogva — hasonllhatatlan előnyökkel rendelkezik. Az új városrendezési törekvéseket, amelyekről az elmúlt évben sajtótájékoztató keretében is beszámoltunk a békásmegyeri kísérleti tervezés kapcsán, ezúttal Budapest—Káposztásmegver II. ütem A-jelű lakónegyedére kidolgozott részletes rendezési terv példáján keresztül érzékeltetjük. Itt most a folyó évben jóváhagyott szabályozási tervvel összhangban álló beépítési javaslat modellfotóját mutatjuk be, amely jól példázza a terület gazdag, változatos s ugyanakkor gazdaságos beépítésének lehetőségét. A tervkészítés folyamán a tervezőket az az általános rendező elv vezette, hogy az építendő lakóiházak alacsonyak (az átlagszintszám 2,5) és magastetősek legyenek, s a lakótömböket kiszolgáló utcák JŐ