Budapest, 1982. (20. évfolyam)

12. szám december - Dr. Fekete Gyula: Vonal alatt II.

gáltatottabbaknál —gyermekeknél — a tapasztalatok még rosszabbak. 1981-ben egy vizsgálat során az óvodások, iskolások ételadagjaiban az elszámolt húsneműek negyedét, a gyümölcs felét, a tejföl kétharmadát hiányolták az ellenőrök. Mindezen veszteségeknek az átlagával meg kell növelnünk a létszükségleteket. A kétgyermekes család a budapesti középnemzedék jellegzetes családtípusa: a középkorúak egyharmadának van két gyereke. Egy személy minimális szükségleteire mintegy 2700 forintot, egy családéra körülbelül 11 ezer forintot kell fordítani havonta. A kétgyermekes családoknak csak kis hányada küzd anyagi gondokkal. Többségük túl van a családalapítás-lakásszerzés problémáin — nem úgy, mint igen sok gyermektelen vagy egygyermekes család —, s nem nehezedik a szülők vállára akkora teher, mint a többgyermekes családokban. A kétgyermekesek tipikus gondja a szűkös, többnyire kétszobás lakás, ami különösen különböző nemű gyermekek esetén — főként, ha serdülő korúak — bizonyul túlságosan kicsinek. A kétgyermekes családnak minimálisan 55 négyzetméteres lakásra lenne szüksége, hogy elférjen benne négy ágy, három szekrény, egy szobai nagyasztal, továbbá székek, polcok, gyermeksarkok (a fotel és a dohányzóasztal szükségtelen bútordarab; általában csak a célszerű bútorok részei a létminimumnak.), s hogy a bútorok között közlekedni is lehessen — legalább 30 négyzetméteres lakószobatérre van szükség. A konyha nagysága a legtöbb házgyári lakásban nem éri el a minimálisan szükséges alapterületet. Legalább 12 négyzetméteresnek kellene lennie ahhoz, hogy a tűzhelyen, mosogatón, hűtőszekrényen, konyhai szekrénysoron kívül egy olyan asztal is elférjen benne, amelyet egy négytagú család körülülhet. Ezért általános szokás a lakószobában étkezni. Ilyenkor az ételszag beleivódik az ágyneműbe, a lehulló morzsa állandó táptalaja a csótányféle rovaroknak. Az új lakások többségében nincs éléskamra. Legalább 2 négyzetméteres, szellőztethető helyiség kellene erre a célra. Hiánya szükségtelenül növeli a család hűtőtér igényét, többletkiadást és — energiaszegény korunkban — energiapazarlást okoz. A fennmaradó 11 négyzetméter az előszoba, fürdőszoba,W. C. számára szükséges. A legjelentősebb lakásfenntartási kiadás a fűtés. A kályhák és kémények karbantartását is figyelembe véve évente mintegy 9 ezer forintra tehető a minimális fűtési kiadás. Bár a minimális szükségleteknek megfelel a 18 Celsius-fokos szobahőmérséklet, agyermekeknek Iegalább20—21 fokra volna szükségük. Különösen a kisebbeknek, akik az alacsonyabb, tehát hidegebb légtérben tartózkodnak. A gyermekes családokban hoszszabb a fűtési idény: október elejétől április végéig tart. Nehezíti a minimális szükségletek meghatározását a fűtőanyagok minőségének változása és a fuvarozók már-már legendás leleményessége, amellyel a megrendelőket rendszeresen becsapják. A legéberebb vevő is legfeljebb csak a mennyiséget ellenőrizheti, a minőséget nemigen. A drága importszenet például — kötelező előírások szerint — olcsóbb hazai szenekkel keverik — 30— 70 százalékos arányban. A vevők gyakran érzik magukat becsapva, mivel nehéz ellenőrizniük a keverési arány helyességét. Gyakori a vásárló vesztesége a szenek magas portartalma, a kályha tökéletlen égése miatt is. Az engedélyezett porszintet gyakran már a bányák túllépik. Emellett — egy 1980. évi vizsgálat szerint — a TÜZÉP-telepeken az áruk (nemcsak a tüzelő) 69 százalékánál tapasztaltak hibás számlázást. A kézhez kapott árunak vagy az ára, vagy a minősége