Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Széchy Ágnes: Régen a jégen

tást rendeztek, bemutató korcsolyázásra hívták meg az amerikai Jackson Haines-t, és szép bevétellel zárták a februári korcsolyabált a Vigadó termeiben. (Az 1984. évi Európa-bajnokság megnyitó fogadását is itt rendezik majd.) A későbbiek során hagyománnyá vált a bál a Vigadóban, külföldi bajnokok vendégszereplése, a karácsonyfa-ünnepély és a jégkarnevál. 1874-ben a melegedőház leégett; pályázatot hirdettek új klubház tervezésére. Lechner Ödön nyerte meg a pályázatot. A csarnokot végleges formájában, berendezve 1878. január 1-én adták át, noha már 1875-ben felépült. A főváros több mint 22 ezer négyzetméternyi területet, a tó egyharmadát bocsátotta a korcsolyázók rendelkezésére. 1879-ben sikerült biztosítani az állandó világítást, így sötétedés után is lehetett korcsolyázni. Komoly gondot okozott azonban az időjárás teljes bizonytalansága. Erős fagyban is beletelt egy hétbe míg a viszonylag mély vizű tó befagyott. Szóba került, hogy lecsapolják a tavat, vagy feltöltik a medrét, vagy keresnek a közelben egy megfelelő sík területet, amelyet fel lehet önteni, és ahol az 1—2 centiméteres jéghez nem kell komoly fagy. Az egyesület választmánya az utóbbi mellett döntött, noha sem a tagság, sem a városi hatóságok nem lelkesedtek a tervért. 1887-re a Stefánia és az Aréna út között (Népstadion és Dózsa György út) készen állt a tízezer négyzetméteres új pálya a hozzá tartozó melegedőcsarnokkal. A kispálya hamarosan ugyanolyan közkedveltté vált, mint a nagy, főleg korai megnyitása miatt. Az 1889/90-es idényben 78 napon át tartották nyitva a pályát. Ehhez képest a jelenlegi műjégpálya száznapos idénye nem túl bőséges. 1893 januárjában határozták el, hogy a régi tóparti csarnokot lebontják, és az eredeti elképzelések alapján új, nagyobb és korszerűbb csarnokot építenek. Ugyanezen év december 7-én meg is nyitották az új épületet. Ez a második világháborúig üzemelt. Külső képe ma is a régi, leszámítva a híd felé eső szárny egy részének hiányát, ahol bombatalálat érte. Ezért nincs most sem elég öltöző. Időközben a főváros kitisztíttatta a tó medrét, és rendezte a tavat tápláló Rákos patakot, valamint az elvezető csatornákat. Ezzel azonban távolról sem oldódott meg a tófenék végleges rendezése. Az 1901/02-es idényben egyik pályát sem tudták megnyitni; a villamosmegállóknál rendszeresített kis hirdetőtáblákra egyszer sem került fel a nyitvatartási jelző zászló. Már az előző évben sem kedvezett az időjárás, olyanynyira, hogy az országos bajnokságokat a Tátrában, a Csorba-tavon kellett megtartani. A természetes kispálya nem válhatott állandó létesítménnyé, mivel ott nyáron játszóteret rendeztek be. Egyetlen megol-i Kronberger Lili 1908-tól 1911-ig volt világbajnok Méray-Horváth Opika 1912-től 1914-ig világbajnok dásul a tófenék megemelése és lebetonozása kínálkozott. A fővárosi tanáccsal kötött megállapodás alapján az egylet lemondott a kispályáról és annak melegedőcsarnokáról, és anyagilag is hozzájárult a betonozási munkához. Az eredmény a csarnok előtti 8 ezer négyzetméteres betonpálya volt, amelyet azonban nagy fagyok idején össze kellett kapcsolni a 26 ezer négyzetméteres, természetes alapú tópályával. Ezt és még számos más technikai feladatot megoldottak. 1904-ben már november 17-én korcsolyázhattak, alig tíz nappal később, mint a jelenlegi műjégnyitás. Ebben az idényben rendezték meg a hatalmas sikert arató Télapó-ünnepséget 500 jelmezes szereplővel, ismételten kihasználva a Vajdahunyad adta természetes díszlethátteret. A sikeren felbuzdulva a következő télen valóságos búcsút rendeztek a jégen, lacikonyhával, borozóval, vásárfiát árusító sátrakkal. Később, a felszabadulás előtt ez a hagyomány ismét feléledt, de sajnos ma már a rock-korinak nevezett tömegcsúszkáláson kívül látványosság rendezésére nincs sem erő, sem koncepció, sem vállalkozó kedv. 1908-ban a Budapesti Korcsolyázó Egylet 50 évre szóló szerződést kötött a fővárossal. „Olyan jégpálya birtokába jutott az egylet — írja a krónikás — aminővel sehol sem találkozunk. Egy és ugyanazon a helyen, egymással közvetlen összeköttetésben van egy hatalmas mesterséges pálya s egy még amannál is nagyobb természetes pálya. Mindkettő berendezése a technika mai fejlett fokán áll. Az előbbin az emberi kéz közreműködésével terem a jég, az utóbbin önmagától. Amott fenéken nyugvó öntözött jég, emitt meg úszó jég van. A két különböző jégfelület összekötése játszi könnyűség. A vízállás szabályozása a legegyszerűbb. Ugyan lehet-e ennél jobbat, tökéletesebbet elképzelni!" Beck Ö. Fülöp plakettje: Busbach-emlékérem, a modell Kronberger Lili 34