Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Seregi László: Tehetség vagy tehetősség?

utat. Ez érzelmileg is károsan hatna rájuk, s visszavetné őket a tanulásban. — Az imént azt mondta, hogy már vannak eredmények. A légkör szempontjából valóban meghatározó jelentőségűek a politikai határozatok, de akad-e más is a tarsolyban? Példákra, sikeres próbálkozásokra gondolok. — Első helyen Baranya megyei kísérletünket említem. Itt elhatároztuk, hogy megemeljük a középiskolai oktatás színvonalát. Ennek jegyében a korábbinál jóval nagyobb figyelmet fordítottunk a kiválasztásra; arra törekedtünk, hogy lehetőleg azok kezdjék meg tanulmányaikat, akik képesek is megbirkózni a feladattal. Száznegyven általános iskolához juttattuk el a kérésünket, hogy postafordultával írják meg, tanulóik közül kiket javasolnak az emelt szintű képzésre. Kilencven gyereket neveztek meg, s közülük 77 tett eleget a felvételi követelményeknek. Tanulmányi eredményeikkel bebizonyították, helyesen döntöttünk, amikor kiválasztottuk őket. Persze, néhányukról kiderült, hogy nem bírják ezt a tempót, a fokozottabb terhelést. Még így is igen kedvező az arány. — És mi lesz azokkal, akik lemorzsolódtak? — Semmi. Tovább folytatják a tanulást, de nem abban az osztályban, ahol eddig. Látszólag kegyetlen ez a lépés, tudjuk magunk is. De akkor kell kimondani a nemet, amikor még lehet, amikor még hamar begyógyulnak a sebek. Úgy vélem, sokkal tisztességesebb ebben a fázisban szólni, mint később, amikor már nehéz visszafordítani a dolgokat, megérteni és elfogadni, valójában mi is történt? — Az áttörés tehát megtörtént. Mi várható ezután? — Tervekben nincs hiány. Nem rajtam és munkatársaimon múlik, hogy mi válik belőlük valóra. Úgy érzem, mind többen és többen ismerik fel a tehetséggondozás jelentőségét, s állnak mellénk. Csakis ennek köszönhető, hogy ma már a közoktatás szinte minden területén vannak szövetségeseink. Szolnokon az egyik gimnázium vezetői még azt is engedélyezték, hogy azok a tanulók, akik egyes tárgyakban kiváló képességeket árultak el, összevonják a tanévet. Oly módon, hogy bizonyos szakágak anyagából már félévkor levizsgázhattak. A második félévben ezekre az órákra nem kellett bejárniuk, s az így nyert időt kedvenc tárgyuk mélyebb, alaposabb tanulmányozására Az Eötvös Kollégium lépcsőháza fordíthatták. Egerben, a tanítóképző főiskolán speciális kollégiumot indítottunk a legtehetségesebbekszámára, s népszerűsége — túlzás nélkül állíthatom — állandóan nő. A kezdeti eredmények azonban nem vakítanak el bennünket. Tudjuk jól, hogy évtizedes mulasztásokat nem lehet néhány hónap alatt pótolni. De azt hiszem, helyes úton járunk. Az Eötvös Kollégium könyvtára — Nem akarom kétségbe vonni a szavait: ehhez se jogom, se érvem nincs. Mégis, motoszkál bennem egy gondolat, meglehet, eléggé provokatív gondolat. Valahogy az az érzésem, hogy amiről mi beszélünk, az úgy aktuális, hogy nem aktuális. Érőteljesen kiállunk a tehetségek ügye mellett, most, amikor nap nap után tapasztalhatjuk, hogy felborulóban van az értékrendszerünk. Egyre kevésbé érvényes „A tudás hatalom" bölcsessége, hovatovább teljes mértékben felváltja „A pénz beszél, a kutya ugat" cinikusnál is cinikusabb aforizma. Feloldható ez az ellentmondás? — Hosszabb távon talán igen. De egyelőre a tehetség csakugyan nem vetélytársa a tehetősségnek. FORUM 29