Budapest, 1983. (21. évfolyam)
6. szám június - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások
Csökkent vagy nőtt a közéleti érdeklődés? Sok tanácsi vezető szerint kevesebben vesznek részt a tanácstagi beszámolókon, mint korábban, s ez azt bizonyítja, hogy csökken a közéleti érdeklődés. Mások viszont az ellenkezőjét állítják, s olyan lakossági fórumokra hivatkoznak, ahol ötven (!) kérdés után szakították meg a vitát. Korunkban a város sokkal jobban meghatározza életünket, mint valaha is. S hatása csak erősödik, terjed, ahogy gyorsul a fejlődés. Ezért érthetően nő az érdeklődés a város ügyei iránt. Vagyis a hiba nem a lakókban van, ha egy-egy gyűlés az unalomba fullad. A közönyt mindig a tanácsi munka gyengesége magyarázza. Hogy így van, arról meggyőzően tanúskodnak a jól sikerült tanácskozások. A Fővárosi Tanács a közelmúltban tárgyalt az állami lakások eladásáról. Az elképzelés régen nem látott vitát keltett. Ennek két oka is volt. Az egyik: a javaslat még teljes kidolgozása előtt került a tanácstagok elé. A másik a fontosabb: sok-sok embert közvetlenül érint a lakások eladása. Számos családnak kedvez, de az idősekben aggódást is kiváltott. Ezért olyan rendelkezésre van szükség, amely tekintettel van minden bérlő érdekére. Az érdeklődés szavunk az érdek szóból ered. Vannak nálunk érdekellentétek is? Vannak. S minden tanácsi beszélgetésen — legyen az beszámoló vagy fórum — az érdeklődést növeli az új intézkedésben, tervben felismert érdek. Főként az, kit részesít a fejlesztés előnyben, s mely rétegre hárít nagyobb terhet. Gyakran kísért a régi nézet, hogy a tanácsülés, a beszámoló legfőbb rendeltetése meggyőzni a résztvevőket: a kidolgozott javaslat, az elfogadott döntés a leghelyesebb megoldás. S ezért a sok ismétlés, a nagy gonddal csiszolt, valóban támadhatatlan, de semmi, vagy kevés újat nyújtó előadás. Pedig fontos, hogy még az előkészítés idején mind több embert vonjanak be a közös gondolkodásba, hogy azután a tanács mind több embert bevonhasson a megvalósításba is. A választópolgár mindig újat vár a gyűléstől, legalábbis mást, többet, mint amit lát és hall a tévében, vagy olvas a lapokban. Ezért sikerült minden olyan tanácstagi beszámoló vagy helyi fórum, amely elsősorban a szűkebb környék gondjaival foglalkozott, őszintén és a legnagyobb teljességgel. Ugyanúgy megkívánják, hogy a tervezést, a megvalósítást mint folyamatot mutassák be. Vagyis: választ kérnek arra, mi az oka a változásoknak, miért van szükség több új, a régi határozatoktól eltérő intézkedésre. Mindenkit foglalkoztat, hogy a családok életkörülményei között megnövekedtek a különbségek. Egyik jele, hogy amíg korábban főként egy-kétszobás lakásokat építettek, a fővárosban mind több négy-hat, sőt nyolcszobás villa is készül. Vajon elvi változás történt? Vagy hibás volt a régi gyakorlat? Amikor még ezer és tízezer családnak nem volt saját lakása a fővárosban, a közvélemény nem fogadta el az ilyen „egyenlőtlenséget." Azóta emelkedett az életszínvonal, enyhültek a lakásgondok, s ez tükröződik az építkezésben is. Más oka is van a szemléletváltozásnak. Ha a jobb teljesítményért nagyobb elismerés jár, nyilvánvaló, hogy számottevő jövedelmi különbségek is keletkeznek. Ezért vált lehetővé — egyebek között — a nagyobb lakások építése. Változások a fejlesztésben A 8o-as években — eltérően a korábbi határozattól — jelentősen több magánerős lakás épül. A megváltozott gazdasági körülmények következtében csökkent az állami támogatás. A tervezett lakásszámot csak úgy lehet elérni, ha nagyobb arányban