Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Major Balázs: A szépség igézetében

MAJOR BALÁZS Beszélgetés Karvaly Imre építésszel — Karinthy Frigyesnek, kedvelt íródnak novellahősére emlékeztetlek, a hegedűjátékosra, akinek meg kellett tanulnia egyensúlyozni, cirkuszi mutatványokat és mindenféle praktikákat végezni ahhoz, hogy végre eljátszhassa azt az egyetlen darabot, amit az embereknek ő szeretett volna eljátszani. Életed számos helyszínen, különböző tevékenységek között zajlott, hogy sok helyütt hirdethesd az üzenetedet: az emberiességet, a humánumot a kicsinyes önzés, a befeléfordulás, a csak birtokolni vágyás helyett. — Ha visszagondolok arra, amit átéltem eddigi, aránylag elég hosszú életemben, így öszszegezném a tanulságot: élni szép. Ha úgy élünk le egy életet, hogy embertársainknak s ugyanakkor saját magunknak is hasznára váltunk, ez olyan tudat, amely megfelel a nem elpazarolt, nem hiábavaló normális emberi életnek. Építész vagyok, tehát az építészet az, ami egész életemben a fő szerepet jászotta, és be is töltötte tartalommal, érdekességgel. Hosszú évek során igyekeztem megvalósítani elképzeléseimet, hogy felhasználjam mindazt, ami az építészet múltjában értékes és arra érdemes, új anyagokat, új szerkezeteket szintén alkalmazva, sőt, azoknak megfelelően az építészeti összbenyomást átformálva. Ha nem is teremtettem új stílust, de mindenesetre olyan lakóházakat igyekeztem építeni, amelyekben az emberek jó és emberséges életet élhetnek. — Az a történelmi, ízlésbeli környezet, melyben tanulmányaidat végezted — a huszadik század első évtizedei — meglehetősen forrongó korszak volt. Édesapádtól, aki szintén építészként tevékenykedett, kaptad a szellemi útravalót. Barátaid révén pedig rendkívül szerteágazó ismereteknek jutottál birtokába. Nyelvtudásod lehetővé tette, hogy ne csak Magyarország, hanem egész Európa építészetét és művészetét figyelemmel kísérd. Végül is mi az, ami döntő módon meghatározta építészeti karakteredet, melyről az épületeid tanúskodnak? Esetleg a Bauhaus hatott rád? Vagy az elgépiesedő, uniformizálódó világ elleni tiltakozás jegyében hoztál létre olyan együtteseket, építészeti „kompozíciókat", amelyekben a kert, a ház, a lépcsők, sőt, még a bútorozás is egységes egészet alkotnak? — A Bauhaus feltétlenül rányomta a bélyegét azoknak a fiatal építészeknek a munkáira, akik úgy az 1925-ös évektől kezdődőleg alkottak, ha erre alkalmuk adódott. Apámtól valóban egy bizonyos építészeti hagyományt vettem át. Már egészen kisgyerek koromban megismerkedtem a tervezőmunka részleteivel, annak csínjával-bínjával. A Műegyetemen akkoriban, sajnos, a történelmi stílusoknak eléggé száraz ismeretét oktatták. Ez ellenérzést váltott ki a fiatal építészek körében, így érthető, hogy egy olyan új, induló építészeti irányzat, mint a Bauhaus, hatást gyakorolt mindanynyiunkra. Főleg az a bizonyos tárgyszerűség, a „neue Sachlichkeit" gondolkoztatott el bennünket, és arra ösztönzött, úgy tervezzünk házakat, hogy a díszítmények mellőzésével a feltétlenül szükséges követelményeket hangsúlyozzuk. Már a múlt század végén fellépett Bécsben Adolf Loos építész, aki kijelentette, a díszítmény az építészetben bűn. Ez túlzás persze, és Loos kivitelezett munkái nem nagyon támasztották alá ennek az irányzatnak a helyességét. Nem így a Bauhaus vezetői, mesterei által tervezett épületek, elsősorban Walter Gropius, azután Mies van der Rohe és mások épületei, amelyek ma is megállják a helyüket és példamutatók. Amikor 1934-ben Gropius Pesten járt, mmt ember rendkívüli mértékben hatott ránk, s rányomta bélyegét arra, amit a vele való találkozás után alkottunk. Budapesten a fiatal építészek annak idején kávéházakban találkoztak. Volt a Simplon kávéházban az építészeknek és a zenészeknek egy közös asztala. Itt az újat akarók rendszeresen öszszejöttek: Janáky István, Földes Miklós, Preisich Gábor, jómagam. A zenészek közül Kadosa Pál, Szabó Ferenc, Kósa, Dávid, Jemnitz. Sajátságos módon az építészeket elnevezték „megfagyott muzsikusoknak". így a megfagyott muzsikusok együtt ültek a „felengedett építészekkel", a zenészekkel. Sokat terveztünk különböző, Benzintöltő állomás Újpest határában, 1927 24