Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - Oswald György: A Tisztelt Ház a Sándor utcában

Egykorú metszet a régi képviselőházról A Tisztelt Ház a Sándor utcában Az 1843-i pozsonyi országgyűlés szavazta meg a pesti képviselőház építését. A két évvel később kiírt pályázatra — a mai Engels térre akarták felépíteni, ahol akkor az „ideiglenes Német Színház dísztelenkedctt" — 32 terv érkezett, közülük Feszi Frigyes tervét találták a legjobbnak. Megvalósítására azonban nem került sor. Ezért 1847-ben az országgyűlés még Pozsonyban ült össze, 1848-ban azonban már Pesten, a régi Redout (Vigadó) termeiben. Az 1848.IV.tc. kimondja, hogy az országgyűlési tanácskozások színhelye Pest városa legyen. Haynau uralma idején és az azt követő Bach-korszakban nem kerülhetett szóba országház építése. A Bach-korszak bukása után Ferenc József 1861. április 2-ra hívta össze az országgyűlést Budára. Pest, az ország megyéi, de még Buda is tiltakozott a helyszín ellen. Végül mégis — a császár beleegyezésével — 1861. április 6-án Budán, a királyi palotában nyitották meg az első ülést. A képviselőház bizottságot küldött ki az építendő ideiglenes országház tervének és költségvetésének felülbírálására. A beérkezett terveket azonban nem tartották megfelelőnek. 1861. augusztus 21-én az uralkodó feloszlatta az országgyűlést, s ezután négyéves „provizorium" következett. 1865. szeptember 20-án visszaállították a Magyar Királyi Helytartótanácsot, és december 10-re összehívták az országgyűlést. Újra sürgőssé vált tehát országház építése. Felszólították az építészeket, hogy nyújtsák be terveiket. Ybl Miklós terve elnyerte az országgyűlés tetszését, és 1865. augusztus 30-án felterjesztették az uralkodóhoz. Rottenbiller Lipót főpolgármester utasítást adott, hogy keressenek megfelelő helyet a képviselőház részére. A főherceg Sándor utcát — a mai Bródy Sándor utcát — jelölték ki a képviselőház helyéül. Itt akkor a szekerész pótlaktanya állott. Az ügyeket intéző „bizottmány", melynek elnöke Ürményi József volt, megkérte a város tanácsát, „mily feltételek alatt volna hajlandó a telket az országnak átengedni?" Válasz: „.. .sz. kir. város közönsége átengedi a Sándor utcában fekvő 728 négyszögölnyi, s kb. 21000 forint becsértékű telkét, a pótlaktanyául szolgáló épülettel együtt egy ideiglenes országház építésére és pedig egyelőre tíz évre, minden bér fizetése nélkül, csupán csak a tulajdonjog elismeréséül kötvén ki magának évenkint egy cs. k. aranyat." Megkezdődött a munka. Az épületben elszállásolt katonaságot 48 óra alatt kitelepítették. Yblt háromszázalékos tiszteletdíj fejében megbízták az építkezés vezetésével. Sennyey főtárnokmester szeptember 11-én utasítást adott a laktanya bontásának megkezdésére, és így már másnap kitűzhették az új képviselőház pontos helyét. A megbízás szerint az építkezést nem egészen három hónap alatt, december 9-re, kellett befejezni. Ezért gyorsan, építési engedély nélkül kezdték meg a munkát. A laktanya bontásán és az építkezésen körülbelül 800 munkás dolgozott. A lapok nap-nap után foglalkoztak az építkezés előrehaladásával. „Három hónap alatt a semmiből, szakadatlan munkálkodás következtében emelkedett fel az épület, melynek bámulására, építés közben, ezren meg ezren tolonglak, s mely Ybl-nek valóban becsületére válik" — írta az egyik újság. Egy másik lap erősen kifogásolta az épület helyét: „Most már nagyban épül a Nemzeti Múzeum mögött benyúló Sándor utcában, s bár mint a tervrajz mutatja, kinézése elég méltóságos ugyan, de ezen zugutcában és környezetben sokat veszt tekintélyéből." Mikszáth Kálmánnak pedig egyenesen lesújtó a véleménye: „Nem csoda, hogy mindjárt ideiglenesnek szánták, mert bizony vékony dongájú épület, mely közönséges bérháznak néz ki kívülről. Ha nem volna ott a homlokzatán az országcímer, senki sem gondolná, hogy itt lakik a legnagyobb úr, a nemzet." Elrendelték a környék utcáinak kövezését és csatornázását is. A falegyenes november 4-én már állt. A környező telkekre csak Ybl hozzájárulásával adhattak ki építési engedélyt. Az asztalosmunkákra bécsi iparosokat szerződtettek, a gyakorlatlanabb hazaiak helyen, s emiatt, tiltakozásul, 30-40 „dologtalan" asztaloslegény beverte Ybl lakásának ablakait, és „macskazenét" rendezett. 1865 decemberében Ferenc József is megtekintette a befejezés előtt álló építkezést. Ybl Miklóst ebből az alkalomból Ferenc József-renddel tüntették ki. Az épület költségei az időközben felmerült kívánságok miatt mintegy tíz százalékkal növekedtek, s végül a belső berendezéssel együtt összesen 226 585,50 forinton tettek ki. Az építkezést az előirt határidőre, december 9-én befejezték. A falak azonban nem száradtak ki, ezért a képviselőház a Nemzeti Múzeumban, a főrendiház pedig a megyeházán tartotta ülését. Az épület egyike Ybl Miklós legszebb alkotásainak. Az egyemeletes, kilenctagozatos épület neoreneszánsz stílusú, kevés barokk díszítőelemmel. A homlokzat a korabeli ábrák szerint nyers téglából épült. A földszinten öt kapunyílás volt eredetileg: egy-egy a széleken közvetlenül a karzati feljárókhoz vezetett, a három középső pedig kizárólag a képviselők részére a nagyterem előtti előcsarnokba. A földszinti kapuk és ablaknyílások félköríves, az emeleti ablakok egyenes lezáródásúak. Felettük „fogas" főpárkány, majd azon barokk díszítésű oromfal, középen az építkezés évszáma - MDCCCLXV - látható. A homlokzat féloszlopokkal ta-42