Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Balázs István: A köszörűs báró

a szőlős szekereken, váltunkon kis puttonnyal, és hajtottunk végig a Margit körúton, majd föl a Keleti Károly utcán ... — Szépen éltünk, gyarapodtunk. Az első világháború befejezése után kosárszám hozták le a királyi várból az ezüst evőeszközöket, amelyek a háború idején el voltak ásva. Saját kezűleg keféltem ki, piszkáltam ki acirádákba rakódott gyantát, homokot. Később Horthy rendelt tőlünk tőröket, úgy tudom, vadásztársainak ajándékozta őket. A gazdasági válságot nem éreztük meg. Új eszközöket ugyan nem nagyon vettek, ám amit lehetett, azt rendbe hozatták. Negyvenöt után a kórházak ostromoltak, ládaszám hozták a szikéket élezni. Villany még nem volt, sírva hajtottam a gépet, melyre később a segéd — hogy könnyebbé tegye dolgomat — egy fogantyút szerelt. — Szegény férjem harminckét esztendeje hagyott itt. Azóta az unokatestvérem segít meg néhány bedolgozó. Télen hozzák a korcsolyákat, a böllérek a késeket. Tavasszal—nyáron a kerti szezon tart, ősszel a betakarítás. Mindhez kell az éles szerszám. Holt idény szinte nincs is. Bevált szegény uram mondása: ,,Fiam, míg élsz, téged táplálni fog az üzlet!" -HONISMERET5