Budapest, 1983. (21. évfolyam)

9. szám szeptember - Tóth Gyula: Könyvtár a Molnár utcában

TÓTH GYULA Könyvtár a Molnár utcában A Molnár utca 11. számú ház falán címeres tábla: Állami Gorkij Könyvtár. Az állami szó azt jelenti, hogy a könyvtár tulajdonosa, fenntartója a Magyar Népköztársaság, rövidebben Magyarország, közvetlenebbül a Művelődési Minisztérium. Az állami jelző csak a mi könyvtárunk nevét fényezi, a többi nagy könyvtár országos, országgyűlési, fővárosi, megyei, egyetemi nevet visel. Nem szabad összetéveszteni könyvtárunkat más, Gorkijról elnevezett intézményekkel. Gorkij neve a könyvtár világirodalommal foglalkozó alaptevékenységére utal. A névadók azt is tudták, hogy mit jelentett Gorkij neve és műve Oroszországban és később a Szovjetunióban, hazánkban és az egész világon. A Gorkij név szimbólum, hiszen az ő világirodalmi rangja abból a meggyőződéséből táplálkozott, hogy „A nyirfahasábból fejszenyelet lehet készíteni, de kellő művészettel pompás emberi alakot is lehet faragni belőle." Könyvtárosainknak még az a gorkiji figyelmeztetés is kedves lehet, hogy „áttekintést kell adni a nemzeti kisebbségek irodalmáról, mennyire nélkülözhetetlenek az ukrán, belorusz irodalom fejlődését bemutató szemlék." (Az irodalomról) Az olvasók gyakran érdeklődnek a könyvtár történetéről, amely azért is érdekes, mert speciális, nem a klasszikus egyházi, szakszervezeti, egyetemi alapítók bőkezűségéből született ez a könyvtár, hanem egy sokféle bajjal küszködő állam döntéséből. Remélhetőleg az ifjabb olvasók is átlátják az időpontból, hazánk helyzetéből és más körülményekből eredő nehézségek sorát, ha felidézzük most a Magyar Közlönyből (1956. március 9. 19. szám) a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 5. számú töi inyerejű rendeletét a könyvtárügy szabályozásáról és a Minisztertanács 1. 018/1956. (III. 9.) számú határozatát a rendelet végrehajtásáról, amely szerint a budapesti Gorkij Könyvtárnak, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság orosz nyelvű könyvtárának és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szovjet osztályának összevonásával — a népművelési miniszter felügyelete alatt — állami orosz nyelvű könyvtárat kell létrehozni. Felelősök: a népművelési miniszter és a pénzügyminiszter. A rendelet végrehajtásának határideje március 31., tehát mindössze 21 nap állt az alapítók rendelkezésére. Ennek a könyvtárnak Semmelweis u. 1. számú épületét és könyveit gyújtották fel a tragikus őszi napokban, Puskin utcai helyiségeiben pedig az idegenek együtt kezelték a könyveket és az utcai harcokhoz szükséges lőszert. A hamuból és porból feltápászkodó intézményt később az állam meg akarta szüntetni, visszaolvasztani egykori anyaintézményébe. Még nem késett el köszönetünk azoknak, akik ezt nem engedték, sőt, a könyvtár fejlesztését szorgalmazták. Az alighogy felnőtté erősödött, 27 esztendős könyvtár története méltó arra, hogy vezetőinek, munkatársainak küzdelmeivel, kudarcaival foglalkozzanak. A könyvtár ugyanis „hiteles hely", érdemeket és hibákat még századok múltán is számon tart. Itt most a fejlődésnek csak azokat a lépéseit regisztráljuk, amelynek során a könyvtár világirodalmi, nemzetiségügyi és közép-kelet-európai zenei központú profüja kialakult, törvényekbe rendeződött, és amelyek révén a Gorkij Könyvtár a magyar könyvtárrendszer