Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Megyesi Gusztáv: Só

MEGYESI GUSZTÁV nia ahhoz, hogy teljesítse a nor­máját, s ne álljon le a munka a te­lepen. Ha valamilyen oknál fog­va nem teljesíti a normáját, pél­dául csak harminc mázsát lapá­tol el, akkor a sómolnár kidugja fejét az ablakon és leszól a rako­dóknak: „Na, mi van?!" Azt nem lehet mondani, hogy a sólapátoló ilyenkor elszégyelli magát, vagy hogy az esetleges or­szágos sóhiányra gondol, de az igenis tény, hogy lehajtja a fejét, és őrült iramba kezd, hogy pótolja lemaradását. Talán a só­molnár miatt teszi ezt? Nem áll­nak rokonságban, nem Is bará­tok, legfeljebb köszönő viszony­ban vannak egymással, a mag­lódi személyvonaton meg sem is­merik egymást, mégis kötelessé­gének érzi a sólapátoló, hogy ki­elégítse a sómolnár igényét. A sólapátoló nem tudja, hogy mit jelent negyven mázsa só óránkénti ellapátolása, mert nem is tudhatja. Az a paradox helyzet alakult ki, hogy a sólapátolásról ők maguk tudják a legkeveseb­bet. Itt van például Farsang Sán­dor, tizennyolc esztendeje la­pátolja a sót, ez a maglódi ember mást se csinált élete utóbbi tizen­nyolc esztendejében, követke­zésképp nem tud beszélni a só­ról. („Milyen a só, Farsang elv­társ?" „Szar." „Mik a tervei, Farsang elvtárs?" „Nincsenek terveim." „Azért csak szokott álmodni valamiről?" „Nem szok­tam álmodni.") Nekünk, kívül­állóknak azonban talán van még rálátásunk erre a munkára, ezért kötelességünk is elemezni a só­lapátolást, épp a magunk érdeké­ben. De meg tudjuk-e tenni? Van-e képességünk itt és most, ezek­ben a megbonyolított időkben? * Egy magyar állampolgár más­fél kilogramm sót fogyaszt el évente. A lakosság igen kényes a sóellátásra, a só több, mint élel­mezési cikk: jelkép, akár a ke­nyér. Kedves szokása népünk­nek, hogy a neves államférfiakat sóval és kenyérrel fogadja a me­gyehatáron, s az sem véletlen, hogy népmeséink hemzsegnek a sóval kapcsolatos fordulatoktól. Egyik közismert népmesénkben az öreg királynak ama kérdésére, „hát meséld el, mennyire sze­retsz engem lányom", a király­lány azt felelte: „úgy szeretlek édesapám, mint a sót", mire az öreg király elkergette udvarából a lányát, s csak évekkel később értette meg, hogy milyen hibát követett el, de akkor már késő volt. Sóért felelős vezetőink isme­rik a népmesei tanulságot, mégis úgy tűnik, hogy a legnagyobb zavarban vannak, amikor a só­kérdés kerül terítékre. A sóért felelős vezetők a rész­leges sóhiányok idején azt hitték, hogy ha majd megszűnik a hi­ány, akkor véglegesen rendező­dik a kérdés. És megszűntek a részleges sóhiányok, a szocialis­ta országok összefogásának kö­szönhetően lett elég só az üzle­tekben, de a kérdés mégsem ol­dódott meg, mert egy-, maxi­mum kétféle sót lehetett kapni. A felelős vezetők ekkor azt hit­ték, hogy ha bővítik a választé­kot, s a lakosságnak lehetősége lesz többféle só közül választa­nia — kinek-kinek ízlése, szoká­sa szerint —, akkor tényleg meg­oldódik a probléma. És csak­ugyan bővült a választék, immár kapni román, jugoszláv és NDK-beli asztali sót, jódozott sót is, sőt, lengyel vákuumsót és cseh­szlovák pácolt sót, de van jódos vákuumsó és van turistasó is, párolt minisó és mindenféle ét­kezési só, a legkülönfélébb cso­magolásban : zacskóban, fóliában, jutazsákban és műanyag doboz­ban, sőt, egyenesen sótartóba „kiszererelve", ám a lakosság mégis reklamál. Hogy ez a só már nem olyan, mint a régi, sokak szerint csök­kent a sótartalma. Egyre kevésbé sós a só, mondják nagyapáink, kik ujjaik közt csipetelik az éte­lükbe, s mondják anyáink, kik késheggyel mérik a levesükbe, s mondjuk mi magunk is, kik sótartókat rázunk egyre intenzí­vebb mozdulatokkal. Volt idő, mikor három rázás is elég volt, ma már négy-öt rázás sózza meg úgy-ahogy az ételt. Bors elvtárs apró üvegcséket emel ki az iroda szekrényéből. Ahány üveg, annyiféle só, alapo­san megvizsgálva, s néhány jegy­zőkönyv a laboratóriumi vizsgá­latok eredménysoráról. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a sótartalom nemhogy csökkent volna, hanem egyene­sen nőtt. A mai sósabb, mint a régi, gépelték a vizsgálati jegy­zőkönyvekbe, a jelentések alján pecsét és aláírás (s. k.), a mellék­letben magyarázat, fizikahkémiai mérések eredményei. Eszerint a sótartalom több mint 99 száza­lék, míg a régié csak 97—98 szá­^W ÉTKEZÉSI SO ÁRLAP ÉRVÉNYES«1982 ápr ills -tői RÉGI ÁR ÚJ ÁR F5tsg. F t /6sg. ASZTALI SÓ Compack, román, jugoszláv 1 kg ^ÍÖCL 5,70 NDK 0,94 kg J&Gi 5,40 JÓDOS ASZTALI SÓ Compack,román,cseh 1 kg 5,70 EXTRA-FINOM VAKUM és PÁROLJ SÓ román, cseh 1 kg *|0,— lengyel 1,25 kg y^d 12,50 EXTRA-FINOM JÓDOS VÁKUM SÓ cseh 1 kg 10,­TURISTA SÓ 50g 4,40 PÁROLT„MINf SÓ 2g ^CC 0,30 ÉTKEZÉSI SÓ 5kg :»<< 24,­ZSÁKOS ÉTKEZÉSI SÓ kimért 3»8 °F t / 4< g JÓDOS ZSÁKOS ÉTK. SÓ kimért 3,80Rz / kg 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom