Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Faragó Éva: Vészi József és a Budapesti Napló

FARAGÓ EVA Vészi József és a Budapesti Napló „Majd egyszer, amikor majd valamikor történelmivé pókhálósodnak mai mindennapjaink és elátkozott eseménytelenséggel mendegélő esztendőink: a korfestő historikus nem felejtheti ki e korszak miliőjéből Vészi József anekdotáját..." — írta Krúdy Gyula 1928-ban a Budapesti Napló alapítójáról és főszerkesztőjéről. A Pesti Napló, a Budapesti Napló, a Jung Ungarn, a Budapester Presse, majd a kormány félhivatalos német nyelvű orgánumának, a Pester Lloydnak „a redaktora rotációs-tempóban járt-kelt, dolgozott, ágált, kommandírozott és elmélkedett életében. Az emberi fizikumban valóra váltott sorsmotor volt ez a Vészi József, aki talán még álmában is újságot szerkesztetett, politizált". Krúdyhoz hasonlóan számos író, költő és pályatárs idézte Vészi József, „az események lázában égő" publicista és politikus emlékét. A magyar polgári sajtó kialakulásával foglalkozó tanulmányok joggal tulajdonítanak a Budapesti Naplónak történelmi szerepet. Az Ady-kutatók nagy része — Király István, Láng József, Vezér Erzsébet, Varga József — kiemeli: a Budapesti Napló és Vészi József sokat tett a publicista Ady elismertetéséért. Vészi József életpályájának (1885—1940) jelentős szakasza kapcsolódott össze a Budapesti Naplóval s a századfordulón a lap köré csoportosult — irodalomban, művészetekben új utakat kereső, a polgári radikalizmus eszméit képviselő — írók, költők szociológusok harcával. A kilencvenes évekre kialakultak az újságvállalatok különböző típusai, amelyek elsősorban üzleti szempontok alapján határozták meg a lapok programját. A legjelentősebb lapok egy-egy politikai párt befolyása alatt álltak. A kormány „hivatalos" lapja a Budapesti Közlöny volt; a Deák-párt a Pesti Naplót, a Függetlenségi Párt a Magyar Újságot, a Tisza-párti balközép a Hont támogatta. A nagy példányszámú „üzletes sajtó", a Légrády-testvérek tulajdonában lévő Pesti Hírlap vagy Rákosi Jenő napilapja, a Budapesti Hírlap, hirdetésekből élt. 1896-ban megjelent a pesti utcán az első magyar bulvárlap, az Esti Újság, 1904 végén pedig A Nap, majd 1910-ben Az Est látott napvilágot. A Pesti Naplónak, a Deák-párt egykori lapjának történetében nem mindennapi esemény következett be 1896-ban. A főszerkesztő a szerkesztőséggel — tizennyolc újságíróval — együtt kivált a Pesti Napló kötelékéből. A lázadó fiatalok kivonulását a korabeli lapok különböző módon kommentálták. A Hét című hetilap például így írt: „Mi ez? Sztrájk akar lenni? Suszterek Önök vagy asztalosok ? Micsoda nagyúri hóbort ez ?" A kiválás körülményeit homály fedi, az emlékezések rejtélyes „ultimátumról" szólnak. A Budapesti Napló indulása Tisztázatlanok a kiválás után húsz nappal, 1896. augusztus 20-án meginduló új vállalkozás, a Budapesti Napló alapításának körülményei is. Az újság kezdetben érdekcsoportok, politikai pártok támogatása nélkül jelent meg, legalábbis erre utalnak a szerkesztő és a munkatársak emlékezései. Az első számban közzétett előfizetési felhívás kizárja mindennemű tőke támogatását. „Az ígéret... ím testté vált. Közrebocsátottuk a B. N.-t, amelyben ugyanazzal a lelkesedéssel, buzgósággal és kitartással fogjuk szolgálni a közügyet, mint eddigi pályánkon mindenkor... a szabadelvűség bátor, mindenkitől független hangoztatása, ez a B. N. programja, mert programunk nekünk a B. N. kiadóinak is, akik vállalkozóktól, vállalkozóknak bárminő érdekeitől nem függünk." A Budapesti Napló szabadelvű lap volt, kezdetben Tisza István híveinek balszárnyát, a gazdaságpolitikában liberális eszméket hirdető „merkantilista-urbánus" irányt képviselte. Történetében — 1896 és 1918 között — három nagyobb korszak különböztethető meg, és ez voltaképpen összefügg a szerkesztők — Vészi József, Kabos Ede és Pályi Béla — szemléletével, temperamentumával. A Budapesti Naplót egy ideig valóban — ahogy magukat nevezték — „újságírói köztársaság" szerkesztette, Vészi József főszerkesztő és Braun Sándor felelős szerkesztő vezetésével. Az induláskor ott találjuk a szerkesztőség belső munkatársai között Ábrányi Emilt, Clair Vilmost, Fái Bélát, Holló Mártont, Lyka Károlyt, Márkus Józsefet, Papp Dánielt és Thury Zoltánt. A lap eleven vezércikkeket közölt, sokszínű volt a tárcarovata. A sikert jó tollú újságírógárda biztosította, amelyeknek kiválasztásában Vészi mindenkor biztos ítéletű és éles szemű szerkesztőnek bizonyult. A legtöbb vezércikket — (V) betűjellel — ő jegyezte, de találkozhatunk ebben a rovatban Papp Dániel, ifj. Ábrányi Kornél, később Kabos Ede, Bíró Lajos, Ady Endre írásaival is. A Budapesti Naplónak különösen tárcarovata kiemelkedő, amelyet Thury Zoltán, Papp Dániel, Molnár Ferenc, Ady Endre, Bíró Lajos, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza neve is fémjelez. Az 1905 —1096-0S esztendőkben a vasárnapi „tárcaéli vers" írása Ady privilégiuma volt. A tárcarovatot tudósítások követték, majd belföldi és külföldi eseményekről szóló beszámolók. A hírrovat nem sok újat hozott a többi napilaphoz viszonyítva. 1898-tól azonban a szerkesztőség kialakította az úgynevezett „hírélit": egy-egy hírt kiemeltek, s ennek kapcsán — kezdetben több szerző-Vészi József 1913-ban tői — rövid glosszákat közöltek. A „híréhnek" utolérhetetlen mestere volt a kiváló képességű, fiatalon elhunyt novellista és drámaíró, Thury Zoltán. A hírek után a főváros, a színház-zene, az irodalom-művészet, a tudomány, a sport eseményeiről számoltak be; 34