Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Imre János: Mit keres a vendég? És mit keresünk rajta?

DR. IMRE JÁNOS Mit keres a vendég? És mit keresünk rajta? Hazánk fővárosába évente több millió bel- és külföldi vendég érkezik, akinek turisztikai igényeit lehetőségeink határain belül ki kell elégítenünk. Ez elsősorban politikai, társadalompolitikai kérdés, de jól szervezve természetesen gazdaságos tevékenység is. Minderre felkészülni azonban költséges dolog; különösen számunkra az, akik a fővárosi idegenforgalom infrastruktúrája terén máig sem állítottuk helyre teljesen a háborús károkat — és a fejlődés is elmaradt az azóta hatalmasra duzzadt (bel- és külföldi) utasforgalom igényeitől. Budapesten az ezredfordulóig sem tudunk mindent arányosan fejleszteni, soktényezős vonzerőnkből meg kell határozni azt a néhányat, aminek fejlesztése a legcélszerűbb, hosszú távon a leggazdaságosabb. A termál- és a gyógyturizmus fejlesztése a legfontosabb. Ez olyan vonzerő, amelyben Budapest verhetetlen a világ összes fő-és nagyvárosai között. A fejlesztési sorrendben másodiknak egy olyan feladatkomplexumot emelünk ki, melyet csak körülírni tudunk: Budapest „couleur locale"-ja, a főváros imageja, amely részben alig megfogalmazható elemekből áll, nagyrészt azonban olyan valós tényezőkből, amelyek közvetlenül elősegítik, hogy jól érezze magát nálunk a vendég. Ide tartozik például a vendégfogadás szívélyessége, udvariassága a szolgáltató intézményektől a főváros egész lakosságáig; a szálláshelykínálat mennyisége, minősége és szerkezete; az idegenforgalmi programok stb. Harmadikként azokat a létesítményeket, szolgáltatásokat emeljük ki, amelyeket elsősorban nem idegenforgalmi szempontból fejlesztünk, magas színvonaluk a főváros rangját, hírét növeli. Ide tartoznak a művészeti, a tudományos (kongresszusi) és a sport(hobbi) célú fejlesztések. Van egy-két speciális terület, amelynek fejlesztése idegenforgalmi szempontból is rendkívül fontos — ilyen például a közlekedés —, de ennek fejlesztését az idegenforgalom nem határozza meg, legfeljebb befolyásolja. Ugyanez érvényes a főváros agglomerációjának fejlesztésére is. A termál- és gyógyturizmus fejlesztése Közismert tény, hogy európai viszonylatban hazánk és Budapest is egyedülállóan gazdag termál-és gyógyvizekben. A fürdők gyorsított fejlesztésével erősítenénk a főváros sajátos idegenforgalmi vonzerejét, s megteremtődnék az az egyéni arculat, amely Budapestet a világ és Európa fővárosai közül kiemelné. A tömeges idegenforgalom szempontjából elsősorsorban a strandfürdőket és az uszodákat kell fejleszteni. A termálvizű strandok, uszodák nemzetközi idegenforgalmunkban minden egyéb vonzerőt szerencsésen kiegészítenek. A strandfürdők zöme régi, felújításuk részben folyamatban van, részben még várat magára. A kulturált strandoláshoz korszerű öltözők, vízszűrő, forgató, vízgazdálkodási és medencerendszerek kialakítása szükséges. A jelenlegi huszonegy budapesti strandfürdő különböző hőfokú termálvízzel üzemel. Látogatottságuk eltérő: a hideg vizes külterületi strandok kevésbé népszerűek, a belterületi hévizes strandok viszont főszezonban túlzsúfoltak. A meglévő strandok megfelelő karbantartása, rekonstrukciója, fejlesztése mellett célszerű lenne új strandokat is kialakítani. A szakma távlati terveiben már szerepel a Paskál és a Kelenföldi strandfürdő. Budapest környékén a leányfalusi, a visegrádi-lepencei, a váci és a ráckevei strand bővítése kívánatos. Ha Gödön építenénk egy új strandot, az segítené a budapestiek, a bel- és külföldi turisták strandigényeinek kielégítését is. Az uszodák állapota is eltérő képet mutat: a fővárosban csak az Újpesti és a Komjádi Béla uszoda mondhatók korszerűnek. A Nemzeti Sportuszoda rekonstrukciója befejezéshez közeledik, a többi teljes vagy jelentős mértékű rekonstrukcióra szorul. Nagy részük nyitott, így csak nyáron használható. A fedett uszodákat nem pótolják a nyitott medencéjű fürdők és strandok. A főváros nyilvános uszodáinak, strandjainak vízfelülete — nem egészen 60 ezer négyzetméter — a nemzetközi normákhoz és a hazai tervezési irányelvekhez Négyszer annyi szabadtéri uszodára és tizenötször annyi fedett uszodára lenne szükség, mint amennyivel jelenleg rendelkezünk. Űj uszodákat szabadidőközpontok építésével együtt célszerű létesíteni, ahol sportpályák, kondicionáló- és játéktermek, szalma, büfé, kölcsönző és egyéb szolgáltatások is a közönség rendelkezésére állnak. A fővárosi gyógyfürdők felújítása, rekonstrukciója rendkívül lassú ütemben halad. A gyógyfürdők hasznosítása nemcsak népegészségügyi szükséglet; a gyógyidegenforgalomban a gyógyvíz s a vele kapcsolatos szolgáltatások kedvezően „exportálhatók" is. Ehhez azonban további gyógyszállók építése szükséges. A távlati tervek szerint Budapesten öt fürdőközpont alakulna ki, s mindegyikben létesülne egy-egy gyógyszálloda is: 1. A gellérthegyi forráscsoporthoz: a Tabáni Gyógyszálló; 2. A József-hegyi forráscsoporthoz: a József-hegyi Gyógyszálló; 3. A Margitszigeten elkészült a Thermal Hotel; 4. A Városligetbe: szálloda a Széchenyi fürdő mellett; J!!lll!l!l!ll<llllll!!l!lllllll!'!IIIIIIIIIM!!IH 2