Budapest, 1983. (21. évfolyam)
9. szám szeptember - Dr. Buza Péter: „Sírkertet mérünk”
DR. BUZA PÉTER Sírkertet mérünk' Pest első nagy temetője, a Váci úti, a mai Élmunkás tér területén feküdt. 1790-től 1847-ig használták. A kriptákat 1874. április l-ig kellett lebontani. Ugyanebben az évben számolták fel Pest másik temetőjét, az Örömvölgy utca és a Kálvin tér között elterülő józsefvárosit, amelyet egyébként 1739. július 15-én kelt végrendeletével a férjgyilkos Wistner Schwarz Annamária alapított. Ezzel egy időben a Ferencvárosban is megszűntek a temetkezések. Mindezek pótlására az úgynevezett városi földeken, azaz a mai Mező Imre út — az akkori Kerepesi út — mentén nyílt meg új sírkert 1847. június 15-én, 230 katasztrális holdon. Majdnem két évet kellett azonban várni az első gyászszertartásra, egész pontosan 1849. április i-ig. Sajnos, a korabeli feljegyzések felületessége miatt ma már nem tudjuk, ki volt az első pesti polgár, aki az új sírkertet halálával felavatta, azt azonban megőrizték a dokumentumok, ki volt a temető első bérlője. A vállalkozót Hochhalt Györgynek hívták. Még az ő igazgatásának idején épült fel a jelenleg is álló kis műemlék templomocska. 1860-ban aztán fölmondta a város a bérletet, és elbocsátotta a vállalkozót, azzal az indokolással, hogy hanyagul végezte munkáját. Az új üzemeltető Pest Szabad Királyi Város Tanácsa lett. Első dolga volt az új gazdának, hogy 1861-ben magas kőfallal vétesse körül a temetőt. 1880-ban Máltás Hugó tervei alapján elkészült a ravatalozó helyiség és a boncterem. Alapítása óta kereken 330 ezer halottat helyeztek ebben a temetőben végső nyugalomra. A Kerepesi úti intézmény panteon jellegét a főváros 1885-ben deklarálta, azzal egyidejűleg, hogy megnyitotta a Rákoskeresztúri temetőt. Itt, a Kerepesi út mentén 1855-ben temették el az első nevezetes halottat, sírfeliratának betűit idézve: Vörösmarty Mihált. Gyászszertartása volt az első tömegmegmozdulás az önkényuralom éveiben. Gyászoló tízezrek az egyik oldalon, és szemben velük, a mai 12-es és 13-as parcella helyén, a rettegett abszolutizmus fegyveres ulánusai, bevetésre készen. Néhány évvel később, 1859. november 21-én a pesti ifjúság Kisfaludy Károly hamvait hozatta át ide a Váci úti temetőből. Damjanich János özvegyének buzgó szorgalmazására, 1868-ban, a Józsefvárosi temetőből a Noszlopy-féle összeesküvés kivégzett mártírjainak tetemét is ide hozták. A Józsefvárosi temetőből került át a Kerepesi útra a Petőfi család, amelynek síremlékét a Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége állíttatta föl egy sor magyar város anyagi hozzájárulásával. 1928-ban fordulat történt. Ekkor nyitották meg a 34/1-es parcellát, amelyet a főváros panteon-sírtáblának jelölt ki, hogy ide gyűjtse a felszámolás alatt álló parcellákból exhumált kiválóságok földi maradványait. Ezzel egy időben elrendelte a tanács azt is, hogy a szerényebb anyagi viszonyok között elhalt tudósokat, művészeket a főváros költségén temessék ebbe a parcellába. Az újabb fordulat esztendeje 1970. Ennek az évnek eseményeiről és az ekkor történtek következményeiről Gajzágó Salamonnal beszélgettem. Tőle tudom azokat az adatokat is, amelyeknek segítségével megkíséreltem összefoglalni a nemzeti panteon előtörténetét. * — Tulajdonképpen még egy évet vissza kell lapoznunk a naptárban. 1969-ben jelent meg ugyanis Skoda Lajosnak, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága akkori elnökhelyettesének cikke a Magyar Nemzetben, Pusztul a Kerepesi temető címmel. A cikket képviselői interpelláció követte, és az Országgyűlés ülésszakán elhangzottak alapján a Hazafias Népfront felkérte a Fővárosi Tanácsot és a Tudományos Akadémiát, tegyenek lépéseket a Kerepesi temető nemzeti panteonná történő átalakítása érdekében. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia egy bizottságot hívott össze. Ennek feladata lett, hogy megállapítsa azoknak a személyeknek a körét, akik érdemeiknél fogva méltóak arra, hogy síremléküket az utókor számára megőrizzék. Az akadémiai bizottsággal egy időben kezdte meg a munkát egy másik bizottság is, amelynek azt a feladatot adta a Hazafias Népfront, hogy válasszák ki a művészeti szempontból értékes alkotásokat, amelyeket éppen ezért kell megmenteni az utókornak. Azt hiszem, illik meg is neveznünk azokat a személyeket, akik ebben a munkában részt vettek. A Magyar Tudományos Akadémia személyitörténelmi minősítését végző bizottságának dr. Antal József, dr. Bárány László, dr. Bélley Pál, dr. Imre Samu, dr. Kemény G. Gábor, Móra Gábor, dr. Tamás György, dr. Tóth Gábor és dr. Varga Gábor voltak a tagjai. A művészi értékek felkutatására hivatott bizottság tagja pedig Antal Károly, Borsos László, Bozsai Dezső, Buza Barna, Grantner Jenő, dr. Kiss Tibor, Mada-A Kerepesi temető 1866-ban. Fametszet 32