fontos tartó láncszemévé vált. A kulturális miniszter 5/1978. számú, december 12-én kiadott rendelete (amely a könyvtári rendszer szervezetéről és működéséről szólt) a könyvtárat az országos feladatkörű szakkönyvtárak közé sorolta, és a nemzetiségi alapkönyvtárak hálózatának koordinációs központjává rendelte. A nemzetiségi alapkönyvtárak rendszere a délszláv lakosság ellátására négy, a német nemzetiségűek számára hat, a románéra egy, a szlovák nemzetiségű lakosság művelődésének kielégítésére négy nagy jelentőségű városijárási és megyei könyvtárat foglal magába. A három nagy témakörben végzendő munkát 1980—1981-ben a szervezeti és működési szabályzat minden részletre kiterjedően véglegesítette. A könyvtár — pályázat alapján — elnyerte a tudományos minősítést, majd tudományos kutatóhellyé nyilvánították. Szakkönyvtári feladatunk a világirodalmi és irodalomtudományi könyvtári dokumentumok gyűjtése, feltárása, oktatási és kutatási célú hasznosítása, különös figyelemmel a Szovjetunió és a közép-kelet-európai népi demokratikus országok népeinek nyelvére és irodalmára, humán kultúrájára. Az eredeti orosz nyelvű szépirodalomra, a russzisztikára nézvést kiemelt feladatai vannak a Gorkij Könytárnak. A világirodalomba tartozónak gondoljuk, hittel és meggyőződéssel, a magyar irodalmat is, erről elsősorban a műfordítással kapcsolatos eddigi munkánk tanúskodik. A világirodalommal foglalkozó könyvtári munka természetesen nem haladhatja meg azoknak a tudományos intézményeknek, kivált akadémiai és egyetemi-tanszéki kutatásoknak a körét, terjedelmét, amelyek hazánkban eddig kifejlődtek, de a russzisztikában, szomszédaink anyanyelvi irodalmának feltárásában sok munkát végezhetünk el kiadványainkkal. Így a Világirodalmi Híradóval, az idén induló Világirodalmi Központi Katalógus Gyarapodásijegyzékkel és egyebekkel. Megkezdtük Ausztria és Finnország irodalmának hazai feltárását, kiterjesztettük vizsgálódásainkat a teljes német nyelvterületre. A spanyol nyelvű irodalom Dél-Amerikára is kiterjedő gyűjtésében a madridi könyvtári központtal megteremtett kapcsolattól várunk fejlődést. Az olasz és francia irodalom dolgában a hagyományok is köteleznek bennünket. Az angol irodalomról a nyelv elsőrendűen fontos irodalmi és könyvtárszakmai fontossága miatt szólhatunk, meg azért is, mert tudjuk, hogy világirodalmi képünk a hagyományos, klaszszikus közvetítő nyelvek köréből a nemzeti nyelvek, irodalmak kifejlődésével gazdagodhat, és ezzel is számolnia kell — hacsak szerény méretekben is — valakinek Magyarországon. Könyvtárunk törvénye a második szakkönyvtári és egyben kutatóhelyi feladatnak jelölte ki a részvételt a nemzetiségekre vonatkozó nemzetiségpolitikai, kulturális kutatásokban, egyes feladatok körében pedig alaptevékenység ellátását írta elő. Ilyen például a hazai nemzetiségi könyvtárak könyvellátásának biztosítása — a Könyvérkékesítő Vállalattal és a Művelt Nép Könyvterjesztővel együttműködve — egy részletesen annotált füzetsorozattal, a Nemzetiségi Új Könyvekkel és a könyvtárak állományának folyamatos gyarapítására szolgáló ajánlójegyzékkel. A könyvtári módszertani munka számos, itt fel nem sorolt részlete sok örömet ad munkatársainknak, például a sikeres olvasótáborokban. A nemzetiségügyi munka második része, régi mulasztásokat helyreütendően is, olyan dokumentáció kiépítése hazánkban,