Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Fogarasi László: ,,Kék tó, tiszta tó...”

DR. FOGARASI LÁSZLÓ A szép fekvésű Garancsi-tó a II. József idején, mintegy kétszáz évvel ezelőtt készített térképeken már szerepel. Érthetetlen, miért olyan kevesen ismerik és látogatják Budapest környékének ezt a nagyszerű kirándulóhelyét. A négyhektárnyi, 377 méter hosszú és 142 méter széles tó a Budai-hegység és a Zsámbékimedence találkozásánál, a Nagy-Szénás északnyugati nyúlványainak tövében található. Tengerszint feletti magassága 240 méter. Közvetlen közelében húzódik a Piliscsabát Tinnyével öszszekötő műút. Az északnyugatdélkelet irányban elnyúló tavacska vizének mélysége helyenként a hét métert is eléri. A három oldalról zárt, 50—60 méter magas domboktól övezett, csak északnyugat felé, Dorog és Tokod irányában nyitott, tálszerű mélyedésben levő tó olyan, mint egy tengerszem. Alig akad hozzá fogható fekvésű természetes tó középhegységeinkben. Vize északnyugat felé, a műút túlsó oldalán húzódó Meleg-völgyön keresztül talál lefolyást a Duna irányában. Vízgyűjtő területe igen kicsiny, alig tizenötszöröse a vízfelületnek. Minden valószínűség szerint karsztforrások is táplálják, erre utal vizének tisztasága és vízszintjének állandósága. A tótól délkeletre terebélyesedő Budai-hegység — bár megjelenése, domborzata alapján külön egységnek tűnik — geológiai felépítését, belső szerkezetét tekintve a Pilis-hegység folytatása. A két hegységet a Pilisvörösvári-völgy választja el egymástól. Anyaguk zömmel dolomit és többféle (dachsteini, másod- és harmadkori) mészkő. Kívülük bőven találunk még e tájon új-harmadkori homokkövet, agyagot, negyedkori homokot és kavicsot is. A dolomit, a háború előtti évek háztartásaiban jól ismert kőpor (Reibsand) alapanyaga, valójában magnéziumos mészkő, de a mészkőnél nehezebb, ridegebb kőzet. Csupasz sziklákban csak ott marad meg — például a Gellérthegy dunai oldalán —, ahol az egykori hőforrások kovasava átitatta a kőzetet. Ahol nem voltak hőforrások, ott porlik, töredezik és sovány földű, kopár, de formás hegyekké alakul. Ilyen alakulat a Garancsi-tó szomszédságában emelkedő Nagy-Szénás. A Garancsi-tótól nyugatradélnyugatra elterülő Zsámbékimedence lényegében egy háromszög alakú, 10—20 kilométer széles süllyedék a Budaihegység, a Pilis és a Gerecse között. Tengerszint feletti magassága 140—240 méter között van. Pannon rétegeit lösztakaró borítja, talaja termékeny. Zsámbék környéke szelíd hajlataival, üdezöld rétjeivel szemet gyönyörködtető, változatos táj. Évtizedekkel ezelőtt Tinnye és a Garancsi-tó között erdőség húzódott. Erre utal, hogy ez a terület ma is Erdő-dűlő néven szerepel a térképeken. Napjainkra a tó közvetlen környékének növényvilága elszegényedett. Az erdőt kiirtották, mindössze néhány, a tájba nem illő akácfa áll a keleti oldalon. Erdőket csak távolabb, kelet, északkelet felé, valamint a műút túlsó oldalán, északi irányban találunk. Egy ideig intenzív legeltetés folyt a tó körül, s az akkor még erősen nádas tavat itatóhelynek használták. A legeltetés következtében az őshonos, főle^ lágyszárú sztyeppei növényzet erősen átalakult. A leromlott állapotú tókörnyék ma már szántóföldi művelésre és legeltetésre egyaránt alkalmatlan. Nagy felelősséggel és körültekintéssel kell majd az illetékeseknek a tervezett növénytelepítést, fásítást megoldaniuk, ha a terület szabadtér-jellegét — ez a Garancsi-tó egyik nagy esztétikai értéke — meg akarják őrizni. Helyes lenne, ha a domboldalakra ligetszerűen tölgyfát ültetnének, amely a dombos, meszes, meleg vidékek egyik tipikus fája. Célszerű lenne fontolóra venni a birkalegeltetés kisebb mértékű visszaállítását is, mert ez, ha nem viszik túlzásba, serkentőleg hat a lágyszárú növények fejlődésére. Botanikai szempontból a tó közvetlen környéke egyelőre még feltáratlan, mint ahogy alapos feldolgozásra vár a csodás szépségű tavacska sajátos mikroflórája és -faunája is, amely nemcsak európai, hanem tengerentúli biológusok érdeklődését is fölkeltette. Érdemes felhívni a figyelmet a Garancsi-tó körüli területek archeológiai jelentőségére is. A Zsambéki-medencét két oldalról szegélyező erdős részbe, a hegyek tövébe kisebb-nagyobb — történelmi és művészeti emlékekben gazdag — községek települtek. E vidék egykor hadászatilag és kereskedelmileg egyaránt jelentős volt, hiszen a tó a Pilisvörösvári-völgy és a Zsámbéki-medence közti természetes útvonalak vízválasztóján van. A tótól délnyugatra gazdag bronzkori leletek kerültek elő. Másutt római emlékek rejtőzhetnek a földfelszí n alatt, mint azt egy közeli római villarom sejteti. Nincsenek messze annak az Árpád-kori várnak a maradványai sem, amelyet Aynard francia lovag építtetett. Az Aynard család a 12. században került Dél-Franciaországból hazánkba. III. Béla adományozta a lovagnak, egyebek mellett, Tinnyét és környékét. Az Aynard család építtette a zsámbéki templomot, amely mai, romos állapotában is egyike legszebb, gótikus jegyeket magán viselő, román kori műemlékeinknek. Egy több mint tíz évvel ezelőtt készített fejlesztési terv parcellázást javasolt a Garancsi-tó keleti partján. Ekkor sok fát meggondolatlan gyorsasággal kivágtak. Valamivel később többen felhívták a figyelmet a tónak és környékének még alapos vizsgálódást kívánó biológiai érdekességére, archeológiai és esztétikai értékeire, tájképi szépségére. Szerencsére a parcellázási tervekből nem lett semmi, mert nehezen megvalósíthatók. Elsősorban azért, mert a tó tengerszint feletti magassága miatt a part és a környék közművesítése nagyon költséges volna. A talajtechnikai kutatások, fúrások adatai azt bizonyítják, hogy itt olyan a talajrétegződés, hogy a legkisebb szenynyeződés is igen könnyen a tó tiszta vizébe jut, ahová még tisztított szennyvizet sem tanácsos bevezetni. Ez a természeti adottság jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Garancsi-tavat a Pest megyei Tanács V.B. — a megyei természetvédelmi bizottság ja-16