Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Dr. Fogarasi László: A Merzse-mocsár

DR. FOGARASI LÁSZLÓ A Merzse-mocsár 1977 elején az elsők között nyilvánították védetté a Rákoskert vasútállomástól délnyugatra elterülő Merzse-mocsarat és közvetlen környékét, összesen mintegy 50 hektárnyi területet, amelynek jelenlegi tulajdonosa, jó gazdája a Rákos mezeje Mgtsz. A Merzse-mocsár közepén lévő nyílt víztükör, amely egy kis vízgyűjtő terület ősi központja, nem több 3—4 hektárnál. Lefolyása a keskeny Gyálicsatornán a szomszédos Ecser község felé, onnan pedig a Halas-, majd a Gyáli-patakon keresztül van a Dunába. A táj képileg is nagyon szép, romantikus fekvésű, esős évszakban magasabb, szárazban alacsonyabb szintű kis tó vize még sok titkot rejteget a biológusok számára. A tó körüli hatalmas sás- és nád rengetegen át lehet a tavat megközelíteni, ahol egy régen letűnt vízi világ utolsó budapesti maradványa gyönyörködteti a természetkutatót meg a természetszeretőt. A tavat körülvevő sás- és nádgyűrű után virágos, érintetlen szépségű, a botanikusok örömére szinte kimeríthetetlen gazdagságú lápréten barangolhatunk, és tekintetünk több kilométerre kalandozhat a hangulatos, szép tájon. A védett terület déli oldalán ma még hatalmas napraforgótábla, északi szegélyén pedig értékes, több hektáros kukoricás van. A fővárosban a Merzse-mocsár és környéke az egyetlen táj, amely szinte teljes gazdagságban megismerteti velünk az elmúlt évszázadok dús vízi- és mocsári növényzetét. Területén ritka orchideák és nagy fajgazdagságú gyepképző növények élnek. A botanikusok több mint százféle vadon élő növényt tartanak itt számon. Csak mint érdekességet említjük, hogy például a sásnak kilenc fajtáját — réka, éles, hólyagos, parti, deres, réti, kétsoros, lápi, mocsári sás — fedezték itt fel a szaktudósok. De az apró békalencsétől a vízi boglárkán át a sárga nősziromig, a szürke kákától a sziki kákáig, a zsurlóféléken át a fekete ürömig és a ligeti zsályáig, valamint a különböző fűzekig itt minden lápréti, mocsári növényt harmonikusan szép együttesben, szinte érintetlen környezetben találhatunk meg. De ugyanilyen gazdag az állatvilág is. Számos ritka, nemes madárfajnak fontos pihenő- és költőhelye a mocsár. Huszonhat madárfajt tartanak számon az ornitológusok ezen a területen. Láthatunk itt vörös vércsét, tőkés récét, szárcsát, énekes nádi poszátát, függő cinkét, vízityúkot, valamint szürke gémet. Ha a láprét egy-egy dűlőútján megyünk, lépten-nyomon fácánok, foglyok röppennek föl. A nagyobb vad, mint amilyen az őz, szarvas, vaddisznó, szintén mindennapos fővárosunknak e táján. Érthető, hisz Budapestnek ezen a délkeleti részén a sűrűbb települések — Rákoskert, Rákoshegy, valamint a város közigazgatási határán túl lévő Ecser és Vecsés — több kilométeres távolságra vannak egymástól, és így a nagyobb emlősök viszonylag zavartalanul élhetnek a hatalmas lápréten. A nagy természeti értéket jelentő Merzse-mocsár sajátos gondozást és felügyeletet kíván. Területén tilos olyan létesítményt elhelyezni, amely veszélyezteti a védett természeti állapotot. Nem szabad a mocsár és a láprét területét csökkenteni. Védetté nyilvánították a gazdag növényvilág mellett a mocsár vadon élő állatait is. A Merzse-mocsár csak engedélylyel látogatható. A Rákos mezeje Mgtsz nagy anyagi áldozattal, kiváló hozzáértéssel kezeli a mocsarat és környékét. A láprét déli szegélyén 1984-re erdősítést terveznek, amely parkerdő és egyúttal pihenőhelye lesz a Merzsemocsár ritka növény- és állatvilágát majdan szakvezetéssel látogató csoportoknak. Az északi oldal erdősítése is a tervek között szerepel. A Merzse-mocsárnál tett látogatás nemcsak a szaktudósokban, hanem a természetszerető emberekben is felejthetetlen élményt hagy, ugyanakkor hatásosan nevel a környezet megóvására, a természetvédelemre. 36