Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Varannai Aurél: A régi „Róma”

DR. VARANNAI AURÉL fi regi „Roma" és négyevezős regatták és szkiffek olyankor, a Margitsziget pesti oldaláról vagy a Lukács fürdő előtti evezősházakból elindulva, megkerülték a Szentendrei-szigetet, vagy még messzebb is elmerészkedtek. A „vadevezősök" akkor még nem lepték el a Dunát. Volt ugyan egy kis csónakház a hajógyári holtágban, a Zichy-kastély előtt (amelyben akkor kincstári egyenruharaktár, katonai „Mondursdepot" fészkelt). Herpich bácsi, egy volt hajógyári munkás barkácsolta össze. Egy-két bércsónakjával vasárnaponként óbudai szerelmespárokandalogtak a holt Duna csendes vizén. A század legelső éveiben már egy-két „vad", vagyis magáncsónak is bekötött Herpich bá-Ha mi, óbudaiak, az én gyerekkoromban — vagyis a század elején — Rómát emlegettük, nem az Örök Városra gondoltunk, nem is Julius Caesarra vagy Tacitusra, hanem a Római-fürdőre s Bérezik Árpádra, az íróra, vagy Kézdy-Kovácsra, a festőre, annak az Óbuda határában fekvő „Rómának" két nevezetességére. És elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy azokban az „ősidőkben" a Római-fürdő neve még nem lármás, zsúfolt, rendesebb és rendetlenebb építményekkel, butikokkal, négerre sült napozókkal, daliás és kevésbé daliás evezősökkel tarka Duna-partot jelentett, hanem csendes, platánokkal szegett, szabályosan, geometriai rendben keresztező, virágos kertekkel pompázó villa- és családi ház-sorokat, ahová a főváros lármájából menekülő, szerény igényű tisztviselők, értelmiségiek, művészek telepedtek. Szép és egészséges „lakótelep" volt, amilyent a mai lakótelepek lakói megirigyelhetnének. Megközelíteni „Rómát" csak a helyiérdekű vasúttal lehetett, amely akkoriban — a század elején — még kormot és parazsat okádva indult el újlaki végállomásáról — a Császár-fürdőtől mintegy 50 méterre, a Kavics utcánál volt —, és futott végig az óbudai Duna-part salakos gátján. A szentendrei HÉV rómaifürdői megállójától sudár jegenyék sora vezetett a fürdőház lomboktól szinte beborított hideg vizes medencéjéig, amely nyáron a pestiek kedvenc kirándulóhelye volt. Vendéglő is volt itt, ahol esténként cigánybanda muzsikája emelte a hangulatot. A fürdőn túl kezdődött a telep, a római „kolónia". Azon túl már csak kukoricások, lucernások borították a Duna partját, jóravaló sváb gazdák földjei. A Római-part akkor még nem volt. A Duna is olyan csendes, elhagyatott volt, mint a partja. Csak ritkán keverték fel habjait a kirándulóhajók, kofahajók kerekei s a hatalmas uszályok. Az evezés abban az időben még „exkluzív" sport volt. A nagy evezős klubok — a Pannónia, Hungária, Hunnia, Duna — regattái jobbára csak ünnepnapokon futottak ki a vízre. A nyolc-Szepesváry Sándorné felvételei