Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Kárpáti Miklós: Egy regénye mindenkinek van

KÁRPÁTI MIKLÓS Egy regénye mi ndenkinek van Beszélgetés Hegedős Máriával a Magvető Könyvkiadóról Mióta olvastam a Martin Edent, tudom, hogy az írói címet nem úgy osztogatják, mint a Mikulás az ajándékot. Mégis — nem csupán a foglalkozások presztízsében elfoglalt előkelő helye miatt — sokan választják e rögös, gyötrelmes utat. Ugyanakkor a kultúrhistória sem tudja már megmondani, ki jósolta meg elsőként — talán már a telefonhírmondó vagy a Lumiére fivérek találmányának szabadalmaztatása idején — a Gutenberg-galaxis összeomlását. Szerencsére e vészteljes jóslat óta sem csökkent a kereslet a kulturális értékek, kincsek legfőbb hordozói iránt, a jövőbelátók hirdette mértékben. Az információrobbanás, az elektronikus sajtó „kiütéses" győzelmének korában is úgy látjuk, élnek, virulnak, prosperálnak a könyvmú'helyek. Felemelnek s elejtenek írókat, költőket. Mióta a magyar kiadók is kényszerű búcsút vettek a kényelmes kortól, a majdnem üvegházi védelmet nyújtó körülményektől, mióta a megváltozott gazdasági helyzet érezhető a könyvkiadásban Is, mintha az olvasók kegyeit is jobban keresnék a könyvcsinálók. Az ünnepi könyvhét, a téli könyvvásár — a két legnagyobb könyvvásárlási akció az esztendőben — nemcsak új könyvforgalmi rekordokat dönt meg, hanem csalódásba is ejt sok vásárlót. Vannak könyvek, amelyek ki sem kerülnek a pultra. Ilyen volt ez év tavaszán a Dzsida-kötet. Sok más könyv is csak percekig volt kapható. Viszont akadnak, amelyeknek példányai évek óta a raktárakban tornyosulnak, több milliós teherként. A filmeknél szemmel látható egy-egy bukás: öten sem lézengnek olykor a moziban. De vajon ki lát be a könyvterjesztők raktárába? A könyvbarátok, a könyvesboltok rendszeres látogatói tudják, hogy a könyves akciók újdonságlistáját évek óta a Magvető Könyvkiadó vezeti. Nálunk talán Martin Edennek sem kellene Canossát járnia? Páternoszter visz a Parnasszusra, a Magvető Könyvkiadó irodalmi szerkesztőségébe. A Vörösmarty téri kultúrpalota 9. emeletén, Hegedős Mária ajtaján ugyanúgy bekopog Moldova György, mint a ma még ismeretlen, első kötetének megjelenését áhító ifjú titán. Az irodalmi főszerkesztőnő első pillantásra nem úgy néz ki, mint élethalál ura. Minden kézirat, amelyet benyújtanak a kiadóhoz, először az ő kezébe kerül iktatás után. — Ide minden magyar állampolgár hozhat, küldhet kéziratot. A kézirat útja ugyanaz, ha Kossuth-díjasról vagy ha kezdőről van szó? — Minden kéziratot leglább két lektor olvas el. Ha nem egyezik a véleményük, újabb munkatársakkal olvastatjuk el — nyugtat meg Hegedős Mária. — A lektori vélemények alapján születik meg a döntés: alkalmas-e a beküldött írásmű a kiadásra, vagy elutasítjuk. Sok esetben harmadik utat választunk: átdolgozásra javasoljuk a beküldött kéziratot. Ilyenkor felajánljuk segítségünket, hogy könyv szülessék a műből. A szerkesztői munka tulajdonképpen ezzel kezdődik. Majd el kell döntenünk, hogy egyedi kiadványként vagy sorozatban jelentessük-e meg a kapott kéziratot. A pályakezdők írásai általában az ,,Új termés" könyvfüzérben jelennek meg először, ezt a sorozatot az ő számukra tartjuk fönn. Az idősebb, befutottabb írók életműsorozatban is az olvasókhoz jutnak. — Ha az olvasók előtt nem rajzolódik is ki mindig tisztán, de megvan a könyvkiadóknak is a saját profiljuk. Igaz-e, hogy a Magvető Könyvkiadó alapító okiratában az áll, hogy az írószövetség kiadója? — 1955-ben valóban az írószövetség kiadójaként alakult meg, de 1956 óta a Művelődési Minisztérium a gazdánk. Meghatározó profilunk a kortárs magyar irodalom közreadása. A mai hazai literaturát azonban nem tekinthetjük elszigetelten. Egy folyamat részeként értelmezzük, s így nem véletlen, hogy a mi műhelyünkből került ki és jutott el az olvasóhoz például Tersánszky Józsi Jenő, Kassák Lajos, Szerb Antal, illetve Lukács György életműsorozata. A szellemi élet nem szűkíthető le csupán az irodalomra. Egy-egy kor szellemi arculata legalább olyan markánsan kirajzolódik tanulmányokban, esszékben, mint szépirodalmi alkotásokban. Büszkén valljuk magunkénak a közművelődés, ismeretterjesztés misszióját, és így a Gyorsuló idő- és az Elvek és utak-sorozatot. Meggyőződésünk, hogy széles körű olvasói érdeklődést szolgálnak ezek a kötetek. Az elmúlt évtizedekben társadalmi méretekben is nőtt az igény a történelmi múlt mélyebb, alaposabb megismerése iránt. így közérdeklődést elégítettünk ki, mikor útjára bocsátottuk a Tények és tanúk-sorozatot, rnajd ezt követően a Nemzet és emlékezet, illetve a kultúrtörténeti érdeklődést szolgáló Magyar Hírmondó című sorozatot. Ebbe a kategóriába sorolható a Gondolkodó magyarok-sorozat is. Külön sorozatban jelenik meg nálunk a kortárs drámairodalom. Mindezek mellett büszkék vagyunk arra is, hogy a könyvkiadók közül egyedül a Magvetőnek jelenik meg lapja Magyarországon, a Rakéta Regényújság, amely a szórakoztatás mellett tudatosan vállal közművelődési teendőket is. Tizedik évfolyama és heti 180—190 ezres példányszáma mutatja, hogy talán sikerült célunkat elérni. Egy mondatba foglalva legfontosabb szerkesztői elvünket: tudatosan törekszünk arra, hogy a magyar szellemi élet keresztmetszete mind teljesebben tükröződjék kiadványainkban. — Mindehhez hány könyv kell? — Sokkal több, mint amennyit meg tudunk jelentetni, pedig ez sem kevés: évente 220—230 könyvet adunk ki. Ebben a számban nemcsak magyar írók alkotásai foglaltatnak benn, hanem a kortárs külföldi irodalom is, a Világ könyvtár- és a rendkívül közkedvelt Ra-Re-sorozat. Mi gondozzuk a krimiket, bűnügyi regényeket publikáló Albatrosz-sorozatot is. Könyvtermésünkben természetesen a magyar irodalom a meghatározó: körülbelül 75—25 százalékos arányban. — Milyen arányban lesz könyv a beküldött kéziratokból? — Évente 1200—1300 kéziratot kapunk. Ezek zöme irodalmilag értéktelen. 12