Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - A Budapest postája

A Budapest postája s Szepesvari Sándorné felvételei Kíméletet a kaptárköveknek! Marjai Márton, akinek több értékes, új szempontokat fölvető művelődéstörténeti cikkét közöltük, most a budai hegyek egyik jellegzetes régészeti emléke érdekében emel szót: „Budakeszi határában, a Csíki-hegyek északi tövében, a Lóhegy (303 m) alatti 184. pont tőszomszédságában, a Kies-völggyel szemközt, egy jobb oldali kis völgy torkolatánál, a hegyoldal dolomit sziklafalában vakablakok (kaptár alakú fülkék) láthatók. A kaptárkövek a halottégetés korának emlékei. A halottégetés Európában a bronzkorban és a vaskor elején divatozott. Ebben az időben a Duna mellékén kelták éltek. A hamvakat fületlen urnákba gyűjtötték, az urnákat sziklafülkékben helyezték el, és azokat deszkalapokkal elzárták. A kaptárköveket nem lehet megközelíteni. Mégis elhordják őket. Mikor a múlt század végén Halaváts Gyula bányamérnök, geológus leifedezte a kaptárköveket, még 11 ép fülkét látott a sziklafalban. Én alig tudtam ötöt összeszámolni. Hova lett a turistatérképeken is feltüntetett, hozzáférhetetlen kaptárkövek hat fülkéje? Most hordják el dűlőútjavításra, kátyúk feltöltésére az egész kis hegyalakulatot, az egész védelmet érdemlő területet. Nemsokára le is törölhetjük a térképről. Térképátalakítás, természettátalakítás — veszteség a magyarországi műemlékvédelemnek. Még egy kitermelési roham murvakőért, „budai földért", és a bánya elnyeli a kaptárköves kőfalat. Mielőtt ez bekövetkezhetne, a fal tövén felhalmozódott füves emelkedésben régészeti ásatással tisztázni lehetne, egyáltalán urnafal-e, őstörténeti emlék-e ? Valószínű, hogy urnacserepek is előkerülhetnek. Akkor pedig! A Magyar Népköztársaság törvényt alkotott a műemlékek védelmére. Márpedig a kaptárkövek sziklafala műemlék, maradékát haladéktalanul be kell jegyezni műemlékeink nyilvántartásába, és a törvénynek (ha kell, még bírósági, belügyi úton is) haladéktalanul érvényt kell szerezni a kis hegy bányaszerű kitermelésének megszüntetésével." Megkértük Korek Józsefet, a .Magyar Nemzeti Múzeum helyettes főigazgatóját, hogy írja meg véleményét a kaptárkövekről. „A budapesti természetjárók gyakran felkeresik a Budakeszi határában lévő Csíki-hegyek Kies-völgyében álló dolomitsziklát, hogy megnézzék a rajta lévő „vakablakokat," kaptárfülkéket. Keresik, dc lassan nem találhatják meg, mint erre Marjai Márton Kíméletet a kaptárköveknek című írása aggódva figyelmeztet. 1865-ben Kubinyi Ferenc talált rá elsőként kaptárkövekre, Szomolyán. 100 éve folyik a vita a Bartalos Gyula által, Eger vidékének történetírás előtti emlékei címen közölt kaptárkövekről. A három fő kérdés: 1. Mi célt szolgáltak. 2. Mikor faragták 1076 Garay utca 5. őket? 3. Kik készítették a ma is nehezen megközelíthető helyeken lévő, átlag 75 cm magas, 35 cm széles és 25 cm mély fülkéket. 1. Bartalos temetkezési helyeknek vélte, csakúgy, mint Marjai Márton. Az urnákat belehelyezték a fülkékbe, amelyet deszkaajtóval fedtek. Bella Lajos a 20-as évek elején kultuszhelyeknek tartotta őket, csak úgy, mint Sashegyi Sándor a 40-es években. Sashegyi a Holdvirág-árok alatti nagysziklán talált rovásjel és a szikla alatt lévő „lócsontváz" alapján ősmagyar pogány áldozati helyet vélt itt. Lelkes természetjárók újabb és újabb kaptárköveket találtak Pest, Heves, Borsod megye területén. A meglévők azonosítására, illetőleg újabbak felkutatására vállalkozott Saár Andor miskolci orvos, illetőleg Mihály Péter, akik szívós munkával Pest megyéből 19 kövön 62 fülkét, Hevesben 28 helyen 171-t és Borsodban 35 sziklán 274 fülkét mértek fel, és rajzban közzé is tették őket. Ezek között a budakeszi is szerepelt. Mihály 1963-ban még 9 fülkét talált itt. Hová lett a két fülke? Kalocskovszki László 1930-ban még tízet regisztrált. A hiányzót