Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Kertész Péter: A hoppon maradt mecénás

négyszögölet, a Rózsadombon 728 négyszögölet, s mert teheti, hát megvásárolja a Szent István kör út 25. alatti bérház egynyofcadátis,alkalmi áron,tizennyolcezerért. Ide akarja telepíteni papírírószer üzleteit. De előbb az állami szállításait veszíti el, majd leszállítják a haszonkulcsát, mígnem először a bu^ar, utána a pesti üzletét államosítják. Bevonják az iparengedélyét. Pánik azonban nincs, másnap már virágot árusít a Széna téri piacon. Rákoskeresztúron termeli s egy házmesternél tárolja a portékáját. Hogy jobban tudjon működni, 50 éves korában vásárol egy orvostól egy telket a Szépvölgyi úton, üvegházat építtetett rá, és hosszú éveken át jól prosperáló virágkereskedést folytat. A közelben, a már megismert Toboz utca 16. alatt belövést kapott házat vásárol, 600 négyszögöles telekkel a Schlick Nicholson gyépgyár igazgatójának özvegyétől, húszezer forintért, de elköveti azt a baklövést, hogy az ingatlan egyharmadát az öccsére íratja, aki mint afféle bibliai hálátlan testvér az ő jussát is elárverezteti. Gyakorlatilag ettől az időponttól elkötelezett, közösségi ember Kováts Lajos, amit 1972-ben bekövetkezett szívinfarktusa csak tovább erősít. Csaknem három évig nyomja a kórházi ágyat, amelyet végül mindkét csípőízületében műanyag protézissel hagy el. „Úgy rendelkezem — írja akkoriban készült végrendeletében — miszerint egész vagyonom, minden hagyatékom örököse a Magyar Állam legyen. Meghagyom örökösömnek, hogy egész hagyatékomat óvodák és bölcsődék fejlesztésére, korszerűsítésére, az ott elhelyezett gyermekek jólétének fokozására használja fel, azt más célra fordítani nem lehet..." Máshol ezt így fogalmazza: „Nekem jogom van csalódásaim után telkeim értékesítésével szabadon szociális célom létrehozását választani." A műtétei után két bottal járó öregúr először a saját, Szépvölgyi úti telkén akar önerőből létrehozni egy tanuszodát, miután a közelében három óvoda és három iskola is található. A dolog azonban „sajnos" nem megy, miután a környéken 1967 óta építési tilalom van érvényben. Sebaj, gondolja az ekkor már csak egy bottal járó Kováts úr, majd a II. kerületben boldogulok. Beszáll hát az Alsóvölgy utca 24. alatt létesítendő tanuszoda társulásába. Előlegképpen, bizonyítva, hogy komolyak a szándékai, befizet 541 ezer forintot a kerületi tanács egyszámlájára, miközben rokkantan munkát vállal. Az ügy évekig húzódik, mígnem felmondja az egyezséget. Megint a III. kerületnél próbálkozik. Létre is jön egyhamar az egyezséget dokumentáló jegyzőkönyv, amelyben a mecénást Kováts úrnak, az általános tanácselnök-helyettest pedig dr. Gritz Arnold elvtársnak titulálják. A lényeg azonban mégiscsak az, hogy az öreg „vállalja, hogy a III. kerület területén megvalósítandó uszodaépítés költségeinek részbeni vagy teljes biztosítása céljából az alábbi összegeket a kerületi tanács rendelkezésére bocsátja: 1. A II. kerületi Balogh Ádám utcában, a III. kerületi Szépvölgyi úton és a XII. kerületi Kázmér út 47. sz. alatt fekvő telekingatlanainak elidegenítéséből származó jövedelem. 2. Jelenleg bírói eljárás alatt álló s jogosnak elismert peres ügyekből származó összegek. 3. A jövőben megvalósuló virágkereskedésének a fenntartási költségek levonása utáni teljes bevétele." Érdekességként említem meg, hogy nagyjából abban az időben, amikor az egyezség létrejön, a III. kerületi Tanács műszaki osztálya (hogy tudná a bal kéz, hogy mit csinál a jobb kéz?) tízezer forint pénzbírságot vet ki a bőkezű mecénásra, miután az illetékes ügyintéző „a körzeti tanácstag megkeresésére helyszíni szemlét tartott a Szépvölgyi úti ingatlanon, és megállapította, hogy a volt kertészeti üvegház romos állapotban van, rontja a városképet." Kováts úr természetesen fellebbez, de nem szakít. Megteszi azt helyette a kerület első embere, hivatkozva arra, hogy „a Kaszás-dűlőn tervezett uszoda építése 25 millió forintba kerülne, s a szükséges pótlás nem áll rendelkezésre." Tisztelettel, s. k. Majd a főváros, gondolja ekkor a kudarcot nem ismerő Kováts úr. A művelődési főosztály kötelezettségvállalás közérdekű ügyben tárgyú levele azonban lehűti valamelyest. Ebben az illetékes főosztályvezető azt írja, hogy „a felajánlott ingatlanai értékesítéséért, illetve kisajátításának kártalanításáért kapott őszszeget — mely számítások szerint körülbelül mintegy 10 millió forint —, valamint az ugyancsak felajánlott takarékbetét összegét javasoljuk, hogy az OTP-nél szíveskedjék letétbe helyezni. Ebből az összegből egy 10x12 méteres tanuszoda építési költségének közel fele fedezhető. A gyors megvalósításra azonban a közeljövő-1983. január 6-án már arról értesíti az idejét nem pocsékoló Kováts Lajos Kelemen Lajost, a Fővárosi Tanács akkori általános elnökhelyettesét, hogy megítélése szerint szándéka zsákutcábajutott. „Az ügyet tovább erőltetni nem kívánom, mert belátom, a jelenlegi helyzetben fontosabb kötelezettségeket kell teljesíteni." Szabályos szakítás, amit az öreg olyan korrekten bonyolít, hogy leveléhez mellékeli annak az egyezségnek a fénymásolatát. ben, sajnos, még nem látunk lehetőséget. Ugyanis az Ön által említett három telek közül csak a Balogh Ádám utcai értékesíthető azonnal. A Szépvölgyi út 19. sz. alatti telek sorsa a városrendezési terv készítésének a még nem ismert befejezési időpontjától és a döntéstől függ. A Kázmér utcai telek viszont kisajátításra kerül, melynek időpontja jelenleg szintén ismeretlen. Ezért, ha javaslatunkat elfogadja, akkor a következő tervidőszak előkészítése során, 1984—85-ben a Fővárosi Tanács VII. ötéves fejlesztési tervében ezt a beruházást is szerepeltetni fogjuk." Az ajánlat időpontja 1982. szeptember 8. És, íme, az egy héttel későbbi válasz: „megjegyezni kívánom, hogy a tanuszoda építéséhez nem kívántam állami segítséget igénybe venni, és rendelkeztem annyi meglátással, hogy egy tanuszoda önfenntartóan nem tud működni. Mindezt további munkámból kívántam biztosítani. Szándékom 1972-es kezdetével jelenleg 10 éves. Önök a VII. ötéves tervet jelölik meg a létrehozáshoz. 1972-ben 68 éves voltam, jelenleg 78 vagyok, így mindig kevesebb ötéves tervvel rendelkezhetek." Nem csoda hát, hogy 10