Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

A villamos jövője. Az 1982-es év sok változást hozott a főváros forgalmában. A legfontosabb: megnyílt az észak—déli földalatti vasút új szakasza a Deák tér és a Váci út között. Ez lehetővé tette, hogy a felszínen is módosítsák a közlekedést. Hogyan alakul a forgalom a következő hónapokban? Milyen hatással vannak a tervezésre az új gazdasági körülmények? — erről beszélt Lelkes Mihály, a Közlekedési Főigazgatóság fejlesztési osztályának vezetője. — Tovább épül a metró a Váci úton, és új szakaszba érkezett a következő földalatti vonal tervezése is — mondja Lelkes Mihály. — Mindez jelzi, hogy a jövőben is a tömegközlekedés kap elsőbbséget, továbbá, hogy folytatódik a gyorsvasúti rendszer kiépítése. Elsősorban a forgalom jobb megszervezése kívánja a tömegközlekedés fejlesztését. A fővárosban csak így teremthetik meg a gyors, biztonságos, kényelmes utazás feltételeit. Az új földalatti szakasz átadásával összehangolt forgalmi intézkedések megerősítik a tervezés alapelvét: a tömegközlekedés gerince a földalatti—föld feletti gyorsvasút, és ehhez szállítják az utasokat a buszok, a trolik, a villamosok. — Hogyan befolyásolják a tervezést az új gazdasági jelenségek? — Még szilárdabbá teszik a fejlesztési alapelvünket. Kétségtelen, hogy a tömegközlekedés — főként a villamos üzemű — a leggazdaságosabb megoldás. A felszíni közlekedésben ezért a villamosnak van nagy jövője. A tervek már a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével készülnek. így a Hungária körúton a 80-as évek közepéig gyorsvillamos indul. — Tükröződnek-e már az új építészeti törekvések a közlekedési tervekben? ' — Igen. A közlekedés szerves része a városi életnek. Ezért valójában nem egyszerűen csak közlekedést, hanem várost tervezünk. A fejlesztés mind teljesebben tükrözi, hogy a forgalom az emberért van. Ezért már nem fogadható el például az olyan elképzelés, hogy építsünk magasutat a Kiskörúton. A közlekedés érdekében nem áldozhatjuk fel egy-egy városrész jellegzetes arculatát, sőt, egyik legfontosabb törekvésünk a régi értékek megóvása, a megszokott városi táj hangulatának megőrzése. S ez ismét a tömegközlekedés mellett érvel. A mi felfogásunk szerint az utca, a tér nem kizárólag a közlekedés helye. Olyan térség, ahol van mód sétálni, emberekkel találkozni, nyugodtan bevásárolni. — Ez ugyan nem mondható el a Rákóczi útról és löbb más főútról. Kivágtak sok fát. elvitték a padokat, a járdát pedig annyira leszűkítették, hogy megnehezíti ez a bevásárlást is. Megállítható ez a folyamat? — Meg kell állítani, sőt meg kell fordítani. A földalatti vasúttal egyidejűleg nemcsak parkolókat terveztünk, hanem több kisebb-nagyobb védett teret is, ahol dús növényzettel, kutakkal, köztéri szobrokkal javítjuk a városképet, az emberek közérzetét. Sok helyen a gyalogosok visszakapják az utcát, a teret. A Belvárosban csakúgy mint Óbudán, Kőbányán, Erzsébeten, Kispesten és másutt. A gyalogosutcák sikerét jelzi, hogy sorra nyílnak itt a boltok, vendéglátóhelyek. A Belvárosban — a Deák tér és a Felszabadulás tér között — nagyrészt megvalósultak a tervek. Távlati elképzelés: a Felszabadulás tér s a Kálvin tér összekapcsolása. — Hogyan kívánják megóvni a budai Vár történelmi hangulatát? — Itt a forgalom „lecsendesítése" a legfontosabb. Korlátozták a személykocsik sebességét, és megtiltották a buszok parkolását. A távolabbi időben megoldható — a helyi forgalom kivételével az áthaladó közlekedés megszüntetése. — A személykocsik számának várható növekedése módosíthatja-e a tömegközlekedés fejlesztését? — A személykocsi elsősorban a szabadidős forgalomban kap majd szerepet. A munkahelyre és hazafelé menet — főként a belső városrészekben — sok autós földalatti vasútra, buszra, villamosra száll át. A tömegközlekedés olcsóbb — és gyakran már gyorsabb is. Ez a legelőnyösebb a népgazdaságnak is. A földalatti vasút jól állja a versenyt. Utazási sebessége meghaladja a 30 kilométert. Úgy épül, hogy a felszínen is mind nagyobb területen legyen érezhető hatása. Az észak—déli földalatti vasút, amely összeköti a dél-pesti és az északi ipari negyedeket, jelentősen mentesíti a Nagykörútnak az Üllői út és a Marx tér közötti szakaszát. Az új gazdasági feltételek megkívánják, hogy jobban összefogjuk az erőket. Az M3-as építése valamelyest