Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Császár Nagy László: Addig jár a korsó...

lések lélekszáma. Sok ezer ember került ki abból a környezetből, amely egyben ellenőrizte is magatartásukat és életvitelüket. Az új viszonyok között egyszerre rájuk nehezedik az egzisztenciateremtés gondja, és a beilleszkedés sem megy könnyen. Sokan csak nagyon nehezen, a gyengébbek pedig egyáltalán nem tudják megoldani a rájuk váró feladatot. Az imént említett gondatlanság következtében viszont alkalom kínálkozik a könnyebb gyarapodásra. Sajnos, ezekre a településekre bevándorlók biztosítják a „fővárosi" bűnözés állandó hátországát. Amikor a személyi tulajdon terhére elkövetett bűncselekmények számának emelkedéséről beszélünk, ezekről a tényezőkről sem szabad megfeledkeznünk. -— A gépkocsi-tulajdonosok gyakran panaszolják, hogy autójuk nincs biztonságban. — Az autólopások valóban sok fejtörést okoznak a rendőrségnek. A véglegesen ellopott gépkocsik száma évente eléri a kétszázat. Ha pedig még azt is hozzászámítjuk, hogy évente általában gépkocsiból ötezer, gépkocsiról pedig ezerkétszáz alkalommal lopnak el egy-egy tárgyat, további háromezer esetben viszik el önkényesen és használják jogtalanul a más tulajdonát képező autót, akkor ezzel nagyjából érzékeltetni tudom a gondokat. A reális helyzetkép érdekében el kell mondani azt is, hogy sokan szinte raktárnak használják a személygépkocsijukat, amelyben — jól látható helyen — értékes ingóságokat, pénzt, igazolványokat tárolnak. És hiába javasoljuk a riasztóberendezések Elekes István felvétele felszerelését, valamint a motor beindítását lehetetlenné tevő technikai megoldásokat, sok gépkocsi-tulajdonos idegenkedik ezektől. A vagyon elleni bűncselekmények közül milyen típusú bűncselekmények száma emelkedett jelentősebben? — A személyek javai ellen elkövetett betöréses lopások száma tavaly meghaladta a tízezret, az ekként okozott kár 107 millió forint. Érdemes azonban elgondolkozni ennek okain és az elősegítő körülményeken. A tények olykor önmagukért beszélnek. A személyek javai elleni összes betörés között a lakásbetörések 39—45 százalékában fordultak elő, és tavaly 60 millió forint kárt okoztak. A lakásbetörések több mint egynegyede a fővárosban történt. Az elkövetés módjai között a leggyakoribb: a betörő egyszerűen bemászik a lakásba. Esetleg könnyűszerrel kifeszíti az ajtót vagy az ablakot. A mellékhelyiségek nyitott ablakai — melyeket jó esetben szúnyoghálóval fednek — szintén csábítják a betörőket és az egyre körültekintőbb betörőbandákat. Tavaly kétszáz lakásból vittek el 100 ezer forintnál nagyobb értékű vagyontárgyakat. Másodikként a hétvégiház-betöréseket kell említeni, amelyek aránya 15—20 százalék, az okozott kár pedig meghaladja a 10 millió forintot. Ez a bűnözés Pest és Borsod megye után a fővárosban a leggyakoribb, ezt követően pedig a Balaton környékén. A betörések harminc százalékának szenvedő alanyai pedig a borospince-tulajdonosok, a magánkereskedők — üzleteiket és kirakataikat rabolják ki —, valamint a magániparosok — műhelyeiket törik fel. Az ilyen esetekben okozott kár azonban lényegesen alacsonyabb a lakásbetörések következtében keletkező károk összegénél. — De beszéljünk az elkövetőkről is, hiszen a személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények tettesei között legmagasabb a visszaesők aránya. — Ez a tény elsősorban a bűncselekmény jellegéből adódik. A lopás és betörés a leggyakoribb, ezt ugyanis rövidebb vagy közepes időtartamú szabadságvesztéssel sújtja a törvény. Tehát az elkövető nem az életét, hanem csak személyi szabadságát veszélyezteti. Jellemző az elkövetőkre az is, hogy akiket lopás miatt már többször felelősségre vontak, az újabb bűncselekmény esetén nagyon ügyelnek arra, hogy cselekedetük minősítése során véletlenül se állapíthassák meg, mondjuk, a rablás tényállási elemeit. Akik pedig berendezkedtek erre az életmódra, azokat különben sem az foglalkoztatja, hogy négy- vagy hatévi büntetést kapnak, hanem a felelősségrevonás elkerülésének esélyét latolgatják. A pillanatnyi esélyt igyekeznek meglovagolni, mivel a betöréseknek hozzávetőlegesen ötven, a lopások esetében pedig negyven százalékában derítjük fel 30—60 napon belül a tettest. A tolvajok erre építenek, és az ebből adódó esélyeiket értékelik túl, holott az utólagos felderítés aránya sokkal kedvezőbb ennél, tehát a felelősségrevonás nem odázható el sokáig. — Szólni kell azonban arról is, hogy az állampolgárok miként védekezhetnek a jelenleginél hatásosabban a tulajdonukat károsító betörések és lopások elkövetőivel szemben? — Mindenekelőtt a legfontosabb: a lakosságnak jobban kell ügyelnie tulajdonára. Vagyis, a vizet kérő idegeneknek az ablakon is ki lehet adni a poharat. A régiségkereskedőkkel és gyűjtőkkel is lehet olyan időpontra megbeszélni az egyezkedést, amikor az eladni szándékozó biztosítani tudja ismerősének, barátjának jelenlétét is. A több százezres vagy milliós értékű lakások tulajdonosainak és azoknak, akik jelentős értékű vagyontárgyakkal rendelkeznek, nem hiszem, hogy éppen a biztonsági zár vagy riasztócsengő vásárlásának halogatásával kellene takarékoskodniuk. Számos bűncselekményt nagyon egyszerű módszerrel is meg lehetne előzni. Például, ha valaki több napra elutazik, megkérheti szomszédját, nézzen a lakására. Olyan légkört kell teremteni, hogy a lakóközösségben sosem látott idegenek ne sétálhassanak ki degeszre tömött bőröndökkel a szomszédos lakásból. Mindemellett természetesen a családnak és iskolának a jelenleginél nagyobb gondot kell fordítani a fiatalok magatartásszabályainak formálására, konfliktustűrő képességük fokozására. A bűnüldöző hatóságoknak is meg kell tenniük mindent azért, hogy a betörések és lopások számának alakulásában a szükséges javulást elérhessük, hiszen a közrend és közbiztonság, ezen belül a vagyonbiztonság helyzete és állapota jelentős mértékben befolyásolja a lakosság közérzetét. És ebben a munkában — mindannyiunk érdekében — jelentős segítséget nyújthat nekünk a lakosság is. 3