Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - A Budapest postája

A lapterjesztésről Mutatóba közlünk hármat a szerkesztőségünkbe állandóan érkező reklamáló levelek közül. Tamás Jánosné (Pasaréti út 35/a, 1020) írja: „Kérem, hogy közöljék az illetékesekkel, hogy a lapjuk terjesztése nagyon rossz. Ebben a rekordot a szeptemberi szám aratta^ mert tíznél több belvárosi nagy újságárusnál is hiába kerestem a Budapestet." Séd Károly (Budaörsi út 24., 1118) leveléből: „Tizenöt éve vagyok a lapjuk olvasója. Kezdetben előfizettem, de amikor a levélpostás vette át a kézbesítést, gyűrött példányokat kaptam. Ettől kezdve hírlapárustól vettem, de néha több helyen is kellett keresnem. A szeptemberi számot azonban sehol a városban nem kaptam meg! Kérem, intézkedjenek, hogy az elosztás javuljon meg — más hírlapok szintjére." Tóth Zoltán (Győr, Hegyalja út 67. írja: „A szeptemberi számukat csak a nyolcadik újságárusnál tudtam megvásárolni. A hét megkérdezett árus azt mondta, hogy nagy bosszúságára most nem kapott egyet sem. Kérem, intézkedjenek a jó elosztás érdekében, nem járok havonta Pesten, lapjukat szeretném megvenni." Szerkesztőségünk és olvasószolgálatunk tagjai is megerősíthetik az olvasók tapasztalatát: Pesten is, vidéki városokban is csak nagy utánajárás -sal vagy szerencsével lehet hozzájutni a Budapest egy-egy számához. De a helyzet még tragikusabb, mint ahogy a levelekből kitűnik. Mert a megjelenés után két hónappal százszámra kapja vissza a Lapkiadó Vállalat a Posta Hírlapirodájától a Budapest példányait mint eladatlan remittendát. Az olvasók és a hírlapárusok szerint lapunk kaphatatlan — a Hírlapiroda szerint eladhatatlan. Közöljük az illetékesekkel — írja Tamás Jánosné; intézkedjünk — írja Séd Károly és Tóth Zoltán. Hónapok óta reklamálunk — eredmény-1076 GARAY UTCA 5. A Budapest postája telenül. Sőt a terjesztés, illetve a terjesztetlenség egyre kínosabb lesz. Séd Károly leveléhez hozzá kell fűznünk, hogy más hírlapok terjesztése sem rózsás, kivéve a nagy — több tízezres vagy százezres — példányszámúakat. Minden olyan lapnál, amely kevesebb példányban jelenik meg, mint ahány elárusítóhely van az országban — csődöt mond a Hírlapiroda. Egy jó tanácsot adhatunk, illetve megismételhetjük a novemberi számunk közleményét: a Budapest új és régi számai megvásárolhatók a Lapkiadó Vállalat folyóiratboltjában: Thököly út 21. szám alatt. Egy új sétálóutcáról és egy műszaki különlegességről Dr. Del Medico Imre (Handzsár u. 6., 1149) leveléből idézünk. „Ezúttal nem valamely közleményhez kapcsolódva keresem meg Önöket soraimmal, hanem egy városrendezési és egy várostörténeti észrevétellel. Az egyik: annyit hallottam az Almássy tér átépítéséről, hogy kíváncsi lettem. Nem vitás, hogy szépen refidezték a terepet, és egészen jól fest az új szabadidő-központ. De miért kellett az Almássy utcát sétálóutcává átépíteni? Sétálóutcának csak ott van értelme és létjogosultsága, ahol sok üzlet van, ahol állandóan vagy legalábbis a nap nagyobb részében igen erős a gyalogforgalom. Erről azonban nincs szó ebben a csendes erzsébetvárosi utcában. Üzletek nincsenek, és nagy forgalom csak az ifjúsági ház egy-egy műsorára érkező vagy arról távozó közönség átvonulása esetén van. Az utcát különleges burkolattal látták el, ami nem arra épült, hogy az autók és a tüzelőt szállító teherautók ráhajtsanak. De kénytelenek vele. Arról nem is szólva, hogy az utca közepén felállított padokon üldögélők nem mindig csendes esti szemlélődéssel vagy egymásban való hangtalan gyönyörködéssel töltik idejüket, hanem csoportba verődve zajongnak, és ezzel zavarják az utca lakóinak nyugalmát. A másik: a napokban az Intercontinental épületével sajnálatos módon megcsonkított Türr István utcában jártam, és eszembe jutott, hogy annak idején a Türr István utca és a Dunakorzó sarkán egy közlekedési és egy művészettörténeti nevezetesség volt található. Az utca elejének egyik oldalán, a Bristol (a 2. világháború után lebontásáig Duna néven működő) Szállodához csatlakozva állt a három utcára néző Hungáriaszálló, amelynek főbejárata a keskeny Türr István utcából nyüt. Hogy a szállodához érkező autók simán megfordulhassanak, az utcát a korzó felé lezáró szép kovácsoltvas lánc előtt egy körülbelül 4—5 méter átmérőjű fordítókorong volt. Amikor az autó ráhajtott, a korongot — nem lévén önműködő — a szálloda földszintjének ablakán át erre figyelő alkalmazott hozta működésbe. A kocsi így 180 fokos fordulatot tett és elindulhatott. A környékbeli gyerekek nagy öröme volt ezen a ringlispílen forogni. Az említett lánc kétrészes volt, középen kis oszlop állt. Ezen helyezték el a 30-as években a Dunai szél című gyönyörű szobrot — Pátzay Pál alkotását. Jelenleg a Dagály utcai strandon áll. Most, hogy a korzó újjáépül, nem lehetne-e ezt a szép szobrot ismét a Duna-parton elhelyezni?" A forgatókorong képét, műszaki leírását hiába kerestük. Talán olvasóink segítségével sikerül rábukkanni. Utazni jó, külföldre utazni jobb, külföldre utazni olcsón még jobb, külföldre utazni olcsón a BUDAPEST TOURISTTAL A LEGJOBB! V., Roosevelt tér 5. Telefon: 186-167 Telefon*:'688-661^"' A FŐVÁROS UTAZÁSI IRODÁJA út 55. Telefon: 314-545 VIII., Baross tér Telefon: 336-934 IV., Árpád u 75. Telefon: 666-638 XII., Magyar Jakobinusok tere (Déli pu-nál) Telefon: 154-296 XI., Bartók Béla út 42. Telefon: 666-194 48