lassul. De megvan az eshetősége, hogy a Váci úton a metró építői megtartsák a határidőt, akárcsak az Árpád-híd rekonstrukciójánál. A tömegközlekedés elsőbbsége követeli azt, hogy az Árpád-hídi, a Váci úti és a Hungária körúti építkezésekre összpontosítsuk a legnagyobb erőket. * A takarékossággal, pontosabban ennek újabb értelmezésével foglalkoztak a Fővárosi Tanács vezetői. Az új évben sok tekintetben a korábbinál nehezebbek a gazdasági feltételek, s ezért megvizsgálják, hol lehet csökkenteni a város kiadásait. Persze ez nem jelenthet minőségi engedményt, sőt, a nagyobb takarékossággal éppen azt kell elérni, hogy javuljanak az életkörülmények. Építkezésen, felújításon, s bármely más beruházáson akkor lehet csak alkalmazni új, olcsó megoldást, ha ez legalább olyan, mint a régi, vagy ha még jobb. Mert van erre is lehetőség. Az építési erőket jobban összevonják, hogy gyorsítsák a munkát, s ezzel csökkenthessék a beruházások költségeit. A legfontosabb a szemléleti változás. Takarékoskodni kell a tervezésben és a kivitelezésben egyaránt. A pénz, a munkaerő, az építőanyag pazarlása felelőtlenség. És nemcsak a főváros háztartásában. A kereskedelemben és az iparban meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a családi háztartásban is jobban takarékoskodjanak. Ez közérdek. Egyebek között kisebb fogyasztású fűtőberendezések, háztartási gépek, jobb minőségű hőszigetelő építőanyagok kerülnek forgalomba. Gondoskodás az öregekről Nincs messze az idő, amikor a fővárosban élő idős emberek száma eléri az 500 ezret, vagyis nyugdíjas lesz a lakosságnak egynegyede. Már a puszta szám is jelzi, hogy milyen hatása lehet ennek a változásnak a főváros társadalmi-gazdasági életére. Ezért halaszthatatlan tennivaló az idősek helyzetének rendezése és javítása. Az utóbbi időben lezajlott viták elsősorban szemléleti kérdéseket válaszoltak meg. Az idősek helyzetének rendezése és javítása több mint a magános betegek, elaggottak gondozása, s több mint gondoskodás az öregekről. Olyan átfogó intézkedésekre van szükség, amelyek megfelelő társadalmi szerepet szánnak 500 ezer lakosnak, s amelyek sajátos feladatok megoldását sürgetik a főváros életének minden területén. Ma is gyakran találkozni olyan nézetekkel, hogy az idős embert a munkaképes nemzedék „tartja el". A közgazdászok szerint ez téves. Az idős embert nem kell „eltartani", fogyasztási alapja mindig az aktív munkával felhalmozott terméktöbblet. Vagyis, amikor dolgozott, jóval többet adott, mint kapott, s ebből a többletből bőven jut a nyugdíjazás utáni időkre is. Más kérdés, hogy a naponta elfogyasztott élelmiszert vagy a különféle napi szolgáltatásokat a munkaképes nemzedék biztosítja. Ezért is nagyon fontos, hogy minél több idős ember találjon egészségének megfelelő elfoglaltságot, munkát. Ezt megkönnyíti, hogy a legtöbb ember jó erőben éri el a nyugdíjhatárt. Az új rendelkezések lehetővé teszik, hogy sok idős ember meghatározott ideig régi munkahelyén vagy másutt kapjon munkát. Bővítik a lehetőségeket az új kisvállalkozások. A házi szolgáltató munka vagy a kisegítő műhely különben is jobban megfelel az öregeknek, mint a nagyipari munkahely. Sok feladat vár az egészségügyre. Alapvető követelmény a magányos betegek, elaggottak házi ápolása, gondozása, hogy az idős ember, amíg csak lehet, megtarthassa a régi megszokott környezetét. Ez a legemberségesebb és egyben a leggazdaságosabb megoldás. De a legsürgetőbb, hogy meghosszabbítsák az ember életének egészséges, tevékeny korszakát. Ennek jelentőségét kifejezi, hogy a legújabb vélemények szerint a hatvanadik év után csak elkezdődik az öregedés, s a 75. év után beszélhetünk igazán öregkorról. A kereskedelem tervezi, hogy az időseknek több, olcsóbb, de jó minőségű élelmiszert, ruhaneműt hoz forgalomba, hogy az előre csomagolt áruk között több lesz az egyszemélyes, kisebb adag. Általános követelmény a bevásárlás megkönnyítése, egyebek között az áruk házhoz szállítása. Szükség van nagyobb lakásokra, ahol egy fedél alatt élhet két, sőt három nemzedék is. A Fővárosi Tanács azonban számol azzal is, hogy sok esetben az idős ember külön akar lakni — de családja közelében. Ezért az új negyedekben elegendő számban kell építeni kisebb otthonokat is, és itt is lehetővé kell tenni a lakáscseréket. Aczél Kovách Tamás 27 Városházi tudósítások