Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - A Budapest postája

Soós Aladárné 1012 Győző u. 5. Idézünk leveléből: „Lapjuk foglal­kozik Budapest városképével, ezért remélem, nem dobják papírkosárba levelemet. Mint nyugdíjas pedagógus néni, szintén nyugdíjas nyelvtanár fiammal hónapok óta kesergünk az éttermek­ben és más helyeken olvasható ide­gen nyelvű felírások miatt. A Vigadó söröző előtt például két példányban nyomtatva olvasható: „Geöffnet vom 10 Uhr bis zum 20 Uhr". Többször kértem a vezetőt, hogy javíttassa ki, de eddig hiába. A Palatínus strand előtti kioszkon németnek szánt fel­irat: Gekochte Wurst". A német nyelv azonban nem ismer ilyen ételt, Bratwurstot kellett volna írni helyet­te. Ugyanitt olvasható kis gyűjtemé­nyünk legszebb darabja, latin és ci­rill betűket összekeverő felirat. (Lásd a fényképen. — a szerk.) A Novotel szálló előtt háromnyelvű felirat kö­szönti a vendéget: „Köszöntjük-Bienvenue-Welcome." Franciául azonban az üdvözlést nem lehet ilyen röviden elintézni. Helyesen: Soyez le bienvenu. Szomorú hallani, amikor külföldi turisták nevetve olvassák feliratain­kat, és gúnyos megjegyzéseket tesz­nek. Az étlapok idegen nyelvű szö­vegeiben is rengeteg hiba van. Kérem, közöljék észrevételeimet. Hátha tesznek valamit az illetékesek. A hibás feliratok kijavítása nem ke­rülne sokba. Ne adjunk okot arra, hogy kinevessenek, illetve tudatlanok­nak tartsanak." Levelével annyira egyetértünk, hogy tüstént megbíztuk fotóriporte­rünket a hibás feliratok megörökíté­sére. Sajnos, (illetve: szerencsére) a Vigadó söröző előtti feliratot már nem sikerült tettenérni. Úgy látszik, kérésének mégis lett foganatja. A legnagyobb hiba az önismeret hiánya. Túl sokan képzelik azt ha­zánkban, hogy tudnak idegen nyel­veket. Pedig a nyelvismeretnek na­gyon sok fokozata van (nemcsak kö­zép és felső, mint a nyelvvizsgákon). 1076 Garay utca 5. A Budapest postája Tudunk-e idegenül? Jól-rosszul megérti az újságban a hí­reket — ezt vehetnénk alapfoknak. Ennél magasabb követelmény az újság főcímeinek megértése, mert ezeket tömören, csattanósan, sőt, oly­kor szójátékosan szokták megfogal­mazni. A szépirodalmi szövegek megértésének megint csak számos fokozata van. A beszéd- és fogalma­zási készség minimuma: útbaigazíta­ni egy külföldi kocsi vezetőjét, a fel­ső fok pedig: hibátlanul fogalmazni írásban. Levelet, cikket vagy utcai feliratot. A főtt kolbászt ajánló orosz fel­irat megalkotását úgy képzelem el, hogy a Belvárosi Vendéglátó Vállalat bódéjának üzletvezetője így szólt kö­zépiskolás gyermekéhez: Évek óta je­lesed van oroszból, írd ide nekem, hogy főtt kolbász. A helyzet azonban csöppet sem mulatságos, hanem kínos. Sajnos, a külföldiek egy-két felirat alapján már általánosítanak, s tudatlanoknak, barbároknak tartanak bennünket. Franciaországban néhány évvel ezelőtt drákói rendeleteket hoztak a helyes francia nyelvhasználat vé­delmére. Pénzbírsággal fenyegették azokat a szerkesztőket, akiknek lapjá­ban a francia nyelvet angol szavakkal, kifejezésekkel tűzdelték meg. Úgy tudjuk, ez a harcias, bukszába vágó trancia nyelwédelem csöndesen le­lohadt. Hatósági fegyelmezés ezeknek a hazai idegen feliratoknak ügyében sem volna célszerű. Ne szerződtessen a Fővárosi Tanács nyelvőröket, ne szabjon ki pénzbüntetést a hibás fel­iratokra. Inkább társadalmi aktivi­tásra van szükség, személyes és nyil­vános figyelmeztetésre a hibás fordí­tások ügyében. És megelőzésül: ta­nácsadásra. Megkérdeztük az Orszá­gos Fordító és Fordításhitelesítő Iro­dát (1062 Bajza utca 52., 129—610), hogy vállalják-e feliratok fordítását. Örömmel vállalják. Nekik is szív­ügyük, hogy Budapest ne a nyelvi bakik városa legyen. Amilyen ütemben bódésodik és feliratosodik fővárosunk, megeshet, hogy egy polgárjogi társaság veszi gondozásába az idegen nyelvű fel­iratokat. Elképzeljük, hogy a vállal­kozás feliratigazítói járják majd a vá­rost, s felajánlják szolgálataikat némi forintok ellenében a hibák kijavítá­sára. A Novotel-szálló üdvözlő feliratá­hoz van még egy megjegyzésünk. A magyar változathoz. A „Köszönt­jük" helyére itt ez illene: Isten hozta. A felirat megfogalmazója — úgy lát­szik — nem akart a klerikális reakció Helyesen: nur für Hotelgäste — guests only uszályába kerülni, ezért látta jobb­nak az ideológiai szempontból meg­támadhatatlan köszöntést. Már Arany János észrevette, hogy mi, magyarok, megszólítási és köszö­nési zavarban leledzünk. Ez a zavar csak növekedett azóta. Bár eredeti témánktól már jócskán elkanyarod­tunk, talán hasznos lesz idézni Arany „egypercesét" erről a témáról: Régi és új magyar U. m. Van szerencsém... R. m. Elhiszem, de minek azzal dicsekedni az utcán? U. m. Köszöntém önt. R. m. Nincs nevem napja. U. m. Üdvözlém önt. R. m. Nem vagyok főispán. De sej­tem már: köszönni akart nekem. No hát adjon isten jó napot. Mi újság. * 1983. júniusi számunk 32—33. lap­ján beszámoltunk a Bazilika kupolá­jának állapotáról. A renoválás azóta megkezdődött. (A riport képeit E. Várkonyi Péter az MTI munkatársa készítette.) Helyesen: Isten hozta. Soyez le bienvenu Helyesen: Heisse Bratwurst, fopjman Kon6aca 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom