Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - C. Kiss Sándor: A lángoló torony

C. KISS SÁNDOR Tegnap este kigyulladt a Vár rondelláján a kőto­rony tetőszerkezete. A tűzoltók hamarosan elol­tották a lángokat. A tűz okát vizsgálják. (Újsághír: Népszabadság, 1982. szeptember 11.) Néhány éve még csak a budai királyi palota helyreállítási mun­káiról beszéltünk. Most a hely­reállítássá! párhuzamosan napi­rendre kerültek a karbantartás­felújítás gondjai is. Ráday Mihály Unokáink sem fogják látni című televízós műsorának egyik adá­sában arról beszélt, hogy a buda­vári palota gondosan helyreállí­tott részeit a karbantartás hiá­nyosságai miatt újabb károk ér­hetik. Látogatók ezreit vonzza nap mint nap a palota múzeumegyüt­tese. Sokáig szinte megoldhatat­lannak tűnt a Várnegyedbe autó­busszal érkező turisták parkolási gondjainak a megoldása. A Fe­hérvári-rondellával egybekap­csolva, a régi kőtár felszámolásá­val sikerült megfelelő parkoló­helyet kialakítani. Mögötte sö­tétlik a volt Honvédelmi Mi­nisztérium első emeletig lebon­tott romépülete. Egy részét vál­lalatok használják irodának, rak­tárnak. Gondoskodni kellene azonban e romos épület karban­tartásáról is, hiszen javasolt át­építésére (Budapest, 1982/10.) „Erzsébet királyné parasztháza" legfeljebb a hetedik ötéves terv­ben kerülhet sor. Vajon mi az oka, hogy a Szent György teret lezáró Koldus-ka­pu és tornya építési munkái a Kommunális Beruházó Vállalat által adott megbízás dacára aka­doznak? Úgy hírlik, az ok igen prózai: az Országos Műemléki Felügyelőség számláit az eddig végzett munkákról mind ez ideig nem fizették ki... Pedig ezen a kapun át vezet a legrövidebb út a palota látnivalóihoz. Most jóko­ra kerülővel lehet csak eljutni az új parkolóból a múzeumokig. A karbantartás legnagyobb gondját az jelentette, hogy erre a célra nem állt rendelkezésre elegendő anyagi fedezet. Sza­nyi József, a Kommunális Beruhá­zó Vállalat igazgatója szerint a palota karbantartó részlegének jelenleg 12—18 dolgozója van. A vállalat javaslatára a Művelődé­si Minisztérium megteremtette egy nagyobb létszámú karbantar­tó részleg létrehozásának a lehe­tőségét, amelyet várgondnok­sággá lehetne fejleszteni. A Pénz­ügyminisztérium 1983-tól kezd­ve ún. szakaszos aktiválást en­gedélyezett, ami azt jelenti, hogy a beruházási keret 3—3,5 száza­léka használható fel karbantar­tásra. Ez 66 fő alkalmazását te­szi lehetővé. Ekkora létszámmal sok mindent maguk megjavíthat­nak, nem kell minden munkát külső vállalatoknak kiadni, a kar­bantartás is lényegesen olcsóbb és gyorsabb lesz. Sajátos feladatot jelent a múlt év őszén leégett Zsigmond-to­rony helyreállítása. S nemcsak azért, mert az ehhez hasonló váratlan kiadások miatt jócskán kitolódhat a palota elhanyagolt környezetének a rendbehozata­la — amely már 1974 óta folyik. Érdemes néhány mondatban fel­idézni a kapu „előéletét". így jobban megérthetjük azokat a nehézségeket, amelyek már 1954-es újjáépítése során is fel­merültek. A törökök „Lihegő-kapunak" nevezték a kaputornyot, utalva ezzel a kapuszorosba felvezető híd meredekségére. A torony alapfalai szinte eredeti középko­ri állapotban maradtak ránk. 1854-ben kerti épületet emeltek az alapfalakra. A századvégi nagy átalakítás idején pedig egy „Er­zsébet királyné parasztházának" nevezett szecessziós villát építet­tek rá. Ez a villa a második vi­lágháború végén, az ostrom alatt súlyosan megsérült, leégett. A romok eltakarítása után köny­nyen feltárhatták a középkori maradványokat. Kiderült, hogy a kapuhoz külső felvonóhíd is tartozott. A helyreállítás során a kiegé­szítések megkülönböztetésére A torony maradványai a II. világháború utan II lángoló torony 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom