Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Kubinszky Mihály: Az új sportcsarnok sikere

ÉPÍTÉSZETI KRITIKA vei rokonszínű, de finomabb árnyalatú, a belső tér falfelületét borító cementkötésű forgácslap (Betonyp). Itt, a csarnokban egy új építőanyag „betörésének" lehetünk tanúi. Kifogásolni kell azonban a közönség közlekedését szolgáló felületek aszfaltburkolatát, mely különösen a rákent festék miatt nem mutat jól. A sportcsarnok kapcsolata a közeli Népstadionnal és a készülőben levő Stadion-szállóval látványban és funkcióban egyaránt jó. Összetartozásuk világos és harmonikus. A hazai sportkultúra méltó építészeti keretben mutatkozik. S jól jelölték ki az együttes helyét Budapest városszerkezetében. Amikor annak idején, harminc évvel ezelőtt, a Népstadion épült, sokan megkérdezték, helyes volt-e vajon a hely megválasztása a füstös Keleti pályaudvar tőszomszédságában, a külvárosi gyártelepek közelségében ? Nem lett volna kedvezőbb egy félreeső budai hely ? Úgy hiszem, hogy a fővárosnak már az is nagy nyereség, hogy itt, a legsűrűbb beépítésű övezetek mentén ekkora terület szabadon maradt és lélegzik, az ugyancsak közeli Városligettel majdnem összefüggő zónát alkot. Egyébként a Keleti pályaudvar már nem füstöl. Azt hiszem, mindenképpen örülhetünk, hogy sportközpontunk — más nemzetek hasonló intézményeitől eltérően — szokatlanul bátor közelségben van a városközponthoz. Minden irányból könnyen megközelíthető. A sportcsarnok és a Népstadion forgalmi kapcsolatába, sajnos, kisebb zökkenő csúszott, a szó szoros értelmében: a gyalogoshidakat Rialto-szerűen meg kellett magasítani, hogy a már korábban lefektetett közművek miatt immár fel nem bontható utak felett a közönséget átvezethessék. Kissé túl soknak tartom a betonozott és aszfaltozott felületet. Éppen egy sportlétesítménynél bizonyára lehetett volna ezek helyett zöldbetont vagy gyepsávokat létesíteni, melyek intenzívebb fásítást tettek volna lehetővé. Hiszen az épületek amúgy is nagy területet foglalnak el. A föld csak akkor „lélegzik", ha felületének kétharmada szabad marad, nincs lebetonozva, beépítve. Összességében szép munkát végeztek, akik az új sportcsarnok létesítésében közreműködtek. Csak némelyikük nevét tudom itt kiemelni. Kiss István irányító építésztervezővel és munkatársával, Vukovich Miklós építésszel kell kezdenem a sort. A beépítési tervet Szabados László, a statikai munkát Ercsényi Sándor és Nemes Szilárd készítette. A fűtésszellőzést Réfy Imre, a világítástechnikai megoldásokat Mostbacher Ödön tervezte. Valamennyi munka a Középülettervező Vállalat keretében készült. Igazgatója, Mányoky László építész a jó gazda figyelmével ugyancsak részt vett a nagy munkában. A készülőfélben levő Stadion-szálló építésztervezője, Tolnay Lajos meghatározóként működött közre az épületek együttessé formálásánál. A sportcsarnok függőtetőjének tervezését a leningrádi Lenznyep, J. V. Jeliszejev állami díjas konstruktőr végezte. A belsőépítészeti terv Mózer Pál és Székelyi Zsuzsa munkáját dicséri. Valamennyien hozzájárultak ahhoz, hogy az egyik legnagyobb és valóban nagyszabású huszadik századi fővárosi középületet ilyen kiváló megfogalmazásban hagyhassuk örökül a következő nemzedéknek. perc alatt, az épület hat perc alatt üríthető ki. Ehhez és nem pusztán az esztétikai hatáshoz szükséges a sportcsarnokban látványként is domináló építészeti rend. Az építészeti teljesítménynél nem kisebb a gépészeti. Az épületet jól fűtik (ezt a télen magam is tapasztaltam). A nyári légfrissítés remélhetőleg ugyancsak hibátlanul fog működni. A légbefúvás felül, az elszívás alul történik. A légcsere tetőfelépítményeinek hézagosan felállított dobozai egyébként furcsa pártázatos kontúrt rajzolnak a homlokzatra. Ez erősen szembetűnik, mikor az épülethez közelítünk, s aligha tartozott az építész elképzeléséhez. A küzdőtér méretei mellett szinte eltörpülnek és mellékhelyiségnek tűnnek olyan létesítmények, melyek másutt bizonyára jelentős centrumot képeznének, mint például a két edzőpálya. A nagyobbik mintegy kétezer négyzetméter alapterületű. Jégpályája alá 18 kilométer hűtőcső van beépítve. A csarnok előtereiben a falburkoló mészhomoktégla uralkodik, melynek előnye, hogy élénkpiros szín nélkül ad téglatexturát, s ezért egy ideje igen kedvelt belsőépítészeti anyag. A téglapiros szín ugyanis az emberek nagy részében külső falat, északi zord időjárást asszociál. A szürké-Nemzetközi karateverseny A Győri Balett 19