Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Kerekes Ferenc: Füstöl vagy nem füstöl?

Füstöl vagy nem füstöl ? szakemberek felkészültségét és rátermettségét, csak megjegyzem: eddig is sok halálos baleset történt kéményhiba miatt, és jelenleg is több ezer ember él potenciális életveszélyben. A gondokat a Fővárosi Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat egyik vezetőjének nyilatkozata is jelezte, aki többek közt kijelentette: sok ezer olyan kéményjárat van Budapesten, amelyet megvizsgálni sem tudnak, mert megközelíthetetlen. A helyzet cselekvést sürget, ugyanakkor még mindig szinte akadémikus jellegű viták zajlanak arról, hogy a kémények felújítása építési vagy épületgépészeti feladat-e ? Sajnos, presztízskérdéssé fajult a „kéményügy". A kéményfelújításnak különböző módjai ismeretesek. A hagyományos eljárás, a kéményvakolás helyett jelenleg a Westerform-béléscsővel történő felújítás használatos Európa-szerte. Ide szokták sorolni még az úgynevezett szerelt fémkéményéket is, bár ez tulajdonképpen új kémény építésének számít. Az említett technológiákat összehasonlítva, a gyakorlati tapasztalat alapján a következőket lehet megállapítani. A kémények vakolással végzett felújításának talán egyetlen előnye, hogy viszonylag olcsó. Hátránya, hogy még a leggondosabb kivitelezés esetén is rövid a kémény élettartama, nem kellően vízzáró, és nem biztosítható a kémény járat szabvány által előírt belső keresztmetszete. Kevésbé gondos kivitelezés esetén előfordulhat, hogy a levált vakolat teljesen eldugaszolja a kéményjáratot, s ez gáztüzelés esetén életveszélyes. Sokan figyelmen kívül hagyják azt az egyszerű tényt, hogy míg hagyományos tüzelés esetén, ha nincs huzat, a tűz kialszik a fűtőkészülékben — a kellemetlenül erős füst azonnal jelzi a hibát —, addig a gáztüzelésnél nehéz észlelni a hibát, mert a készülék tovább üzemel. Megindul az égéstermékek visszaáramlása, s a szén-monoxid-koncentráció esetleg az életveszélyes szintet is elérheti. A Westerform-béléscsővel történő felújítás hátrányai: az épületen (lakásokon) belül falat kell bontani, és a költségek viszonylag magasak. Ám a külföldi tapasztalatok szerint a béléscsővel történő kéményfelújításnál a kémény élettartama megegyezik az épületével. Ha az élettartam szerinti költség-összehasonlítást nézzük, a két technológia közül hosszú távon a Westerform csővel végzett felújítás olcsóbb, gazdaságosabb. E technológia előnyei még: a gázfűtőkészülék igényeihez lehet méretezni a meglévő kéményjáratok belső méretét, és nem kerülhet dugulást előidéző törmelék a kéményjáratba. Teljesen vízzáró, ezért korrózió nem fenyeget. A kémények felújításával kapcsolatban még sok a teendő. Itt az ideje felülvizsgálni azt a nézetet, mely szerint csak az a korszerű fűtésmód, amelyhez nem kell kémény. S ha beláttuk, hogy kéményre szükség van, lássunk hozzá felújításukhoz. A Fővárosi Tanács illetékesei ma már szervezett formában próbálják a kémények felújítását szorgalmazni. Tudomásom szerint az egyik építőipari vállalat pár hónapja célszervezetet hozott létre, hogy tervszerűen foglalkozzon a kéményfelújítással. Ahhoz viszont, hogy az ilyen célszervezet valóban ütőképesen működjön, koncepciózusabb döntésre és zökkenők nélküli anyag- és eszközellátásra lenne szükség. Addig, amíg- nincs egységes koncepció, s szinte máról holnapra történnek a dolgok, sem az épületfelújító ipart, sem a háttéripart nem lehet felelőssé tenni azért, mert nem teremt jó munkafeltételeket. Amennyiben nem szűnik meg a bizonytalanság, „kéményügyben" további veszélyekkel kell számolni. A jelenlegi helyzet konzerválása szinte beláthatatlan következményekkel járhat. 31