Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Széchenyi Imréné: Ez volt a lóvonat

váltón (Bem József u.— lártírok útja) majd 15 percz.r/i várakozás után, és miután innak vezetője előre ment, de ellenvonatot nem látót, Ganztól kihajtott és a sze­gényháznál találkozott, ezen ese­mények folytán a hídhoz már két vonat be nem érkezvén bérkocsin a vonalra mentem, a forgalmat rendbe hozandó. Ezen időtől fogva mintegy 1 IZ 8 ig rendesen folyt le minden... de xj2 8 tályban a svábhegyen esni kezdett és az ott levő nép tömegesen kívánván visz­szatérni, a fogaskerekű pálya 3 vonattal 9 kocsit szállított le egy­szerre és 10—10 perczenként min­dig 3—3 kocsit, az ily módon a városmajori indóháznál össze­gyűlt nép ... a kifelé menő zugli­geti kocsikat erőszakkal meglep­vén, azokat visszatérésre kény­szerítette, ezen bajt még tetőzte az, hogy az ... említett zugligeti vonat egyik kocsijának rúdja az erőszakos megfordítási kísérletek által támadt zavarban az ijedt lovak által eltöretett, és így ezen kocsik is késést szenvedvén, a zugligetbe 55 perczig kocsit nem kaptam." Július 19. ,,... Az utolsó svábhegyi vonat­nál egy utas az álláspont (állomás) előtt talán 20 lépéssel leugrott, eleset és orrát megütötte — na­gyobb baja nem esett..." Július 22. „ ... Varga József kocsis lovait csupa durvaságból az ostornyéllel verte, s ezért 1 frt-ra büntettetik és 1 én szolgálatból elbocsátta­tik..." Augusztus 1. „ ... A főkapitányság részéről 57661. sz. rendelet érkezik be, melynek értelmében összes kocsi­kon a dohányzás megtiltatik . .." Augusztus 7. „ ... A svábhegyi és zugligeti vonatok utóbbi időben nem ponto­san találkozván az eszközölt vizs­gálatok folytán kiderült, misze­rint a svábhegyi indóház órája a mi óránkkal nem egyenlően jár, és így a vonatok indítása onnan a hídfőtől való indításokkal nem a szükséges időközökben történt, ennek folytán a svábhegyi vaspá­lya igazgatósága megkerestetett, hogy állomási óráját a mienkkel egyenlően illetőleg a reáltanoda órája szerint igazítsa." Augusztus 18. Tapasztaltatott miszerint a zugligeti lovak az ottani kútvizet, mert a hídnáli itatásnál folyton a Duna vizéhez szokván, nem szí­vesen isszák mi által étvágyuk szenved, szükségesnek láttam el­rendelni, hogy azok számára az itató víz a Dunáról hordasson." A napló bejegyzéseinek tanú­sága szerint gyakran előfordult, hogy a kocsis elaludt a bakon, vagy felelőtlenül leszállt az utolsó fordulónál, s hagyta az okos lovacskákat maguktól be­bandukolni a remizbe. Menet közben sem volt ritkaság, hogy hiányzott a kocsis meg a kocsi­vezető a helyéről, amit az indító ellenőr néha észre sem vett, mert a lovak ismerték az indító­jelet, az állomásokat és időnként „önállósították magukat". „Müller ellenőr figyelmetlen­ségből egy vonatot a Zugligetből kocsivezető nélkül bocsátott el.. . Bakonyi kocsis kocsiját elhagyta, később a berekben alva találta­tott ... A svábhegyi állomáson K... re vezető és Szély kocsis elaludtak, úgy hogy mint a sváb­hegyi vonat leérkezett és az uta­sok kocsit nem találtak az ottani dohányárusné őket felkelté . . . Bnághardt kocsivezető kocsiján alva ért a hídállomáshoz ... a 13 sz. kocsi k. v. nélkül érkezett este a remisebe és ennek egyik ablak­függönye leszakítva találtatott..." Budapesten 1887 végén indult útjára az első villamos, és hama­rosan kiépültek a villamosvona­lak. A lóvasúthoz azonban még évtizedekig ragaszkodtak a fő­városiak. Az utolsó járat a Mar­gitszigeten közlekedett. Évről évre halogatták megszüntetését. 1928. április 10-én azonban fájó szívvel ettől is búcsút kellett venni. Molnár Ferenc tollrajza így őrzi emlékét: „A kis lóvonat, mindnyájunk kedvence, egylovas lóvonat volt, amely a sziget déli és északi csú­csa közt közlekedett, évszázados fák kettős sora közt, s így forró nyáron is magas boltívű, zöld ár­nyékos, hűvös alagútban. A lóvo­natot nyugdíjazott tábornokok lo­vai húzták, öreg, kiszolgált ka­tonák, rendszerint az öreg József főherceg barátai, legkedvesebb lo­vaikat, amelyekre már nemigen ültek fel, részint a ló, részint a lovas öregsége miatt, ide adták kosztba és kvártélyba ... Ma sem tudom, mért kellett ló ehhez a ló­vonathoz, mert a könnyű, nyitott kocsi magától gurult... elég lett volna meglökni a kocsit... a hí­zott lovacska pedig félrehajtott fejjel kocogott előtte, inkább csak mutatta az utat a kocsinak. Az öreg tábornokok vasárnap kijöttek meglátogatni a lovaikat, és kocka­cukrot hoztak nekik. Ez volt a ló­vonat . . ." Lovászy Károly RZ ELLENŐR Az ellenőr az olyan őr, Kinek pofáján nincsen bőr, Elébed ugrik s mellbelök. Egyszerre jön vagy tizenöt. Ne piszmogjon annyit kegyed, Igy kéri tőled a jegyet Az ellenőr, az ellenőr, Az ellenőr. Lassan döczög az omnibusz, Mert ellenőr van rajta husz, A dunai propelleren Is vannak ók vagy ezeren, Gallért veszen fel aranyost És ellepi a villanyost Az ellenőr, az ellenőr, Az ellenőr. -És róla tudni illik azt, Hogy mindenfélét kilikaszt, Mert ehez néki joga van. Az ember egész oda van, Ha jön s ez rseppet sem öröm, Mert köp egytt és nem köszön Az ellenőr, az ellenőr, Az ellenőr. Nagyot bokszol s oldalba üt És lyukat csinál mindenütt, Ezer lyuk van a jegyemen S egy kalap van a fejemen. És ezt is átadom neki, Hogy eztet is lyukassza ki Az ellenőr, az ellenőr, Az ellenőr. Ha hazafelé ballagok, Olyan boldogtalan vagyok, Lyukas vagyok, mint egy szita S dühös vagyok, mint egy bika, Könnyek jönnek szememből S ily sóhajtás kel keblemből: Miért nem lettem ellenőr. Egy ellenőr. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom