Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Wehner Tibor: Új szobraink

Péter Ágnes: Tavasz. Újpesti lakótelep Kampfl József: Lebegés. Újpest, Nyár utca latos szobrászi leleménnyel meg­álmodott, furcsán játékos, festett, élénk színezésű öntöttvas szer­kezet. A művész e szobor-tárgya — öt, kocsira ültetett, bábuszerű, talányos alak — különös erővel szervezi maga köré a teret, közege meseszerű és valóságos egyszerre, jókedvre derít és elgondolkoztat. Bűvkörébe kerülve egy csapásra megfeledkezünk az uniformizált építészeti környezetről. Újpest vadonatúj városköz­pontjában, a Nyár utcai lakótelep tömbjeinek súlyos szorításában, a Könyves Kálmán Gimnázium neoklasszicista homlokzatával szemben kapott állandó nyilvá­nosságot Kampfl József Lebegés című bronzszobra. A mű tema­tikailag szorosan kapcsolódik ah­hoz a szoborkörhöz, amely anya­gyermek kompozícióként oly sű­rűn lepte el köztereinket a hatva­nas-hetvenes években. E Kampfl­mü azonban — a két alakot külön­választva — szakított a vizuális közhellyel, túllépett az anyai­gyermeki szeretet, összetartozás szokványos megfogalmazásának szándékán. Az új kifejezési lehe­tőséget kereső szándék az újpesti alkotás erénye, de a megvalósítás már nem minősíthető maradékta­lanul sikeresnek: az alakokat kör­befogó pelerin megformálása kis­sé túlhangsúlyozott, öntetszelgő formarendszert teremtett. Az újpesti lakótelep új szobra Péter Agnes Tavasz című alko­tása is bizonyára hosszú évti­zedekig helyén fog állni, ezért sietünk leszögezni, hogy avult hangvételű, bántóan direkt ki­fejezésű műnek ítéljük. Az előre­lépő, kinyújtózó fiatal lányalakot túlfűtött, romantikus hevület él­teti — ez a legtöbb, amit elmond­hatunk róla. (Kinyújtózó, fiatal lányalak = Tavasz.) Gondolat­nak, érzésnek, szobrászi teljesít­ménynek ennyi — kevés. Gádor Magda kerámia dísz­kútja a budafoki kísérleti lakó­telepen, a Magasház utca parknak aligha nevezhető zöldterületén magasodik. A hét, hengeres alakú elem közül kettő kiugrásokkal, egy domború formákkal, egy pe­dig gyűrűs sávokkal van díszítve. A víz útját — víz hiányában — itt sem figyelhettem meg, mégis megkockáztatom a minősítést. Ezen mű plasztika gyanánt nem értékelhető meggyőzőnek vagy lenyűgözőnek: a kopár, gaz fel­verte térségen — háttérben ma­gas házakkal — magára maradt, esetlen felkiáltójelként álldogál. Számvetésünk szükségszerűen szigorú volt, hiszen óriási a szob­rászok és a szoborállítók felelős­sége. A köztérre, köztulajdonba kerülő alkotás állandó nyilvános­ságú, tömegek tudatát és ízlését formálja, alakítja, befolyásolja nap mint nap. Örömünkre szolgál, hogy olyan műveket tudhatunk immár magunkénak, mint Illés Gádor Magda: Térplasztika, Budafok, kísérleti lakótelep Gyuláé és Schéner Mihályé, s megelégedéssel nyugtáznánk Csikszentmihályi Róbert szobrá­nak éltetőbb környezetbe helye­zését. Befejezésül még egy meg­jegyzés. Budapest kilenc új szob­ra között, sajnos, egyet sem talál­tunk, amely mellett kis felirat, tábla hirdetné, hogy ki volt alko­tója, mi a mű címe, s mikor állí­tották. Pedig ezt az alkotók és a befogadók is megérdemtjpék. (A korábban felállított köztéri műalkotásokra is fel kellUge sze­relni egy-egy kis bronztáblát, a műről és a művészről szóló leg­szükségesebb adatokkal. — A szerk.) 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom