Budapest, 1983. (21. évfolyam)

1. szám január - Seregi László: Hat év

Hat en A III. honismereti konferencia nak a tábora; a kerületi bizottságok a korábbinál jóval szorosabb kapcsolatokat építettek ki társadalmi szervezetekkel. A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a mozgalom igazából még nem tudta felkelteni a fiatalok érdeklődését, annak ellenére, hogy 1978 óta az iskolákban fokozottabb figyelmet fordítanak a hazafias nevelésre. Kivált a gimnáziumokban kedvezőtlen a helyzet, ahol csak elvétve foglakoznak honismerettel, helytörténettel. Erősíteni kell az iskolák és a közművelődési intézmények kapcsolatát. A mozgalomnak el kell jutnia az új lakótelepekre is, ahol szinte alig kötődnek lakóhelyükhöz az emberek. A honismereti mozgalom elméleti problémáiról Székely György akadémikus, a Hazafias Népfront honismereti munkabizottságának elnöke tartott előadást. Bevezetőjében arról szólt, hogy a mozgalom utóbbi években tapasztalt fellendülése annak is köszönhető, hogy az eddiginél szorosabb együttműködés alakult ki a megyei és a fővárosi bizottságok között. A honismereti pályázatok eredményeiről szólva kiemelte, hogy egy-egy brigád vagy üzem történetének feldolgozásakor forrás értékű adatok, tények kerültek felszínre. A néprajzi gyűjtések számos, szinte elfeledett, ám történelmi múltunk szempontjából érdekes tárggyal, eszközzel gyarapították a tudományos kutatómunkát. A honismereti szakkörök tevékenységében azonban visszaesés tapasztalható: mintha alább hagyott volna a pedagógusok lelkesedése — állapította meg. Fellendült viszont a műemlékvédelem társadalmi támogatása. A lakosság mind több megőrzésre méltó értéket, objektumot fedez fel, s ajánl az illetékesek figyelmébe. Érdeklődésük nem torpan meg a házaknál: nem egy helyen tettek, illetve tesznek javaslatot technikatörténetileg fontos berendezések védelmére, olyan tárlatok létrehozására, ahol ezeket a gépmatuzsálemeket — akár oktatási céllal is — a fiatalok elé lehetne tárni. A honismereti tevékenység közösségteremtő és történelmi szemléletet formáló szerepe miatt különösen alkalmas arra, hogy értelmes elfoglaltságot nyújtson a fiataloknak — hangsúlyozta Székely György. A mozgalom fővárosi tapasztalatairól Gerelyes Ede, a Hazafias Népfront budapesti honismereti munkabizottságának elnöke számolt be. Elmondta, hogy a honismerettöbbé nem néhány lelkes ember magánügye, szinte városi tömegmozgalommá nőtt. Ezt bizonyítja egyebek mellett a Közös otthonunk című akció sikere is. A rendezvénysorozat legfőbb célja az volt, hogy lokálpatriótákat neveljen az új lakótelepeken. Sorra születtek a múlt feltérképezését szolgáló, tudományos igényességű munkák. A szellemi tartalékok további feltárását célozná, ha a honismereti tevékenységbe az eddiginél jobban bevonnák a kerületi népfrontbizottságok mellett működő régi, neves alma materek tanulóiból verbuválódott baráti köröket. Támaszkodni lehetne a fővárosba költözött vidékiekre is. Juhász Zoltán, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának titkára korreferátumában arról beszélt, hogy az eddiginél jobban be kellene vonni a munkásokat a hely- és üzemtörténeti kutatásokba. Olyan módon is, hogy rögzítenék az idősebbek visszaemlékezéseit, élményeikkel tovább színesítve az amúgy sem szürke képet. