Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Tarjányiné dr. Sovány Zsuzsanna: A kertészet vadvirága

TARJÁNYINÉ DR. SOVÁNY ZSUZSANNA A kertészet vadvirága Kedvező időpontban kezdődött meg a bolgárkertészek letelepedése a várost ellátó övezetben. Munkájukkal hiányt pótoltak, szaktudásukkal, új módszereikkel gazdagították a tekintélyes múltú magyar kertészetet. A magyar—bolgár kapcsolatok jóval a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza. Szövetségek és azok felbomlása, egymás ellen viselt hadjáratok és békekötések jelzik a két nép igen régi politikai, katonai, gazdasági és kulturális kapcsolatait. Az ellentéteket „békévé oldja az emlékezés", és az elmúlt évszázadok során egyre inkább a népeink közötti rokonszenv vonásai erősödtek meg. Elősegítették ezt a történelmi körülmények, a közös ellenség, a török elleni harc, a nemzeti függetlenség megvédéséért, illetve annak helyreállításáért folytatott küzdelmek. A múlt század vége óta — ha szabad így kifejezni — személyes jellegű barátsággá fejlődött ez a kapcsolat: ekkor jelentek meg hazánkban, főleg Budapesten és környékén nagyobb tömegben a bolgárkertészek. Hazánkban minden korban virágzó mezőgazdaság volt, ezen Kapálás előtt belül határainkon kívül is hírnévnek örvendő kertészkedés folyt. Kedvezően hatott Pest-Buda kertészeti kultúrájára az 1838 utáni árvízvédelem, s bár a kiegyezés után súlyos károkat okozott a filoxéra a szőlőművelésben, és a gyárak telepítésének óhatatlanul igen sok kert esett áldozatul, mégis ekkor kapott igazi lendületet a kertgazdálkodás. A rohamosan növekvő fővárosi lakosság zöldségfélékkel való ellátása már önellátással nem, csak árutermeléssel valósítható meg. Ebben a termelőnek és eladónak egyaránt kedvező időpontban kezdődött meg a bolgárkertészek letelepedése a várost ellátó övezetben. Munkájukkal hiányt pótoltak, szaktudásukkal, új módszereikkel gazdagították a tekintélyes múltú magyar kertészetet. Az elmúlt száz év alatt kertészeti és egyéb tudományágak szakírói, napilapok újságírói gyakran ismertették a bolgárkertészek munkálkodását, életmódját, az általuk meghonosított „bolgárkertészkedést". Meghatóan szép szavakkal fogalmaz Végh Kálmán Mátyás (1921) Bolgárkertészet című művének előszavában: „a bolgár kertészkedés a kertészet nagyszerű vadvirága, mely méltán megérdemli, hogy a különböző szaklapokban írjanak róla." A bolgárkertészek bevándorlása és letelepedése időpontjára nézve sok ellentmondó adat található. Egyes állítások szerint az első bolgár 1845-ben jött Csepelre, mások úgy vélik, hogy már háromszáz esztendeje. A múlt század végén a Kertészeti Lapok hasábjain arról adnak hírt, hogy a bolgárok 1858—1861 táján jelentek meg a fővárosban. Más tudományos munkák arról tudósítanak, hogy előbb a főváros környéki falvakban telepedtek le, Budapesten csak 1876-ban. Olyan utalások is olvashatók, hogy korábban, még a török hódoltság idején mint kereskedők jöttek föl délről, s behozott áruik: zöldségfélék, gyümölcsök után a törökök vámot fizettettek velük. Bolgár adatok szerint tömeges kivándorlásuk hazájukból Nyugat-Európa felé a török elnyomás utolsó éveiben indult meg. Viszont korábban sokan áttele-Karfiolbetakarítás 42