Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Dr. Buza Péter: Saroltából — Sándor

DR. BUZA PÉTER SAROLTÁBÓL - SÁNDOR Gyón egy kiáltásnyira fekszik Dabastól, homokjárta, lapos vidék. Ha nem nyújtózna kertjében majd az égig két hatalmas jegenyenyár, Vay László kastélyára alig figyelne föl az utazó. Pallér tervezte épület, néhány oszlop minden dísze. Terebélyes faluvégi kúria. Ennyire futotta a szétszaladt vagyon maradékából. Saroltának persze így is palota. Rejtélyes folyosók, nyikorogva nyíló tölgyfaajtók, barátságos búvóhelyek, ijesztően tágas termek, és köztük egy kedves is, a toronyszoba. Dicsőséges forradalomról, véres csatákról, gyászos bukásról szólnak itt a történetek — hősökről és árulókról. A szakállas szárazdajka, Dani papa dörmögő hangja akár a parázs. Perzsel és meleg fényt rajzol a sötétség fekete kárpitjára. Néha odaül a zongorához, játszik és énekel. Aztán meg színes krétákat vesz elő, és le is rajzolja a mesebeli világot. Komárom várát: miért is kellett föladni?! Bécset, az utcát, a lámpavasat: Latour nyakán kötél! Huszárokat, nyalka legényeket: Én hoztam haza őket Kossuthnak, három századnyi szép vitézt! Dani papa szerelme Jelmezekbe öltözött, romantikus érzelmek mögé rejtőzött a magyar világ a múlt század derekán. Más volt akkor férfinak lenni, mint manapság; egy ország istenítette és siratta fiait. S lám Vay Lászlót, Bem egykori hadsegédét, a daliás honvéd őrnagyot leánnyal keserítette a sors. Gyönge csontú, hitvány kis leánykát szült urának Beniczky Sarolta. De egy Vaynak nem parancsol a fátum! Ha kinövi a pólyát, ha megéri, hogy megáll a két lábán, jó lesz fiúnak. Majd kap egy nadrágot. Sándor! így hívják! Kutya, aki kételkedni merészel! Karonülő csöppség Sarolta-Sándor, amikor 1861-ben megjelenik életében s a gyóni kastélyban a gazda barátja, emigrációs társa, Kászonyi Dániel. Kossuth titkos követeként érkezett Londonból, angol állampolgárként lépte át a határt. Pesten lődörgött, bizonytalan terveken tűnődve, jóformán pénztelenül, amikor az Arany Sasban összeakadt Vay Lászlóval. A gróf nevelőnek szerződtette — barátságból. Igaz, az alig másfél éves leánykának inkább dajka dukált volna. De ezt a szerepet is szívesen fölvállalta a különös sorsú forradalmár. Később aztán ő tanította meg irni, olvasni is a cseperedő gyermeket, aki tőle leste el majdani férfiszerepének egyik fontos vonását. Dani papa nemcsak a hazáért, egy asszonyért is lángolt, mély alázattal, minden emberi hiúságot levetkőzve, romantikus szerelemmel. Kéghi Laurát annak idején máshoz adták. Talán ő maga se akart igazán Kászonyiné lenni. A másik férfi azonban — hogy elfogyott a hozomány —, négy gyermekével együtt faképnél hagyta öregedő feleségét. Annak pedig rögtön eszébe jutott a kidobott udvarló. Nem is csalódott. A több mint ötvenéves, bizonytalan jövedelmű, de annál megbízhatóbb érzelmű nevelő habozás nélkül magához vette egykori szerelmét, családostul. így kell egy nőért mindent föláldozni ! — beszédes gesztus, követésre érdemes példa a Sándorság útjára kényszerített Saroltának. Amúgy is szorgamasan tanulja szerepét. Kitűnően vív, lovagol; László úr a gondos pedagógus, még a kocsiskáromkodásokat se hagyja ki a tanmenetből: ha férfi vagy, légy férfi... Papszoknyában Vay László excentrikus ötlete, hogy lányából fiút nevel, meglehetősen ritka bolondéria. De maga a bolondéria nem volt ritkaság a gróf családjában. Krafft-Ebing tanár úr, az elmekórtan és a szexuálpszichológia múlt századi fejedelme is fontosnak tartotta annak