Budapest, 1983. (21. évfolyam)

1. szám január - Kerényi Károlyné: Túrót eszik a cigány - Kálnoky László vérse

Túrót eszik a cigány Kodály Zoltán ifjúsági kórusműveivel elsőként Borús Endre aratott országos sikert, a Wesselényi utcai Polgári F:

úiskola énekkarával. A vidéki tanítóból fővárosi énektanárrá lett Borús Endre csodálatos zenepedagógiai érzékkel teremtette meg ezt a száztagú kórust, melyre Kodály is felfigyelt, s először a Psalmus bemutatójára kérte közreműködésüket. A kiváló teljesítmény és hatalmas siker után a Wesselényi utcai polgári énekkara számára komponálta Kodály az első gyermekkórusokat, a Túrót eszik a cigányt és a Villőt. Ugyancsak akkoriban fedezte fel Sztojanovits Adrienne, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium kiváló énektanára a Kodály-kórusművek értékét. A Szilágyi énekkara addig többnyire „Adi néni" tehetséges zeneszerző apjának, Sztojanovits Jenőnek szép kórusműveivel, a Csodaszarvassal és a Karácsonyi álommal szerepelt az iskola ünnepélyein, most azonban lehetőség nyílt újabb művek bemutatására. Sztojanovits Adrienne egymás után tanította be a Villőt, a Gólyanótát, az ABC-1 s egyéb kórusműveket. Az énekkar kivirult a keze alatt, pedig egy-egy ünnepi szereplés előtt a karének óráin kívül csak tízpercekre vagy negyedórákra vette igénybe a gyerekeket, szó sem lehetett a tanulók „túlterheléséről". A tanári testület bizony nem fogadta tetszéssel ezt a számára újszerű muzsikát; emlékszem, egyik kitűnő matematika—fizika szakos kollégám sehogy sem akarta megérteni, mi az, hogy „Kireleiszon—villő", a miseszöveg és az ősi babonaság összefonódását a szövegben. Kodály zenéjét többen nem méltányolták, csak Hollósy Béla igazgató látta a muzsika jelentőségét. A gyerekek viszont annál nagyobb lelkesedéssel énekelték, ők ösztönösen magukévá tették a kórusművek szépségét. így született meg azután az első lemez, melyen a Wesselényi utcai Polgári Fiúiskola énekkara a Lengyel László-játékkal, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium énekkara pedig a Villővel szerepelt. Közben Borús Endrét, emlékezetem szerint, szörnyű tragédia érte: gombamérgezésben meghalt a felesége és a kisfia. Ő maga is súlyosan megbetegedett, de felgyógyult, azonban hosszú időre elment a kedve a kórussal való szerepléstől. így a Szilágyi énekkara került előtérbe, s a nagy sikerű Pünkösdölőt már nekik komponálta és ajánlotta Kodály Zoltán. Sztojanovits Adrienne újabb és újabb művekkel bővítette az énekkar programját, s lehetőségük nyílt ezt az új, nagy jövőjű muzsikát Bécsben, Münchenben is bemutatniok; tulajdonképpen velük indult a Kodály-iskola világhódító útjára. Sztojanovits Adrienne is kiváló zenepedagógus volt. Kitűnő tanítványokat nevelt, akik folytatták és továbbfejlesztették azt, amit tőle tanultak. Raffay Erzsi nemrégiben a televízióban emlegette, hogy neki köszönheti egész művészi pályáját; Huszár Klárát már 13—14 éves korában láttuk, hogy dirigált egy-egy műsorszámot a Zeneakadémia Szilágyi Erzsébet-ünnepélyein — a későbbiek közül Szőnyi Erzsébet a legfőbb büszkeségünk. De számtalan kevésbé közismert, ugyancsak kiváló tanítványt nevelt, akik mint zene- és énektanárok nemcsak a főváros, hanem az ország, sőt, a világ sok részén tanították, tanítják a gyermekek és a közönség örömére és lelkesedése közepette Kodálynak és követőinek nagyszerű kórusműveit. Sztojanovits Adrienne nyugalomba vonulása után más kitűnő énektanárok is tanítottak a Szilágyiban, de egy-egy nagy ünnepély alkalmával mindvégig meghívták „Adi nénit", mint az énekkar megteremtőjét, hogy egy-egy műsorszámot ő vezényeljen. Érettségi találkozókon a régi diákok még nagymama korukban is körülénekelték a régi dalokkal kedves hajdani tanárukat, s temetésén, a sírjánál a Pünkösdölő részlete csendült fel valahai „gyerekei" ajkán. És hogy menynyire fontos volt ez a muzsika minden tanítványa életében, bizonyítja egy, Párizsban hosszú betegség után elhunyt orvos esete, akiről húga azt írta nekem: élete utolsó napján még egyszer meg akarta hallgatni a Kodály-lemezt, melyen ő maga is énekelt 52 évvel ezelőtt a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium énekkarában. Nemrégiben egy zeneszerző tanítványom érkezett haza Párizsból, féléves tanulmányútról, és sokat mesélt a Nyugaton jelenleg divatos, nálunk még ismeretlen új zenéről, a computer szerepéről a jövő zenéjében. Reméljük, hogy nálunk a nép lelkéből, hagyományaiból fakadó, nagy mesterek kezében megformált gyönyörű kórusművek még sokáig boldogítják, gyönyörködtetik a maguk természetességével az ifjúságot, és humánumukkal ellensúlyozzák az elgépiesedést és az elsivárosodást, ami — úgy látszik — az eljövendő generációkat a zenében is fenyegeti. Kerényi Károlyné KÁLNOKY LÁSZLÓ Lakótelepi lakos fohásza Az utcasornak, ahol lakom, vagy kánikulában is bezárt és lefüggönyözött ablakai vasúti pályatestre ablakok mögött alusszuk nyílnak. A pályaudvari éjszakai álmunkat, és mivel a panelfalak hangosbeszélő érdekes dolgokat közöl nem tudnak a téglafalak módján néha, éj idején. Úgy megszoktam a hangját, lélegezni, reggelre az egészséges emberek is hogy szinte hiányozna már nehézlégzéssel ébrednek, a betegek közül pedig ha nem hallanám. De az elmúlt hetekben néhányan megfulladnak, a szerencsésebbeknek formájukkal némileg az Eiffel-toronyra csupán súlyosbodik állapota; emlékeztető a másik lehetőség, fényszórókat állítottak fel a sínek hogy kivilágított szobában alszunk mentén. Nem jártam be a pályatestet, — föltéve, ha tudunk —, mint börtöncellák rabjai. s nem is vagyok szakértő ily ügyekben, Nem mondtam gyermekkorom óta mégis úgy rémlik, olyan magasan imát, de ha azokra gondolok, ragyognak a halogén izzók, hogy a föld színére akik ezt kiagyalták, elég kevés juthat fényükből. Annál inkább mégis áhítatos, régen tanult bevilágítanak ablakainkon, és csak szavak tolulnak ajakamra: kettő közül választhatunk: „Az örök világosság fényeskedjék nekik.'''' 21