Budapest, 1982. (20. évfolyam)

12. szám december - Zolnay László: Három kislelet

Budapesti Közlekedési Vállalat A főváros ékszerének is nevezhetjük az I. kerületet. A műemlékekben gazdag, hangulatos utcáin, történelmi levegőjű terein sok millió hazai és külföldi látogató fordul meg majd minden évszakban. Érthető, hogy a kerület lakossága különös gonddal figyeli a tömegközlekedés alakulását szűkebb pátriájában. A Hazafias Népfront kerületi székházában szeptember 13-án a Budapesti Közlekedési Vállalat és a kerület közlekedéséért' felelős vezetői találkoztak, s beszélgettek kerületi lakosokkal a tömegközlekedés helyzetéről. Mintegy hetven érdeklődő töltötte meg az így kissé szűknek bizonyult termet, ahol színes tablókon mutatkozott be a vállalat, adatokkal is szemléltetve azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a napi 4,5 millió utas biztonságos közlekedése érdekében kifejt. A hangulatos kis kiállítás ahhoz is hozzájárult, hogy könnyebben szót értsenek az egy célért gondolkodó emberek. A fórumon részt vett Kovács György né, az I. kerületi Hazafias Népfront titkára, dr. Zahorák Jánosné, az I. kerületi Tanács elnökhelyettese. A Budapesti Közlekedési Vállalatot Gyene László forgalmi igazgató képviselte. A találkozó programja a BKV munkáját, vállalat intézményeit bemutató Kék-sárga rapszódia című film vetítésével kezdődött, amelynek megtekintése után Gyenes László rövid előadást tartott a fővárosi tömegközlekedés eredményeiről, helyzetéről, a fejlesztés célkitűzéseiről. Beszédében hangsúlyozta, hogy a főváros a jelenlegi gazdasági helyzetben már nem tud vállalni nagyobb kiadásokat, ezért a mennyiségi növekedés helyett a minőség javítása érdekében fáradoznak a vállalati szakemberek. Részletesebben szólt előadásában a közlekedés I. kerületi helyzetéről, ezzel is segítséget adva a jelenlévőknek kérdéseik megfogal mazásához. A több órás program során tucatnyi közérdekű kérdést tettek fel a kerület lakosságának képviselői, közöttük nem egy olyat is, amely megfontolásra érdemes a főváros egész tömegközlekedése szempontjából. Barátosi József tanár az l/5-ös körzet lakói nevében mondta el észrevételeit. A kerület idősebb generációjának tapasztalatai alapján hozzászólásának bevezetőjében kiemelte, hogy jól emlékezik azokra az időkre, amikor még el sem lehetett képzelni ilyen ütemű fejlődést a fővárosi közlekedésben. Népünk és a főváros vezetése sokat tett azért, hogy 1945. óta világvárosi közlekedés alakulhatott ki. Hozzászólásában akadt több észrevétel is. Szólt arról, hogy a buszok, villamosok állomásain esténként idejében kapcsolják be a helyi közvilágítást, az esővédő várófülkék oldalfalait olyan üvegezéssel lássák el, hogy a várakozók idejében megláthassák az érkező járművet, illetve annak vezetője is észre tudja venni a várakozó utasokat, továbbá ha a járművön nem is jeleznek, akkor is álljon meg. Tapasztalatai alapján vetette fel, hogy az autóbuszok a menetidő csökkentése érdekében nem minden esetben állnak elég közel a járdaszigethez. Szerinte ez még nagyobb időveszteséget okoz: az idősebbek, kisgyerekes szülők vagy betegek csak üggyel-bajjal tudnak a távolabb lévő és magasabb peronra felszállni. Több, későbbi hozzászólót előzött meg, amikor elmondta, hogy a metró hangszóróiból néha érthetetlen az utastájékoztatás. A tanács illetékesei számára címezve elmondta, hogy a többi között a Krisztina téri villamosmegállónál az út anynyira felfagyott, gödrössé vált, hogy a megállóban várakozókra eső idején az arra haladó gépkocsik felcsapják a felgyűlt vizet, a munkába sietők már nem tudnak átöltözni, sok kellemetlenségben van részük. Az Attila úton az út szélén parkoló járművek akadályozzák az úttisztítást. Kérte, jelöljenek ki a hónap során egy állandó napot, amikor ezt a munkát megfelelően el tudják végezni, megtiltva a parkolást erre az időre. Felhívta a BKV figyelmét arra, hogy a 18-as villamos János-kórházi megállójánál a sínközt fel kellene tölteni — mint ahogy a sínfelújítás előtt volt —, hogy az utasok balesetmentesen és kevesebb fáradsággal tudják megközelíteni a buszmegállót. A 16-os buszjárattal kapcsolatban hangzott el a legtöbb hozzászólás. A népfront vári munkabizottságának képviselője „örökzöld" témának nevezte, s több ötletet is adott a járat közlekedésének javításához. Javasolta, hogy a Moszkva téri végállomáson az egyenletesebb indulás érdekében lámpával indítsanak, ne pedig a buszvezető jól-rosszul járó karórája szerint. A végállomásra a 16 és a 16/A jelű busz a tényleges indulás sorrendjében érkezzék be, ezzel elkerülhető reggel a felesleges izgalmakat okozó futkosás az éppen indulást jelző járműhöz. A Karolina úti tapasztalatokra alapozva kérte, hogy a 12-es buszhoz hasonlóan, bízzák a buszsofőrre, mikor indul, van-e még idő várni az indulással, vagy azonnal menjen tovább, attól függően, hogy az előző kocsi mikor indult ki a végállomásról. Szükségesnek látja, hogy a 16/A járat vonalát hosszabbítsák meg a Március 15. térig. Ezt a javaslatot a jelenlévő kerületi lakosok egyetértő tapssal fogadták. Élénk helyesléssel nyugtázták azt is, hogy a Moszkva téri metró mozgólépcsőihez hasonlóan a Batthyány téren is programozzák a lépcsők mozgási irányát a napszak terhelésének megfelelően, illetve aszerint, hogy melyik irányból erősödik az utasforgalom. Vértes Edéné kérte, hogy vizsgálják felül a 9-es és a 19-es villamos vonalán a menetirányítást, mivel az a tapasztalata, hogy a két járat nagyon rövid időközben követi egymást, s elhaladásuk után nagy a szünet. Ugyanezt az egyenletességet kérte a 86-os és a piros 86-os busznál is. Kifogásolta, hogy a villamosok ablakainak tisztasága nem méltó a főváros tömegközlekedésének jó híréhez. Nyulászi Mihály a legilletékesebbhez, a forgalmi igazgatóhoz címezte kérdését: a busznak, villamosnak kocsiszínbe menet meg kell-e állni az útjába eső megállóknál? Hozzászólásában összevetette a kék és piros metróvonalakon dolgozók szolgálatellátásának minőségét, és megállapította, hogy a 42 Közlekedési lóri az I. kerületben