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az egymástól szinte karnyújtásnyira tevékenykedő népfront-, illetve szakmaközi bizottságok elmélyítsék kapcsolataikat. Kevés a fiatal a honismereti mozgalomban, szögezte le Juhász Zoltán, s ez, szerinte, azzal is magyarázható, hogy túlnyomó többségük nem kötődik a szakmájához. A szakszervezetek és aszakmunkásképzőintézeteksokattehetnének a fiatal szakmunkások hivatásszeretetének erősítéséhez. Aczél Kovách Tamás közvetlen hangú, jegyzetekhez nem kötött referátumában a fővárosunkba látogató, társadalmi vívmányainkat tanulmányozó külföldiek tapasztalatait, kedvező véleményét ismertette. Hangsúlyozta, fontos, hogy a múlt neves városépítői mellett jelenünk tisztségviselőinek a fővárosért kifejtett munkáját és személyét is megismerjük. Az ilyen jellegű emberi közelség közös feladataink megoldását szolgálja. Csomor Tibor, a Budapest-gyűjtemény helyettes vezetője felszólalásában arról beszélt, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár idestova 80 esztendeje gyűjti azokat a dokumentumokat, amelyek fővárosunk életével, történetével foglalkoznak. E hatalmas tényanyagból rendszeres időközönként kiadványokat, katalógusokat állítanak össze, melyeket bárki megtekinthet s felhasználhat munkájához. A gyűjtemény nyitottságának köszönhetően az elmúlt években számos tudományos értékű monográfia, kötet látott napvilágot. E sorból kiemelhető Budapesti munkásmozgalom 1919-től 1945-ig terjedő szakaszát elemző mű. Fokozott érdeklődésre tarthat számot a Budapest a Tanácsköztársaság idején című tartalmas bibliográfia. Az ajánló bibliográfiák becses darabja a 100 éves Budapest, amely 1973-ban, Pest és Buda egyesítésének centenáriumán jelent meg. Az utóbbi hat évben tovább gazdagodott a választék. Kinyomtatták például a Budapest a szépirodalomban című válogatást, a Jókai Mór Budapestje, Ady Endre Budapestje és Krúdy Gyula Budapestje című összeállítást. Csomor Tibor végezetül azt javasolta, hogy újabb várostörténeti vetélkedőt hirdessenek meg 1985-ben, a felszabadulás 40. évfordulójára. Bíró Ferencné, a Fővárosi Pedagógiai Intézetvezető szakfelügyelője annak a véleményének adott hangot, hogy a honismereti mozgalom híveinek a tábora még népesebb lehetne, ha szakítanának az eddigi szemlélettel, s a mozgalmat, magát a fogalmat, helyesen értelmeznék. Manapság ugyanis mozgalom alatt előadások garmadáját értik, ahol fiataloknak és idősebbeknek papírról felolvasott, minden érzelemtől mentes közleményeket kell végighallgatniuk. Nem vitás — mondotta — szükség van az elméleti alapok megteremtésére, ám eközben nem feledkezhetünk meg a cselekvésről sem, amely jelzi s mintegy igazolja az előadásban elhangzottak megértését, hasznosulását. Már az is nagy előrelépés volna az eddigiekhez képest, ha a fiatalokat kerületi sétákra invitálnák tanáraik, s felkészülten, mégis kötetlenül bemutatnák a kulturális értékeket, egyúttal jeleznék, mi az, ami szűkebb pátriájukban az égető gondok közé tartozik. Csak az a gyerek válik fogékonnyá a múlt iránt — hangsúlyozta Bíró Ferencné —, aki tisztában van a jelennel, s felismeri, hogy a jelen csakis a múlt által érthető meg. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára hozzászólása elején rámutatott: a honismereti mozgalom alkalmasnak bizonyult eltérő világnézetű emberek mozgósítására; olyan célokat sikerült elébük tűzni, amelyekkel mindannyian egyetértettek. Ennek köszönhetők azok a szép és gazdag tudományos eredmények, amelyeket az immár társadalmi méretűvé szélesedett mozgalom felmutathat. Elismerőleg szólt azokról a nem kis áldozatot hozó szakemberekről és lelkes aktivistákról, akik hozzájárultak annak a nagy ívű folyamatnak a kibontakozásához, amelynek nyomán az elszigetelt helytörténeti akciócskák az idők során tömegmozgalommá szélesedhettek. Még figyelemre méltóbbak lehetnének azonban az eredmények, mondta, ha a népfront helyi szervezetei s a többi társadalmi szervezet között az eddiginél szorosabb együttműködés alakulna ki. A III. budapesti honismereti konferencia Fischl Erika, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága titkárának zárszavával ért véget. Seregi László 33