Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Lehotay-Horváth György: Sétáló palotánk: a Vérmező

Középületépítő Vállalat Iskolapélda — egyetemi fokon Félidőben a Közgazdaságtudományi Egyetem rekonstrukciója A Középületépítő Vállalat munkái mostanában igencsak a „kirakatban vannak", tudniillik, az épületek, amelyeken dolgozik, szem előtt állnak a szó konkrét és átvitt értelmében is. Nyilvánvaló ez, hiszen a kultúrát, művelődést, oktatást szolgáló épületeket épít — tehát művelődési házakat, színházakat, iskolákat-egyetemeket —, illetve azok felújítását, rekonstrukcióját végzi, de nem hiányzik profiljából egészségügyi létesítmények — rendelőintézetek, kórházak —, továbbá szállodák, irodaházak és más nagyobb középületek kivitelezése sem. Az érdeklődés, ami ezeket az építkezéseket figyelemmel kíséri, érthető, hiszen az esetek többségében egy nagyobb közösség, olykor kerület vagy városrész, nemegyszer pedig a főváros lakossága az érdekelt fél. Sőt! A Magyar Állami Operaház rekonstrukciójára az egész ország figyel, s nem véletlen, hogy a munka haladásáról időről időre olvashatunk-láthatunk tudósításokat. Az 1981-ben kezdődött nagyszabású rekonstrukcióról kétszer is hírt adtunk folyóiratunkban (1982. 2. szám; 1983. 2. szám), első alkalommal éppen a generálkivitelező Középületépítő Vállalat igazgatójának, Somogyi Lászlónak tollából, aki méltán fogalmazott így: „Reméljük, hogy e lap hasábjain is lesz még alkalmunk beszámolni a munkák előrehaladásáról, mert úgy ítéljük meg mindannyian, hogy a Magyar Állami Operaház rekonstrukciója nemcsak a fővárosiak szívügye, hanem az egész országé." Kétségtelen, a Középületépítő Vállalat munkái között jelen pillanatban az operaházi felújítás a leglátványosabb, a legexponáltabb. Ismertette a Budapest a műegyetemi negyedben épült, abba harmonikusan illeszkedő, modern diákéttermet és a 3000 adagos konyhát is (1983. 1. szám), ami jelenleg az Azt aligha lehetne állítani, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hatalmas épülettömbje nincs szem előtt, azt viszont, hogy milyen nagyszabású munka folyik ország legnagyobb közétkeztetési intézménye. A patinás belvárosi gimnázium felújítása talán kevésbé volt az érdeklődés középpontjában, annál többen értesülhettek viszont arról, hogy két esztendő múltán immár megszépítve, korszerűsítve, — szaktantermekkel, nyelvi laboratóriummal is felszerelve — fogadta diákjait a Veres Pálné Gimnázium — a Középületépítő jó munkájának eredményeképpen. Tendencia-e vagy a véletlen hozta így, mindenesetre folyóiratunk novemberi számában képriportban mutatjuk be az újjávarázsolt gimnáziumot. lehetősége sokat enyhíteni. Mivel a főépület előtt trolibusz jár, csak a Duna-parti fronton adhatott felvonulási terület céljára egy fél úttestnyi szakaszt. Pedig szükség volna minden tea falakon belül, még azok sem feltételeznék a kívülállók közül, akik számára az épület kétoldalán húzódó szabvány hirdetőpalánklemez-kerítés azért sejteti, hogy odabent valószínűleg építkeznek. Azért valószínűleg, mert építési anyagot, gépeket, az építkezések körüli szokásos rendetlenséget, hulladékot-szemetet stb. nem látni. Pedig a bontás, átalakítás, korszerűsítés — egyszóval az egyetem rekonstrukciója immár jó négy éve elkezdődött, s a nagy munka körülbelül a félidejénél tart. A Középületépítő, persze, kényszerűségből „titkolózik." Gondján a Fővárosi Tanácsnak sincs nyérnyi helyre. így aztán a felvonulási tér csaknem azonos méretű az építési helyszínnel, ami — bármily tervszerűen halad is a munka, és készül el határidőre egy-egy épületrész — az oktatók és a diákok mégiscsak szenvedő alanyai az építkezésnek. A kivitelezőt is hátráltatja a helyszűke, hiszen azt könnyebb elsorolni, hogy a főfalakon kívül mi marad meg az eredeti helyén úgy, ahogy volt. A főkapun belül csak egyetlen teherautónak van le- vagy felrakodási helye. Ha véletlenül két gépkocsi összefut, s várakozni kell, hallani ám cifrákat. S ezen nem segít az sem, ha emiatt a végtelen türelmű 42 Konrády Attila felvételei