Budapest, 1983. (21. évfolyam)

11. szám november - Fábri Ferenc: A „javíthatatlan” Moszkva tér

FÁBRI FERENC A „javíthatatlan" Moszkva tér Egyik legfontosabb közlekedési csomópontjafővárosunknak. Ez a központja Buda középső részének a Vár, a Rózsadomb és a Szabadság-hegy fókuszában, de vonzáskörzete ennél sokkal nagyobb a felé irányuló főútvonalak révén. A Mártírok útja— Krisztina körút alkotta budai gyűrű, az Attila út, valamint a Szilágyi Erzsébet fasor mint hagyományos tengelyek mellé egy évtizede csatlakozott a metró, mely ötödik irányból hozza-viszi az embereket. A téren jelenleg hat villamos-és húsz autóbuszjárat halad át, illetve itt van a végállomása. Forgalmi vonzását növeli a közeli Déli pályaudvar, a Krisztina főposta, a Fény utcai piac, a Széna téri Volán-pályaudvar, az Iparügyi Minisztérium és a Ganz-Villamossági gyár. Afentiek ismerete nélkül is meghökkentő azonban az a kép, amelyet a Moszkva tér nyújt, különösen ha nem az őspestiek szemével nézünk körül (akik ha háborognak is, megszokták az itteni állapotokat), hanem vidéki vagy külföldi vendég helyzetébe képzeljük magunkat. A látvány legfőbb eleme a hatalmas és bonyolult vágányhálózat, amelyen minden irányban gyalogosok százai nyargalnak keresztül. Az egész tér a rendezetlenség benyomását kelti, amely akkor válik igazán nyilvánvalóvá, ha olyan villamos- vagy buszmegállót keresünk — idegenként — amelyet nem ismerünk. A villamosok a tér közepén haladnak át; aki a sínek mentén körbemegy, előbb-utóbb megtalálhatja mindet. A buszvégállomások azonban a tér három oldalán, valamint a csatlakozó mellékutcákban vannak, így utazó legyen a talpán, aki egyhamar rálel a keresett járatra. A gyalogos közlekedés teljesen szabályozatlan, a meglévő lánckorlátok is inkább csak kerülő útra késztetik az átszálló utasokat, semmint a biztonságot szolgálnák. A tér szélén áthaladó főútvonalak közúti és gyalogos forgalmának lámpás szabályozása elfogadhatóan van megoldva, összességében azonban a Moszkva tér ma fővárosunk legkorszerűtlenebb nagy forgalmú csomópontjának tekinthető. Vajon mi az oka a fenti állapotnak? Hogy lehet az, hogy a Moszkva tér az egyetlen, ahol az elmúlt 15 évben metróállomás épült, és mégsem rendezték véglegesen a felszínt a távlati forgalmi igényeknek megfelelően? Alakítgatások persze voltak, hiszen kiépült a közlekedési lámparendszer: a Széna téren (véleményem szerint) igen jól, a Moszkva tér nyugati végén kevésbé szerencsésen, vagy inkább kevesebb határozottsággal alakították ki a közúti csomópontot. Az útburkolat azonban mindenütt kockakő, ami feltehetően az ideiglenes jellegre utal. A tér északi oldalán új buszvégállomás épült, s ha nem is ideális, de közúti kapcsolata jó, ez azonban nem enyhítette a zsúfoltságot, és nem változtat a gyalogosok veszélyeztetettségén. Mielőtt megpróbálnék válaszolni a fenti kérdésekre, egy személyes emléket elevenítek fel. 1966-ban tervpályzatot írtak ki a Moszkva tér—Magyar jakobinusok tere közlekedési rendezésére, amelyen harmadmagammal részt vettem én is. Az akkori szemléletnek megfelelően a pályázati kiírás a növekvő közúti forgalom átvezetését tekintette elsődleges célnak, de mi magunk is elsősorban ezt a feladatrészt dolgoztuk ki. A villamosvágány-hálózatot — némi tépelődés után —érintetlenül hagytuk. Most, hogy újra elgondolkoztam a dolgon, rájöttem, ennek az volt az oka, hogy a villamossal itt nem is igen lehet mit kezdeni. Lényegesen jobb végállomásrendszert aligha lenne képes bárki kialakítani. A Moszkva téri gondokat szerintem elsősorban az okozza, hogy a metró építésekor nem létesült aluljáró, és a mozgólépcső közvetlenül a felszínre érkezik. Tulajdonképpen három aluljáró-rendszerre lenne szükség: 1. a Széna tér alatt; 2. a metróállomásnál; 3. a tér Hűvösvölgy felőli végén. (Lényegesen elviselhetőbbé tette volna a gyalogosok közlekedését már az is, ha csupán 30