Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Wehner Tibor: Új szobraink

FORUM Valentin Sztarcsev: Georgi Dimitrov. Dimitrov tér Segesdi György: Krómacél térplasztika. Pozsonyi út rövid ideig vendégeskedett itt Medgyessy Ferenc egyik főműve, a Táncosnő is. A valóban nem ide illő Medgyessy-remck áthelyezése után most új szobrot köszönthetünk a téren: Csikszentmihályi Róbert Zene című alkotását. A Kálvin térbe futó Ráday utca torkolatánál, szintben kissé megemelt, néhány lépésnyi, apró kockakövekkel kirakott, padokkal szegélyezett szigeten áll ez az egy kőtömbből kifaragott mű, amely ötletes megjelenítője, kifejezője — egy hegedülő, elnyújtott, vastagodó-elvékonyodó stilizált alak megformálásával — a zene szépségének, gyönyörűségének. Intim hatású, bensőséges hangulatokat sűrítő, lírai rezdüléseket indító alkotás Csikszentmihályi Róberté — s pontosan ezért idegenként áll Illés Gyula: Vörösmirvány dombormű. Kálvin téri aluljáró a nagyvárosi kavargásban, autófolyamban. A mű hangvétele, kifejezése és a környezete között feszülő ellentmondás mellett fájó, feloldhatatan ellentétre kell felhívnunk a figyelmet: a karcsú alak szobrászi erejét, lírai dinamizmusát csak egy zártabb térben bontakoztathatná ki maradéktalanul. Itt, a Kálvin téren a Ráday utca felől a parkoló gépkocsik roncsol-Ruska Judit felvétele ják szét a látványt, a tér túlsó oldaláról a szélessé táruló távlat és a lüktető forgalom mozgása, változása teszi észrevehetetlenné, és fokozza jelentéktelenné a kompozíciót, s csupán a Baross utca felől közelítve kapunk viszonylag zavartalan nézetet. Egy szép, új mű haldoklik Budapest központjában. Ha a Csikszentmihályi Róbert alkotása melletti lépcsőn leereszkedünk a gyalogos aluljáróba, már megpillanthatjuk Illés Gyula domborművét, amelyet az egykori Pest középkori eredetű, 1794-ben lebontott Kecskeméti kapujának emlékére komponált. Az íves alaprajzi vonalat követő, domborodó fal vörös mészkőborítása két oldalról tenyérnyi törésekkel, ritmusos ütemben elhelyezett mélyedésekkel és domborodásokkal vezeti a szemet a középrész jelzésszerű kapukialakításához. A kapu alsó kétharmadának hasadéka, a múltba vezető áttörés fölötti, csillag alakú kitüremkedés a mű csomópontja: a megállíthatatlan terjeszkedés, a fejlődés szimbolikus megfogalmazása. Budapest történetének egyik, régmúltba vesző fejezetére, korszerű s pontos helyére pontosan adaptált alkotásával úgy utal a szobrász, hogy a jelennek is szól mondandója. Egyetlen fenntartásunk lehet csak: a mű megvilágítása rossz. Erősebb fénnyel kiemelve hangsúlyosabb, fontosabb eleme lehetne — és méltán — a neonok által beárnyé-31