Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Kárpáti Miklós: A kirakat rendezés alatt

Szép keretben gyászos ócskaságok. A budapesti kirakatok méltatlanok a szép architektúrához. Egy nyugati újságíró vélekedett így a főváros „ékszereiről". Túlontúl elfogult-e a kritika, vagy jogos a berzenkedés? * Legenda, de ha úgy tetszik, tanulságos történet a kirakatrendező szakmáról. Még akkoriban történt, amikor divat volt mindenre nagy masnit kötni, csak úgy lehetett a portékát kitenni a vitrinbe. Az ötvenes évek közepe táján esett meg tehát, hogy az egyik főútvonal hentesüzletének vezetője is ki akart tenni magáért a közelgő nagy ünnep előtt. A beosztottjainak kiadta: zsírból formálják meg — mellszoborként — bölcs tanítónk portréját, azt teszik majd a kirakatba, köszöntve a jeles ünnepet. Fél nap tüsténkedtek az eladók, a segédek, amíg a piros krepp-papírok közé bevarázsolták „művészi remeküket". Délutánra az üzlet főbejárata melletti vitrinben pompázott a fej. Csodájára jártak. Estére még a kirakatvilágítást is bekapcsolták. Ez törte derékba a derék üzletvezető karrierjét. A lámpák sugárzó melegének hatására a „műremek" lassan olvadozni kezdett. Állítólag másnap reggel már új boltvezető húzta fel nyitáskor a rolót. * Kókány Győző, a Fővárosi Tanács építésügyi és igazgatási osztályának főelőadója nemcsak a piszkos, rendezetlen kirakatok miatt bosszankodik sétánk közben, hanem más is nyomja a begyét. Több mint tíz év tapasztalatának birtokában maga is arra készül, hogy papírra vesse a kirakatokról összegyűjtött nem éppen szívderítő tapasztalatait. — Akárhová vetődik is a turista, elsősorban a kirakatokról szerez benyomást egy-egy városról. A portálok kikerülhetetlenül szembeötlenek, megadják egy-egy utca, sőt egy egész városrész hangulatát. Ha összehasonlítjuk a budapesti kirakatokat más fővárosokéval, talán a középmezőnyben helyezhetők el. Az egyik legnagyobb baj, hogy vannak kirakatok, amelyek mögött mintabolt, iroda, műhely vagy netán raktár bújik meg. Érthető, hogy ezek portálja, még ha a Belváros szívében van is, nem csillog-villog, nem ragadja meg a tekintetet. * Nem kell messzire kutyagolni, ha kilépünk a Városháza kapuján. Egy kis séta a Kossuth Lajos utca felé, a Városház utca páratlan oldalán. Málladozó feliratból derül ki, hogy az egyik nagyméretű kirakatsor hűtlen gazdája a Magyar Tudományos Akadémia Műszerügyi és Méréstechnikai Szolgálata, Országos Kutatófilm Központja. Vastagon lerakódott koszréteg az ablaktáblák között. A Kossuth Lajos utca elején a diafilmboltot úgyis sokáig tatarozták, ehelyett talán ide tértek be a szülők, hogy egy-egy kutatófilmmel meglepjék a csemetéket? Még elképzelni is nevetséges. A kirakatból amúgy sem deríthető ki, hogy itt árusítják-e a kutatófilmeket, vagy csupán megrendelhetők. * Kókány Győző tud még jó néhány példát csak úgy kapásból: — Ehhez hasonló kirakatok csúfítják a városképet például a Sütő utcában. A szép-12