Budapest, 1983. (21. évfolyam)
8. szám augusztus - Megyesi Gusztáv: Só
MEGYESI GUSZTÁV nia ahhoz, hogy teljesítse a normáját, s ne álljon le a munka a telepen. Ha valamilyen oknál fogva nem teljesíti a normáját, például csak harminc mázsát lapátol el, akkor a sómolnár kidugja fejét az ablakon és leszól a rakodóknak: „Na, mi van?!" Azt nem lehet mondani, hogy a sólapátoló ilyenkor elszégyelli magát, vagy hogy az esetleges országos sóhiányra gondol, de az igenis tény, hogy lehajtja a fejét, és őrült iramba kezd, hogy pótolja lemaradását. Talán a sómolnár miatt teszi ezt? Nem állnak rokonságban, nem Is barátok, legfeljebb köszönő viszonyban vannak egymással, a maglódi személyvonaton meg sem ismerik egymást, mégis kötelességének érzi a sólapátoló, hogy kielégítse a sómolnár igényét. A sólapátoló nem tudja, hogy mit jelent negyven mázsa só óránkénti ellapátolása, mert nem is tudhatja. Az a paradox helyzet alakult ki, hogy a sólapátolásról ők maguk tudják a legkevesebbet. Itt van például Farsang Sándor, tizennyolc esztendeje lapátolja a sót, ez a maglódi ember mást se csinált élete utóbbi tizennyolc esztendejében, következésképp nem tud beszélni a sóról. („Milyen a só, Farsang elvtárs?" „Szar." „Mik a tervei, Farsang elvtárs?" „Nincsenek terveim." „Azért csak szokott álmodni valamiről?" „Nem szoktam álmodni.") Nekünk, kívülállóknak azonban talán van még rálátásunk erre a munkára, ezért kötelességünk is elemezni a sólapátolást, épp a magunk érdekében. De meg tudjuk-e tenni? Van-e képességünk itt és most, ezekben a megbonyolított időkben? * Egy magyar állampolgár másfél kilogramm sót fogyaszt el évente. A lakosság igen kényes a sóellátásra, a só több, mint élelmezési cikk: jelkép, akár a kenyér. Kedves szokása népünknek, hogy a neves államférfiakat sóval és kenyérrel fogadja a megyehatáron, s az sem véletlen, hogy népmeséink hemzsegnek a sóval kapcsolatos fordulatoktól. Egyik közismert népmesénkben az öreg királynak ama kérdésére, „hát meséld el, mennyire szeretsz engem lányom", a királylány azt felelte: „úgy szeretlek édesapám, mint a sót", mire az öreg király elkergette udvarából a lányát, s csak évekkel később értette meg, hogy milyen hibát követett el, de akkor már késő volt. Sóért felelős vezetőink ismerik a népmesei tanulságot, mégis úgy tűnik, hogy a legnagyobb zavarban vannak, amikor a sókérdés kerül terítékre. A sóért felelős vezetők a részleges sóhiányok idején azt hitték, hogy ha majd megszűnik a hiány, akkor véglegesen rendeződik a kérdés. És megszűntek a részleges sóhiányok, a szocialista országok összefogásának köszönhetően lett elég só az üzletekben, de a kérdés mégsem oldódott meg, mert egy-, maximum kétféle sót lehetett kapni. A felelős vezetők ekkor azt hitték, hogy ha bővítik a választékot, s a lakosságnak lehetősége lesz többféle só közül választania — kinek-kinek ízlése, szokása szerint —, akkor tényleg megoldódik a probléma. És csakugyan bővült a választék, immár kapni román, jugoszláv és NDK-beli asztali sót, jódozott sót is, sőt, lengyel vákuumsót és csehszlovák pácolt sót, de van jódos vákuumsó és van turistasó is, párolt minisó és mindenféle étkezési só, a legkülönfélébb csomagolásban : zacskóban, fóliában, jutazsákban és műanyag dobozban, sőt, egyenesen sótartóba „kiszererelve", ám a lakosság mégis reklamál. Hogy ez a só már nem olyan, mint a régi, sokak szerint csökkent a sótartalma. Egyre kevésbé sós a só, mondják nagyapáink, kik ujjaik közt csipetelik az ételükbe, s mondják anyáink, kik késheggyel mérik a levesükbe, s mondjuk mi magunk is, kik sótartókat rázunk egyre intenzívebb mozdulatokkal. Volt idő, mikor három rázás is elég volt, ma már négy-öt rázás sózza meg úgy-ahogy az ételt. Bors elvtárs apró üvegcséket emel ki az iroda szekrényéből. Ahány üveg, annyiféle só, alaposan megvizsgálva, s néhány jegyzőkönyv a laboratóriumi vizsgálatok eredménysoráról. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a sótartalom nemhogy csökkent volna, hanem egyenesen nőtt. A mai sósabb, mint a régi, gépelték a vizsgálati jegyzőkönyvekbe, a jelentések alján pecsét és aláírás (s. k.), a mellékletben magyarázat, fizikahkémiai mérések eredményei. Eszerint a sótartalom több mint 99 százalék, míg a régié csak 97—98 szá^W ÉTKEZÉSI SO ÁRLAP ÉRVÉNYES«1982 ápr ills -tői RÉGI ÁR ÚJ ÁR F5tsg. F t /6sg. ASZTALI SÓ Compack, román, jugoszláv 1 kg ^ÍÖCL 5,70 NDK 0,94 kg J&Gi 5,40 JÓDOS ASZTALI SÓ Compack,román,cseh 1 kg 5,70 EXTRA-FINOM VAKUM és PÁROLJ SÓ román, cseh 1 kg *|0,— lengyel 1,25 kg y^d 12,50 EXTRA-FINOM JÓDOS VÁKUM SÓ cseh 1 kg 10,TURISTA SÓ 50g 4,40 PÁROLT„MINf SÓ 2g ^CC 0,30 ÉTKEZÉSI SÓ 5kg :»<< 24,ZSÁKOS ÉTKEZÉSI SÓ kimért 3»8 °F t / 4< g JÓDOS ZSÁKOS ÉTK. SÓ kimért 3,80Rz / kg 7