vonják be az építésbe a magánerőt. Erre van lehetőség, a főváros lakói sok-sok milliárdot takarítottak meg építkezésre. A főváros vezetői megvizsgálták nemrég: milyen támogatást kapnak az építtetők, megvannak-e a kellő feltételek az új tervek megvalósításához. A legnagyobb lehetőség e téren a telepszerű magánerős építkezések kiterjesztése. Itt a legszervezettebbek a körülmények, a leggazdaságosabb a terület előkészítése, s a leghatásosabb a nagyipari eljárások alkalmazása. A Fővárosi Tanács 18—20 ezer telepszerű magánerős lakás építését írta elő. Most úgy döntöttek, hogy legkevesebb 28 ezer lakáshoz kell megteremteni a beruházási feltételeket, függetlenül attól, hogy ezek megépülnek-e 1986-ig. Hasonlóképp elrendelték, hogy a korábban tanácsi építkezésre kijelölt s már előkészített területen is mintegy 10—13 ezer telepszerű magánerős lakást építsenek. Erre ott van szükség, ahol különben pénzügyi nehézségek miatt nem volna folytatható a fejlesztés. így a gazdaságosan beépíthető terület nem marad üresen, és elérhető a tervezett lakásszám. A legfontosabb kérdés: van-e elegendő építtetői igény? Van. 1981-ben 15 600 lakásra volt jóváhagyott építtetői kijelölés, és további 11 300 lakást kértek a munkáltatók: gyárak, intézmények. Vagyis a tervezett 20 ezer lakással szemben 26 900 volt a kereslet. Az idén az építtetői kijelölések száma meghaladja a 24 600-at, és a teljes fizetőképes kereslet elérte a 34 ezret. Úgy számítják, hogy 1986-ig ez felemelkedhet 38 ezerre. Vagyis bőven van fedezet. Az ötéves tervidőszak első két esztendejében a tervezettnél jóval több — 9700 telepszerű magánerős lakás készült el. Megvan a feltétele tehát, hogy öt év alatt mintegy 28—33 eze r lakást adjanak át. A Fővárosi Tanács számottevő segítséget nyújt a telepszerű építkezéshez. Közművesít, utakat, bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, orvosi rendelőket, boltokat épít. Megállapították azt is, hogy az előkészített terület mindig időben rendelkezésre állt az építőknek. A magánerős építkezéseken 15 ezer lakást vállalt az állami nagyipar, ötezret a szövetkezeti. Sajnos, a szövetkezeti ipar részvétele csökkent, inkább a szabadáras felújítási munkák iránt érdeklődik. Ezért növekvő feladat hárul a nagyiparra. Számolni kell újabb feszültséggel a rendelések és a vállalások között. A tervezett lakásszám elérésének másik lehetősége az egyedi magánerős építkezés nagyobb támogatása. A legégetőbb gond a telekszerzés. Sokat mondó számok: 1978 és 1982 között 1472 telket hirdettek meg tartós használatba adásra. A jelentkezők száma 9400 volt! Ezért a tanács több új intézkedést tett a helyzet javítására. Úgy tervezik, hogy 1986-ig mintegy 3500 telket adnak tartós használatba. Ezekhez megépítik az utat, a közműveket. Egyszerűsítették az engedélyezési ügymenetet. Ezt szolgálja olyan kisvállalat szervezése is, amely a tanácsadáson kívül segítséget nyújt a tervezéshez, építéshez. Az egyedi magánerős építkezések zömét kisiparosok végzik. Sokan vannak azonban, akik részben vagy egészében a rokonsággal öszszefogva, kalákában építik fel a családi házat. Az állami és a szövetkezeti ipar általában nem vesz részt egyedi építkezésekben, bár történt kezdeményezés, hogy bekapcsolják a nagyipart is. Sok gondot okoz az építőanyag időleges hiánya. A kereskedelem változtatni kíván ezen. Több, az építtetőket kiszolgáló új áruházat nyitottak vagy nyitnak. Hasonlóan szervezetten könnyítik meg, hogy szebb, változatosabb — s gazdaságosabb is! — legyen az egyedi magánerős építkezés. Aczél Kovách Tamás Városházi tudósítások 27