Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Borsos Károly: Elérhető lesz-e a telefon?

BORSOS KÁROLY Elérhető lesz-e a telefon? Hadd ne mondjam, hogy nem. De azt sem mondhatom, hogy igen, ha az igen viszonylag rövid időt és bárhová elérő hálózatot jelent. A telefon mind a lakosságnak, mind a közületeknek éppúgy nélkülözhetetlen ma már, mint a víz-, gáz- és áramszolgáltatás, a közlekedés, általánosabban: az infrastruktúra. A távbeszélő-szolgáltatás lényeges előfeltétele a termelőágazatok hatékony működésének, az államigazgatásnak, a lakosság kényelmének, a társadalmi és családi kapcsolatok tartásának. E téren nem szabad különbséget tenni Budapest és vidék között. Sőt, ha a vidék iparosodására, a fejlett mezőgazdaságra, továbbá az ingázók milliós számára, és az otthonuktól távol tanulók tömegére gondolunk, be kell látnunk, hogy a telefonosításban erősen elmaradott vidék fejlesztését előtérbe kellene helyezni a fővárossal szemben. Az alábbi táblázat településkategóriánként ad összefoglaló képet az ország távbeszélő vei való ellátottságáról, vagyis a száz lakosra jutó beszélőhelyekről, valamint az állomás bekapcsolására várakozók számáról. Az adatok meglepőek, és látszólag ellentmondanak az előzőkben írtaknak, hiszen az látszik belőlük, hogy a községekben nincs is igény. A valóságos helyzet más. A községekben várakozóknak kell tekinteni azokat az előfizetőket, akiknek állomása a munkanapokon és csak a nappali munkaidőben üzemelő manuális központhoz kapcsolódik. Körülbelül 2000 községben A települések ellátottsága távbeszélővel Település Év Várakozók száma Beszélőhely Várakozó Település 1000 (100 fő) Budapest 1978 1981 163 179 29,65 31,00 7,78 8,68 Öt kiemelt város 1978 1981 35 25 13,60 16,59 3,91 2,81 Városok 1978 61 9,07 2,33 Községek 1978 8 3,20 0,16 ki sem tudnak alakulni az ilyen igények a műszaki elmaradottság miatt. Azokban a községekben viszont, ahol az automatizálás megtörtént, gyors ütemben emelkedik az állomásszám. A táblázat adatai világosan mutatják, hogy az igényeket erősen növeli a már elért beszélőhely-sűrűség. Ezért érezzük Budapesten súlyosnak a távbeszélő hiányát. Ha egy területen hosszú időn át lehetetlen új állomások bekapcsolása, az ottani lakások értéke is csökken. Egyes falvaink elnéptelenedésének okai közé kell számítani a távbeszélő hiányát. A fejlett ipari országokban a gépkocsi elterjedése mellett a telefonkapcsolat is serkentette a lakosság kiáramlását a városokból. A táblázat adatai globálisak. Ezektől az átlagos értékektől lényeges eltérések mutatkoznak Budapest egyes kerületei között, továbbá a városok, valamint a különböző tájegységekben levő községek ellátottsági szintjei között. Az V. kerület helyzete kitűnőnek mondható, itt 100 lakosra 70 állomás jut, a várakozók száma elenyészően kicsi, a közületi fő-és mellékállomásokat figyelembe véve a beszélőhely-sűrűség 170/100 lakos. Ezzel szemben a XVII. kerületben 100 lakásra csak 5 állomás jut. A Krisztina-központ területén az ellátottság ma is jobb az átlagosnál, és az új központ üzembe helyezése után sok várakozó álma teljesül. Csepelen és Budafokon is remény-