idején, hogy ama bizonyos, később még taglalandó anamnézisét a família eseteivel gazdagítsa. Tőle tudjuk: Sarolta anyai nagyanyja képzelt bénulása miatt 17 évig nyomta az ágyat, s hasonló indokkal feküdt hét esztendeig egyik leánya — azaz a comtesse nagynénje — is. Ez azonban nem akadályoztameg az utóbbi hölgyet abban, hogy a megye legszorgalmasabb bálrendezője legyen. A másik nagynéninek az volt a rögeszméje, hogy a szalonjában álló egyik bútordarab „átkozott". Ha valaki valamit rátett az asztalkára, határtalan izgalom fogta el, fölkapta a „megmérgezett" tárgyat, s bevitte a fekete kamrának elkeresztelt szobába, amelynek kulcsát soha sem adta ki a kezéből. Halála után kalapok, sálak, kesztyűk, ékszerek, bankjegyek egész tömegét találták meg rokonai ezen a babonás rettegéssel tisztelt rejtekhelyen. Sarolta-Sándor egy másik nagynénje két évig nem söpörtette ki a szobáját, nem mosakodott, nem fésülködött, elbújt a világ elől. Az anya — Beniczky Sarolta — irtózott a holdfénytől, s emiatt gyakran voltak hisztériás rohamai. A famüiának egy másik ága kizárólag spiritizmussal foglalkozott, az apa két közeli rokona pedig agyonlőtte magát. Akadt olyan is köztük, aki „bizalmasan", fűnekfának azt mesélte, hogy tulajdonképpen ő Sobri Jóska, csak mást végeztek ki helyette a fogdmegek. De hamarosan újra fölül a lóra, s nekivág a pusztának... Maga Vay László hozzájuk képest „csak" szeszélyesnek mondható. Szeszélyből verte el tekintélyes vagyonát, szeszélyből nevelte fiúnak elsőszülöttjét, s amikor 1863-ban világra jött a második gyerek, Péter, szeszélyből bújtatta szoknyába a fiúcskát —, hogy fel ne boruljon családjában a nemek egyensúlya. Még szerencse, hogy a gyerek öltözékéhez illő pályát választott: pap lett belőle, pápai protonotárius. „Minden bűnünkért imádkozik már egy szép, szőke missionárius" — írja jóval később, öreg s megértő barátjának, Tóth Bélának — az „effendinek" — egy keserű pillanatában, a remény kapaszkadóit keresve, Sándor-Sarolta. Egy aranyszőke missz A grófkisasszony csak akkor számíthat otthon dicséretre és elismerésre, ha férfias erélyről tesz tanúbizonyságot. Megcsodálják, ha szigorú ostorcsapásokkal rendre tanítja a négyesfogat szilaj állatait, ha fácánt lő a hajnali vadászaton, ha birkózásban legyűri a mezítlábas cselédgyereket. 1867 késő őszén megváltoznak az idomítás kulisszái. Az akkor nyolcéves Sarolta Lipcsébe utazik nevelője, Kászonyi Dániel kíséretében. Kiköltözik Dani papa családja is. A közeli Lindenauban bérelnek maguknak egy házacskát, természetesen Vay László költségén. A comtesse később Drezdában folytatja tanulmányait, anyai nagyanyjánál lakik, annál, aki tizenhét évig feküdt képzelt betegen, ám aki mégsem tudja megemészteni unokája férfias vonásait s viselkedését. Olyannyira nem, hogy intézetbe adja, s az csak természetes, hogy leány intézetbe. Ám a tizenkét éves — magát fiúnak érző és valló — Sarolta kihasználja a kínálkozó alkalmat: megszöktet egy „nefelejts szemű, aranyszőke ifjú misszt". Dani papa a harmadik vasútállomáson éri utol a bűnbe esett gyerekeket: a csatlakozásra vártak, hogy a tengerhez utazzanak. A nagymama nem vállalja tovább a furcsa szerepébe immár tökéletesen beletanult unoka nevelését. Sarolta visszautazik a gyóni kastélyba. Mondhatni: férfivá avatva. Eszerint is viselkedik. Nem múlik el egyetlen év sem újabb és újabb liaison nélkül. Mindemellett nyelveket tanul, irodalmat, történelmet. Hosszú utazásokat tesz — néha édesapja is vele tart. Fiatal férfiként ismerkedik a világ-38