Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Laczkó Ibolya: Tündérkert a Ligetben

vek létesítése által is meg akarta örökíteni, melyek mindannyian a nemzet erejét, haladását és művelődés útján való előretörekvését hirdetnék". A millenniumi évre tervezték az újjáépített Mátyás-templom felszentelését, az új Országháznak legalább részben való berendezését, a Vaskapu megnyitását, igazságügyi, iparművészeti palota létesítését, „melyek szintén mint a nemzet szellemi és anyagi életének visszatükrözői sorakoznának, másrészt a nemzet állami élete második ezredévének kezdetét maradandó művekkel jelölnék meg". Ezeket a munkákat 1895-ig nem tudták befejezni. A „történelmi hűség" nem követelte meg, hogy a honfoglalás ezredik évfordulóját éppen 1895-ben ünnepeljék meg, mivel a Magyar Tudományos Akadémia által kiküldött bizottság 1883. január 23-i jelentése szerint a honfoglalás kezdete és befejezése „teljesen kétségtelen tény gyanánt" a 888—900 évek közötti időre tehető. így a kiállítás megrendezését is elhalasztották, amikorra a közmunkák elkészülése is várható volt. Több személycsere után, 1895 februártól báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter lett a kiállítás országos bizottságának elnöke. A kiállítás épületeinek terveire kettős pályázatot hirdetett a miniszter: Pályadíjban kívánom részesíteni: 1. azon pályaművet, amely a leghelyesebben és legcélszerűbben megoldja az elhelyezés kérdését, azaz a kiállítás tartozékát képező összes építmények és létesítmények úgy általános, mint viszonylagos elhelyezésének módját 2. azon pályaművet, mely az alantabb jelzett eszmének leginkább megfelelő tervrajzot mutatja be. Minthogy a tervezett kiállítás a honfoglalás és a magyar állam ezredik évfordulója alkalmából rendeztetik, ennélfogva különös gondot kívánok fordítani arra, hogy a kiállítás ezen jellege kellően kidomborodjék, és hogy különösen azon építmény, amelyben a kiállítás történelmi része lesz elhelyezendő, külső kiképzésre nézve is az említett jellegnek és célnak megfelelő és ahhoz méltó legyen." Az épületek stílusát a pályázat a tervezőre bízza, „kívánatos azonban, hogy a magyar történelem vagy régi magyar építmények motívumai felhasználtassanak." Az épületek-honismeret' nek ideiglenesnek kell lenniük, így azokhoz bármilyen anyag felhasználható, az egyetlen szigorú követelmény a tűzbiztonság.Esetleg állandó jellegű épületet is tervezhetnek, „mely a kiállítás befejezte után múzeumi és képzőművészeti célokra is alkalmas lenne". Az első főbejáratot az Andrássy út tengelyének folytatásában, a Nádor-szigettel szemben kell elhelyezni, „mert a főváros legszebb és legnépesebb útjának tengelyébe helyezett főbejárat könnyűvé teszi a kiállítás megközelítését s rendkívül emelné annak külső hatását." (A Millenniumi Emlékműre 1896-ban kapta a megbízást Zala György. Építészeti része 1907-ben készült el.) „Figyelembe veendő az az óhaj is, hogy a kiállítás történelmi csoportja kimagasló rész legyen: a Széchenyi-szigeten helyezendő el vár- és bástyaszerű épületben — úgy e szigeten, mint esetleg a vele szomszédos területen elférnek a Magyarország fejlődésének fő szakaszai szerint tervezendő épületek, melyek a szigetről a kiállítás külső és belső területére remek távlati hatást gyakorolnak. A történelmi kiállítási épület architektúrája úgy tervezendő, hogy az a hazánkban eddig dívott főbb építészeti stílusokat — tehát a románt, a csúcsívest, a reneszánszot és ez utóbbinak válfajait, a barokkot és a rokokót (!) — egészben véve szellemükben, részleteiben pedig nevezetesebb hazai műemlékeink hű utánzataiban tüntesse fel, minek folytán az épületek egyes részei — egész épületszárnyak vagy csak egyes részletek, kapuk, ablakok, kandallók — maguk is mint az építészeti csoport kiállítási tárgyai fognak szerepelni. Az épület egyes részeinek csoportosítása lehetőleg festői legyen és a különböző stílusokban tervezett főbb csoportokat alkalmatos átmenetek kössék össze egymással, anélkül, hogy az összbenyomást színpadiassá tennék." A fiumei rizshántoló pavilonja A Papír- és Sokszorosító Iparcsarnok