vagy a hegy nyugati végén megkezdett bányagödörrel együtt, vagy az 1961-ben a Két félidő a pokolban című film forgatásakor robbantották le. Azóta négy fülke tűnt el, amelyet joggal kér számon Marjai Márton. A felgyorsult pusztítás miatt jogos az aggodalma. A kaptárkövek nagy területi elterjedése —• a budai hegyekben, a Bükk alján és a Zempléni hegyekben —• arra utal, hogy használatukat gazdasági céllal, méhészettel hozzuk kapcsolatba. A külföldön még ma is folytatott sziklaméhészet kaptárainak méretei azonosak a magyarországiakéval. Méhész szakemberek véleménye szerint ez a méret ideális a gazdag mézgyűjtéshez. A cserép váraljai ásatásokon megtaláltuk a fülkéket fedő kőlapokat, rajtuk a kivágott méhjárattal. A kőlapot ékkel szorították a fülkéhez. A jobb mézelés érdekében a szikla előtt, a riolittufába víztároló gödröt véstek, amelybe szintén kőbe vágott vékony csatornákkal vezették be a csapadékot. A szakemberek között ma már általános az a vélemény, hogy a fülkék a méhészet számára készültek. 2. Bartalos az i. e. 2—1 évezred közötti időt, a bronzkort jelölte meg használati idejüknek. Marjai Márton keltának gondolja, Bella Lajos a vaskorra (i. e. első évezredre) keltezi. A Holdvirág-árok szikláján lévő rovásjegy és a lóáldozat a honfoglalás korát hozta előtérbe. Ez utóbbinál azonban a rovásírás újkori bekarcolás, az állítólagos lócsontvázat pedig marhacsontvázként határozták meg a zoológusok. Árpád sírjának helyét is itt keresték. Az amatőr régészek által Kurszán sírjának tartott hely bizonyítottan Árpádház-kori kőbánya. A kaptárkövek körül végzett feltárások eddig előkerült leletsi alapján a XI—XIV. század közé keltezhetjük a kaptárfülkék korát. 3. Még vitatottabb, hogy milyen etnikumhoz kössük a kaptárfülkék készítőit, használóit. Mivel azok a Bükk alja területén sűrűsödnek, felvetettük azt a lehetőséget, hogy a kabarokkal hozhatók összefüggésbe. Nekik módjukban volt a gyümölcstermelést és a méhészetet elsajátítani a krími és kaukázusi területen. E hipotézist erősíti az a nézet is, amely a palócok őseit a kabar etnikumban keresi. 1972—73-ban a bulgáriai Provadidi platón, Rojakon tömegesen találtak kaptárfülkéket, amelyek méretben, keretezésben azonosak a magyarországiakkal. Korukat a XII—XV. század közé teszik, tehát a második bolgár állam fennállásának idejére. A fülkék fölött sziklába vágott barátlakásokat is találtak. A sziklaméhészetet is barátok művelték. Széles "körben ismereies, hogy Tihanyban, még állnak a görög baziliták barlanglakásai, sőt, ott is található egy kaptárfülke. Balatonkenesén is van belőle egy. A zebegényi és balatonendrédi sziklaodúkban is egyházi rendeltetést sejtenek. Ezek bizánci befolyásra készültek a XII. században. Pomáz-Holdvirág árok, Érd, Demjén (Heves megye) és Sály (Borsod megye) lelőhelyein a sziklalakások abban hasonlítanak a rojaki barátlakásokhoz, hogy a bejárat kürtőn át vezetett. Ezek az analógiák azonban nem elégségesek annak eldöntésére, hogy a sziklalakások egyházi vagy profán rendeltetésűek voltak-e. A kaptárkövek három fő rejtélyére az elmúlt 120 év alatt már némi fény derült, de sok még a homály. Teljes megfejtés csak akkor lehetséges, ha nem ismétlődik meg az a pusztítás, amely az 1958-ban megnyitott bányaműveléssel érte az elsőnek felfedezett és legnagyobb kaptárkövet, a szomolyai Királyasszony szoknyáját, és ha nem fogynak tovább Budakeszi dolomitdomb fülkéi. Kíméletet a kaptárköveknek! Többségük természetvédelem alatt áll. Hisszük, hogy a lelkes természetbarátok további segítségével a még rejtőző kaptárkövek topográfiáját teljesebbé tesszük, és komplex régészeti-néprajzi kutatással a még homályos kérdésekre is fény derül." Folyóiratunk új és régebbi számai megvásárolhatók a Lapkiadó Vállalat Olvasószolgálatánál: Budapest VII., Thököly út 21. Ha az újságárusnál nem kapja meg a Budapestet, keresse itt! 48