nem egyezett meg azzal, ami a számlán szerepelt. A budapesti lakások 25 százaléka komfort nélküli vagy félkomfortos. Helytől és időtől elvonatkoztatva ezek a lakások kielégítik a létszükségleteket, de egy világvárosban, ahol általános igény a komfortos, összkomfortos lakás nyújtotta kényelem, jogosan támad az alacsony komfortfokozatú lakások bérlőiben az az érzés, hogy ők a létminimum szintje alatt élnek. A lakásfenntartás (lakbér, közös költségek, törlesztés, villany, fűtés, festés-lakkozás időarányos hányada, takarítás) havi összege — egy főre számítva — mintegy 650 forint a kétgyermekes családokban. Ez havi létszükségletüknek majdnem egynegyede. Egygyermekes családban él a budapesti középkorúak negyedrésze. Ebbe a csoportba tartoznak a kései családalapítók elsőszülött gyermekükkel (mintegy egyötöd az arányuk) és a korai családalapítók utószülött gyermekükkel (arányuk nagyjából azonos az előbbivel). (Az utóbbi családokból a felnőtt gyermekek már kiváltak.) Általában elmondhatjuk, hogy az egygyermekes családoknak csak valamivel több mint felére jellemzők az „egykés" családok fogyasztási szokásai. Egy személyre számított létszükségletük 2800 forint, egy családra vetítve havi 8400 forint. Az egygyermekes családok többsége értelmiségi típusú. Egy gyermek eltartása mellett a szülők az átlagosnál több időt és pénzt fordíthatnak művelődésre-kultúrára, s többet utazhatnak. Mi ezen a téren a minimum? Oktatási, kulturális és közlekedési kiadásokra egygyermekes családban mintegy 600 forint szükséges havonta. Az összeg fele közlekedéssel (két felnőtt és egy gyermek buszbérlete, évenként egy hosszabb utazás vidékre, tartós javak szállítási költsége stb.), ötöde a gyermek oktatásával kapcsolatos kiadás (könyvek, tanszerek, kétévenként iskolaköpeny és -táska, évente egy tornafelszerelés). A gyermek különóráinak költsége (nyelvtanulás, zene, edzés) nem része a létminimumnak. Egy átlagos képességű gyermeket éppen eléggé igénybe vesz az iskola. Orvosi statisztikák szerint a neurotikus gyerekek felénél a tanulás feltételeiTnaximálisan jók voltak — valószínűleg az állandóan hangoztatott túlzott szülői elvárások, illetve kétharmaduknál a különórák terhei okoztak idegrendszeri károsodást. Minimális szükségletnek tekinthető az egygyermekes családnál egy napilap előfizetése és évente három könyv vásárlása, rádió és fekete-fehér televízió fenntartása, évente néhány mozi látogatás. A legtöbb kulturális tartós fogyasztási cikk — magnetofon, lemezjátszó, írógép, fényképezőgép, hangszer — nem része a létminimumnak. A gyermektelen családok aránya a középnemzedékben 7—8 százalék. Hozzávetőleg negyedrészük fiatal házaspár — életkoruk harminc év körüli —, házasságuk kezdetén vannak, még nincs gyermekük. Az ismeretes budapesti lakáshelyzet okozza, hogy a szülőképes korú nők számához képest a fővárosban születik a legkevesebb gyermek az országban, és a kései családalapítás miatt az elsőszülöttek jelentős része az anya 25. életéve után jön világra. A budapesti újszülöttek 22 százalékának az anyja van túl 30. életévén, míg ugyanez az arány a falvakban 12 százalék (Nógrádban 10, Baranyában 11, Tolnában 12, Szabolcs-Szatmárban 12 százalék). A 30—34 éves korú nők termékenysége is Budapesten a legmagasabb. A családalapítás szakaszában a lakásépítés és -törlesztés terheit, valamint a lakás berendezésének költségeit is figyelembe kell venni, ezért a havi teljes létszükségletet 4400, családi szinten közel 9 ezer forintban kell megállapítani. Az utóbbiból mintegy 500 forint a tartós javak pótlásának és fenntartásának minimális költsége.